Kovács Bianka: Királyi vadászkastélyból török határvár – A gesztesi vár
Kovács Bianka: Királyi vadászkastélyból török határvár – A gesztesi vár
A gesztesi vár a Vértes erdeiben megbújva, egy közel 400 méteres magaslatról tekint le a tőle északra elterülő Várgesztes településre. A kicsi, szerény, szabályos épület ránézésre kevéssé felel meg a romantikus elképzelések vár fogalmának, aligha gondolná az ember, hogy falai között egykor királyok szálltak meg. Pedig késő középkori uralkodóink gyakran felkeresték Gesztest, egyik kedvenc szórakozásuknak, a vadászatnak hódolva. Maga az épület is arra a célra épült, hogy be tudja fogadni a királyt és kíséretét vértesi vadászataik alkalmával.
Nagy Gábor rekonstrukciós elképzelése a gesztesi vár 16. század eleji állapotáról
Az elméleti rekonstrukció a török hódoltság előtt, a kapuépítmény kiépítése előtt 1519. körül ábrázolja a gesztesi várat.
A VSFE 10. lett a 2016–17-es szezonban
A Komárom-Esztergom megyei III. osztály déli csoportjának 2016–17-es végeredménye (felnőtt):
Forrás: MLSZ Adatbank
Forrás: MLSZ Adatbank
Gesztes az 1566-os dicsőséges magyar hadjáratban
Tata elestét követően a Vértes-hegység erősségeibe, Vitányra (Vértessomló közigazgatási területe) és
Gesztesre (Várgesztes) rendelt török őrségek magukra hagyták a rájuk bízott várakat.
Istvánffy szerint Salm ezekbe is katonaságot helyezett el, mielőtt visszatért volna ismét Győr alá. Ortelius is ezt örökítette meg művében. Szerinte Vitány és Gesztes mellett Csókakőt és Zsámbékot is elhagyta az őrsége. Az erősségeket pedig egyszerűen felgyújtották. Salm pedig az üresen hagyott várakat akadály nélkül elfoglalta és őrséget helyeztetett beléjük. Ezzel szemben az év végén készült kivonatos hadijelentés szerint azonban
csak Vitány és Gesztes került a keresztények kezére.
A budai vilajet várainak adattárából kiderül, hogy az említett várak mindegyikében 1569-ben már török őrség állt. Hegyi Klára Vitánnyal kapcsolatban azonban azt feltételezte, hogy csak 1566-ig állt az Oszmán Birodalom uralma alatt. Az év végén készült kivonatos hadijelentés ezzel szemben arról számolt be, hogy az említett Gesztest és Vitányt valamikor még 1566 folyamán a Székesfehérvár mellé rendelt oszmán katonaság foglalta vissza. Mind a két erősséget ugyanis csak gyenge őrség szállta meg.
Gesztest alatt a törökök három ágyúval jelentek meg, és kezdték meg az ostromot. Az ostromlottak néhány nappal később fel is adták magukat.
Vitány őrsége pedig be sem várta az ostromlókat és üresen hagyták az erősséget. Véleményem szerint az történhetett, hogy az említett két vár 1566-ban kétszer is gazdát cserélt. Zsámbékot és Csókakőt pedig csak elhagyta a török őrsége, ám Salm nem szállta meg. Ezért is szerepelhettek az 1569. évi török összeírásokban.
Forrás: Várháborúk kora blog, szerző: Bagi Zoltán Péter
Gesztesre (Várgesztes) rendelt török őrségek magukra hagyták a rájuk bízott várakat.
Istvánffy szerint Salm ezekbe is katonaságot helyezett el, mielőtt visszatért volna ismét Győr alá. Ortelius is ezt örökítette meg művében. Szerinte Vitány és Gesztes mellett Csókakőt és Zsámbékot is elhagyta az őrsége. Az erősségeket pedig egyszerűen felgyújtották. Salm pedig az üresen hagyott várakat akadály nélkül elfoglalta és őrséget helyeztetett beléjük. Ezzel szemben az év végén készült kivonatos hadijelentés szerint azonban
csak Vitány és Gesztes került a keresztények kezére.
A budai vilajet várainak adattárából kiderül, hogy az említett várak mindegyikében 1569-ben már török őrség állt. Hegyi Klára Vitánnyal kapcsolatban azonban azt feltételezte, hogy csak 1566-ig állt az Oszmán Birodalom uralma alatt. Az év végén készült kivonatos hadijelentés ezzel szemben arról számolt be, hogy az említett Gesztest és Vitányt valamikor még 1566 folyamán a Székesfehérvár mellé rendelt oszmán katonaság foglalta vissza. Mind a két erősséget ugyanis csak gyenge őrség szállta meg.
