Mire Várgesztes sorra került volna, leállították a kitelepítettek fogadását Németországban

A második világháború után a megszálló szovjet hatalom az ország területére érkezés első pillanatától céljai között szerepeltette a magyarországi németek „megbüntetését", csak a megoldás módja változott a világpolitikai helyzet alakulásától függően. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság végül is megállapította a „gesztesi megoldás", a keletre hurcolás elterjedését, és a magyarországi németek Németországba való telepítését szorgalmazta. Az első „jogszerű" hazai lépést ez ügyben az Ideiglenes Nemzeti Kormány 302/1945 sz. rendelete jelentette, amely őrizet alá vont minden, az ország területén élő német állampolgárt. 
A következő lépés a lakosság politikai célú „átvilágítása", az igazolásnak nevezett akció volt, amely szintén tartalmazott németellenes szankciókat. 1946 márciusában Várgesztesre is kiszállt az igazolóbizottság. Amíg a városokban elsősorban a közhivatalok és a különféle szervezetek tisztségviselőit idézték be, Várgesztesen azt vizsgálták, ki volt a Volksbund tagja - függetlenül a vizsgálat időpontjában a községben betöltött szerepétől. A fennmaradt jegyzőkönyvek, ill. adatlapok szerint nyolc családot-házaspárt érintett a vizsgálat, akik közül mindösszesen egy SS-katonaként eltűnt férfi feleségét igazolták le, a többieket a politikai bűnökre vonatkozó határozat alól „nem mentesnek" minősítették. 1946-ra már a nemzetközi érvényű előírásokra hivatkozó kitelepítés került előtérbe. A hivatkozási alap megítéléséről kormányszinten is viták folytak. A kitelepítési rendelet a Szövetséges Ellenőrző Tanács 1945. november 20-i döntésére hivatkozott, mintha a szövetséges hatalmak nyomására indult volna meg az akció. 
Vorosilov 1946. január 25-én Tildy Zoltánnál tiltakozott levélben, kifogásolva, hogy a magyar rendelet úgy tesz, mintha a svábok kitelepítése a fenti szervezet előírása szerint vált volna kötelezővé, holott a szovjet politikus szerint a magyar kormány 1945. július 5-én kelt, 30/896/pol. 1945. sz. szóbeli jegyzékében kérte a Bizottság támogatását a kitelepítéshez. Hivatkozik a levélíró Kay tábornokra, aki szerint a rendeletet módosítani illenék, megjegyezve, hogy a kitelepítés a Németországi Szövetséges Ellenőrző Tanács engedélyével (és nem utasítására) történik. Arról a szovjet vezető hallgat, hogy a hadműveleti időszakban, így 1945 januárjában is hasonlóan kényesen figyeltek-e a szövetségesek véleményére. 
A gesztesiek ebből a folyamatból azt érzékelték közvetlenül, hogy a község faliújságán megjelent a kitelepítésre kötelezettek névsora. Ezzel egyidőben - nyomatékot adva az általános érvényű rendeletnek - sor került több község, így Kecskéd és Gesztes közigazgatási autonómiájának felfüggesztésére. Mindez azt jelentette, hogy a képviselő-testület és az igazoló választmány működése szünetelt, csak a községi adminisztráció működött — a jegyző személyében. A Várgesztesi kitelepítési jegyzék I. számú listáján 132 név szerepelt, amit egy pótjegyzék újabb tíz fővel növelt. Ez az alaplistája a 12.200/1947-es Korm. rend. 1. paragrafusának. 
A II. névjegyzékre, amely a kivételezetteket sorolja fel, 179 név került. Ezt a listát márciusban zárták le, de áprilisban egy kiegészítő listával, három személlyel bővítették. 
A III. sz. jegyzék az 1945 után ide települteket tünteti fel, rajta két név szerepel csupán. A levéltárban fennmaradt V. sz. névjegyzék a fenti rendelet hatálya alá tartozó magyar nemzetiségű, de német anyanyelvet vallott helyi lakosokat sorolja fel, összesen 97 személyt. 

A magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapja

A magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapját 2014. január 19-én, vasárnap tartották Budaörsön.
Az Országgyűlés 2013. december 17-én a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapjává nyilvánította január 19-ét, arra emlékezve, hogy 1946-ban ezen a napon hagyta el Magyarországot az elüldözött német lakosokat szállító első vonatszerelvény. 
Az Országgyűlés határozatában hangsúlyozta, tisztelettel adózik mindazok emléke előtt, akiket a második világháború után a kollektív bűnösség igaztalan vádja és elve alapján üldöztek és hurcoltak el. 

Várgesztesen tervezték a kitelepítést, listák is készültek, de végül az nem érintette a falut.
A jelenleg kutatható dokumentumok alapján még nem dönthető el egyértelműen, hogy miért, de az egyes iratok dátumai azt sugallják, hogy mire Várgesztes és Kecskéd sorra került volna, addigra az amerikai hatóságok (1946 júniusában) leállították a kitelepítettek fogadását Németországban, illetve a további kitelepítéseket zömmel technikai és anyagi feltételekhez kötötték.
"Malenkij robotra" 1945 januárjában több mint hatvan gesztesit hurcoltak el.

A Vértes várai: téli menet 17. századi felszereléssel

Forrás: 17th-century-march.blogspot.hu
A Vértes hegységben téli menetet szervez a Bethlen Gábor Hagyományőrség, ezt minden évben szeretnék teljesíteni. A tavaly júliusi „Bethlentől Rákócziig” 17. századi menetelés Kassától Sárospatakig tartott. 

Az első téli menetelés január 18-19-én lesz a Magyar Kultúra Napja alkalmából. Az első napi útvonal 16 kilométeres távolságú (Szárliget–Vitány vár–Mátyás kút–Várgesztes–Vérteskozma), a második napi 17 km-es (Vérteskozma–Csáki vár–Mindszentpuszta–Szentgyörgyvár–Csókakői vár–Bodajk). 

A meneten kizárólag hiteles 17. századi felszereléssel lehet részt venni. További információk a Bethlen Gábor Hagyományőrség oldalán.



A „malenkij robot" egy szerencsés túlélője így vallott 1947-ben

A „malenkij robot" egy szerencsés túlélője, Hartdégen Pál, a háború után, 1947 januárjában így vallott a községházán: „1945. január 6-án Várgesztes községből az oroszok elhurcolták és együtt volt Beck János várgesztesi lakossal. Március hó közepe felől fertőtlenítésre vitték azokat, akiket kórházba akartak szállítani. A fertőtlenítőben (Beck János) annyira megfázott, (ruhátlanul vártak míg a fertőtlenítőben a ruhákat fertőtlenítik) hogy körülbelül 1/4 órára rá meg is halt. Az itt lévő ápoló közölte velem, hogy a földön meghalt, és láttam, ahogy a kórteremből mint halottat vitték ki." A vallomástevő jól emlékezett: levéltári adatok igazolják, hogy Beck János április elsején halt meg.


Megemlékeztek a "malenkij robot"-ra elhurcoltakról

2014. január 5-én, vasárnap tartották a templom előtti hősi emlékműnél a megemlékezést azokról, akiket "malenkij robot"-ra vittek el 1945. január hatodikán Várgesztesről. 

1945-ben az egybegyűlt 15-55 éves fiatal és felnőtt férfiakat, ötös sorokba állítva, gyalog Vértessomlóra, Lovasberénybe majd Bajára kísérték az oroszok. Az elhurcoltak szomorú útja során Baján már halottjuk is volt a gesztesieknek: a két Wachter. A gyaloglás itt véget ért, de ötnapos, zsúfolt vagonokban, hidegben eltöltött utazás követte. Az újabb gyűjtőhely Temesvár volt. 

A táborban kitört a flektífusz. A fertőzöttek – közöttük gesztesiek is – Szegedre kerültek, ahol a Csillagbörtön szolgált nem járványkórházként, hanem inkább elfekvőként. Szegeden kiválogatták a még munkára foghatókat, és azokat elvitték a Szovjetunióba. Az átirányítottak között is voltak gesztesiek. 

A "malenkij robot"-ban hatvanhat gesztesit hurcotlak el, összesen huszonhat áldozatra emlékeztek a községben.