Gesztest alatt a törökök három ágyúval jelentek meg, és kezdték meg az ostromot. Az ostromlottak néhány nappal később fel is adták magukat.
Vitány őrsége pedig be sem várta az ostromlókat és üresen hagyták az erősséget. Véleményem szerint az történhetett, hogy az említett két vár 1566-ban kétszer is gazdát cserélt. Zsámbékot és Csókakőt pedig csak elhagyta a török őrsége, ám Salm nem szállta meg. Ezért is szerepelhettek az 1569. évi török összeírásokban.
Forrás: Várháborúk kora blog, szerző: Bagi Zoltán Péter
Gesztes lelkipásztorai — Pfarrer in Gestitz
Környén plébánosok. (Unsere Pfarrer von Kirne) Hozzájuk tartozott Somló és Gesztes is:
| 1746-1748 | Skripala Tamás |
| 1748-1768 | Czitkovics Máté |
| 1769-1784 | Ehrenberg József esperes és tb.kanonok |
| 1784-1805 | Szántó György |
| 1805-1813 | Zolnay Sándor |
Vérteskozmai plébánosaink - Unsere Pfarrer von Kosma:
| 1747-1748 | Kummer György |
| 1748-1750 | Reisner Mátyás |
| 1750-1752 | Lehm Ferenc |
| 1752-1756 | Árvay Mihály |
Somlón káplánok és Gesztesnek lelkipásztorai:
| 1787-1790 | Pados József | Késólib Igmándon plébános |
| 1790-1796 | Roys Lipót | Később Szomódon plébános |
| 1796-1803 | Pussacker Tóbiás | Késólab Alsógallán plébános |
| 1803-1805 | Mikulay János | Később Kecskéden plébános |
| 1805-1812 | Zolnay Sándor | Környén plébános egyedül |
| 1813 | Mutzer Dániel | adminisztrátor |
1813-ban a somlói plébánia önállóvá vált, miután kivált a környeiből.
Somlóhoz tartozott - filiaként -Gesztes és Kapberek.
| 1813 | Perger Ignác |
| 1823 | Kappel István |
| 1850 | Wohlmuth János (1862-ig) |
| 1864 | Biliig Antal |
| 1872 | Winkler Mihály |
| 1878 | Nácz József |
Gesztesen helyben voltak lelkészek -
Pfarrer die auch in Gestitz wohnten:
(1850-ben Gesztesen helyi káplánság, 1900-ban önálló plébánia alakul.)
| 1851 | Kukutska Hugotin | kapucinus, kihelyezett káplán |
| 1869 | Offenheimer Lipót | kapucinus, kihelyezett káplán |
| 1869 | Polák Gyula | |
| 1873 | P. Moshammer Venancz | kapucinus, kihelyezett káplán |
| 1896 | Resszer Mihály | kihelyezett káplán |
| 1898 | Tóth János | kihelyezett káplán |
| 1905 | Békeffy István | h. plébános |
| 1907 | Zoncsich Jakab | h. plébános |
| 1908 | Hajdyn Henrik | h. plébános |
| 1909 | Gráf Mihály | plébános |
| 1935 | Hamburger Antal | plébános |
| 1958 | Dr. Póka György (-1960)(Hamburger plébánosbetegsége idején) | h. plébános |
| 1962 | Medgyesi Imre Dezső | kapucinus, h. plébános |
| 1963 | Böck János | h. plébános |
| 1965 | Ader János | |
| (Böck János plébános | ||
| betegsége idején) | ||
| 1984 | Resch Ottó | plébános |
| 1999 | Bedy Sándor | plébános |
Gesztes egy 1785 és 1790 között készült térképen
A 18. század második felében készült polgári térképek a katonaiakhoz képest jóval kisebb méretarányúak voltak, de szintén színes, kéziratos szelvényekben készültek, többnyire egy példányban a császár számára. A történelmi Magyarországról 1785 és 1790 között készült egy 20 lapos, 1:230 400 méretarányú térkép.
Ezen Gesztes környékén a települések mellett, a patakokat és tavakat jelölték részletesen a térkép készítői, a Gesztesi-tó is szerepel rajta.
Átlag felett beszéltek vezetékes telefonon a gesztesiek
A vezetékes telefonról 2014 során indított hívások egy főre jutó összidőtartamának az országos átlaga 317 perc volt.
A várgesztesiek átlagosan ennél jó 80 százalékkal többet 575,16 percet beszéltek vezetékes telefonon.
A környéken Tatabányán, Környén és Oroszlányon beszéltek a várgesztesihez hasonlóan 400 percnél többet, Vértessomlón, Kecskéden és Szárligeten 240 és 400 perc között, míg Gánton, Csákváron és Száron 120 és 240 perc között.
A Lechner Tudásközpont kutatása szerint
a Vértesben az átlag feletti érték minden bizonnyal a domborzat számlájára írható.
Logikusan hangzik, hogy míg az Alföldön ritkán megy el a térerő, addig egy hegységben ez sokkal gyakrabban előfordul, ezért az ott élők nagyobb arányban választják a biztosan működő, vezetékes hálózatot.
Vezetékes telefonos statisztika - Várgesztes
Vezetékes irányú hívások időtartama évente [perc/fő]: 575,16
Mobil irányú hívások időtartama évente [perc/fő]: 43,57
Körzeten belülre vagy kívülre tárcsáznak többet: Inkább körzeten belülre
Átlagos híváshossz [perc]: 4,58
Hívások összidőtartama [perc/fő]: 618,73
Vezetékes telefonos statisztika - Várgesztes
Vezetékes irányú hívások időtartama évente [perc/fő]: 575,16
Mobil irányú hívások időtartama évente [perc/fő]: 43,57
Körzeten belülre vagy kívülre tárcsáznak többet: Inkább körzeten belülre
Átlagos híváshossz [perc]: 4,58
Hívások összidőtartama [perc/fő]: 618,73
Forrás: Lechner Tudásközpont
A várgesztesi vár a Történelmi kaleidoszkóp blogon
Várgesztes (Gesztes) közelében, a Vértes hegység erdei között bújik meg egy laposabb hegycsúcson Gesztes vára.
A 13. század végén a Csák nemzetség több kővárat is emeltetett birtokai védelmére, közéjük tartozott a jelenlegi vár helyén létesített korai erődítmény is. Bár az anarchikus belháború során Károly Róbertet támogatták a trónért folytatott harcában, az uralkodó mégis félt a hatalmát veszélyeztető újabb főúri birtokkoncentrációtól, ezért
1326-ban más földekért cserébe megszerezte Gesztest.
A vár első említése 1332-ből maradt fenn. Korabeli adatok szerint 1342 körül Nagy Lajos király utasítására teljesen lebontották a Csák nemzetség várát, hogy helyébe egy kényelmesebb lakhatást biztosító vadászkastélyt emeljenek, amely a továbbiakban, a vadakban bővelkedő vértesi vadászterületet sűrűn felkereső uralkodó rezidenciájául szolgált.
1410 körül Luxemburgi Zsigmond király elzálogosította
más váruradalmakkal együtt Hohenzollern Frigyes brandenburgi őrgrófnak, később a Rozgonyi család, majd az Újlakiak tulajdonába került át.
A 16. században már a török hódítók fenyegették a Dunántúl középső részét is, amelynek természetes átjáróit a hadászati fontosságú Bécs városa felé zárta le a kicsiny vértesi királyi végvárak sora. 1529-ben még sikerrel verte vissza egy martalóc lovasportya rohamát az őrsége, de 1543-ben már a vár feladására kényszerültek. Rövid idő múlva a magyarok visszafoglalták, de 1558-ban ismét török kézre jutott.
Egy 1577-es zsoldlista szerint helyőrségét 134 gyalogos katona látta el (nagyrészt a törökök szolgálatába szegődött délvidéki szerbek).
Utolsó katonai akcióként, az 1683 őszén Bécs városa alatti katasztrofális török vereség hatására, kardcsapás nélkül kiürítették az Oszmán Birodalom katonái.
Gazdátlan védőműveit és épületeit a lakosság kezdte lebontani, sőt gróf Esterházy József földesúr engedélyével köveiből készítették el a majki kamalduli rendház épületegyüttesét is.
1795-ben a várat már romként említették.
1877-ben Rómer Flóris – a magyar műemlékvédelem atyja – felmérési rajzokat készített romjairól, majd 1942-ben Lux Géza és Csányi Károly kutatta a várat. 1932-ben a Munka Turista Egylet turistaházat épített a vár délnyugati részén.
Az állagmegóvásra csak az 1960-as években került sor.
A belső vár épülettömbjében turistaszálló és vendéglő üzemelt, míg a külső vár falai szinte az alapokig lepusztultak. Az épület 1996-ig állami tulajdonban volt, ezt követően megyei önkormányzati tulajdonba került, ahonnan 2012. január elsején az önkormányzat ismét állami tulajdonba adta, a vagyonkezelője a megyei Ingatlankezelő Központ volt. 2013. október 31-től a vagyonkezelő a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Komárom-Esztergom Megyei Kirendeltsége.
A turistaszálló és vendéglő 2013. november 1-jén bezárt,
mivel a vár állaga – az állami támogatás teljes hiánya folytán – életveszélyessé vált, azóta a vár nem látogatható.
Forrás: Történelmi kaleidoszkóp blog
Forrás: Történelmi kaleidoszkóp blog
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)