2001-es népszámlálási eredmények Várgesztesen

A nemzetiségi népesség száma – német
A város, község hivatalos és nemzetiségi neve:

Várgesztes / Gestitz
Népesség összesen





487

a német nemzetiséghez tartozók száma




149
a német kulturális értékekhez, hagyományok-hoz kötődők száma

237
a német anyanyelvűek száma




67
a német nyelvet családi, baráti körben használók száma


137


Képek a második világháborús kozmai emlékmű avatásáról

Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes mond beszédet a Vértesben 1945 januárjában hősi halált halt magyar honvédek emlékművének avatásán Vérteskozmánál 2013. január 22-én. A Vértesi Erdő Zrt. által emelt emlékmű avatásán a korhű katonai ruhát viselő 13. Doni Emlékmenet tagjai is részt vettek. (MTI)

Második világháborús emlékművet avattak Vérteskozmánál

A Vértesben 1945 januárjában hősi halált halt magyar honvédeknek állítottak emléket Vérteskozmánál kedden. Az avatóünnepségen Semjén Zsolt beszédében hangsúlyozta, hogy a magyar katonák a második világháborúban is bizonyították vitézségüket, és ezúttal az ő hősiességükre, "fától fáig folytatott egykori kézitusájukra" emlékeznek.

A „malenkij robot"

Gesztesen 1945. január hatodikán reggel „malenkij robot"-ra (így rögződött bennük a „munkaerő-igénybevétel" szomorú gyakorlata) idézték be a község férfitagjait, összesen 61 fő (16-55 éves) polgári személyt:
Az egybegyűlteket, ötös sorokba állítva, gyalog Vértessomlóra kísérték. Ott az iskolában éjszakáztak, majd a havazásban Lovasberény felé folytatódott az út. Ma már tudjuk, a kerülőútra a kísérőket sem kímélve, a környékbeli harcok miatt volt szükség: a Móri - árok, Zámoly és Székesfehérvár térségében január hetedikétől bontakozott ki a második páncélos ütközet, amelynek célja német részről a szovjet csapatok utánpótlásának megakadályozása, és saját csapataik Budapest irányába történő előrenyomulásának segítése volt. A kemény csata - végső soron a fővárosban rekedt német alakulatok kitörésének érdekében-január 15-ig zajlott.
Az elhurcoltak a szomorú útjáról ismereteinket apró emlékezés-morzsákból és magyar iratokból tudjuk. Elbeszélés alapján tudjuk, hogy Baján már halottjuk is volt a gesztesieknek: a két Wachter. A gyaloglás itt véget ért, de ötnapos, zsúfolt vagonokban, hidegben eltöltött utazás követte. Az újabb gyűjtőhely Temesvár volt, ahol reménykeltő magyar szó fogadta őket. A hazug szavak jó ebédet, pihenésre alkalmas szállást ígértek, végül mindebből hideg káposztaleves és zsúfolt kazamaták lettek. A táborban kitört a flektífusz. A fertőzöttek - közöttük gesztesiek is - Szegedre kerültek, ahol a Csillagbörtön szolgált nem, mint mondták, járványkórházként, hanem inkább elfekvőként. (Szegeden kiválogatták a még munkára foghatókat, és azokat elvitték a Szovjetunióba.) Az átirányítottak között is voltak gesztesiek. Egy szerencsés túlélő, Hartdégen Pál, a háború után, 1947 januárjában így vallott a községházán: „1945. január 6-án Várgesztes községből az oroszok elhurcolták és együtt volt Beck János várgesztesi lakossal. Március hó közepe felől fertőtlenítésre vitték azokat, akiket kórházba akartak szállítani. A fertőtlenítőben (Beck János) annyira megfázott, (ruhátlanul vártak míg a fertőtlenítőben a ruhákat fertőtlenítik) hogy körülbelül 1/4 órára rá meg is halt. Az itt lévő ápoló közölte velem, hogy a földön meghalt, és láttam, ahogy a kórteremből mint halottat vitték ki." A vallomástevő jól emlékezett: levéltári adatok igazolják, hogy Beck János április elsején, Eigner József április 11-én halt meg.
A fogolytáborban elhunytak tetemeit részben a börtönudvarban, részben Szeged város más pontjain földelték el hevenyészett gödrökben: Csengelén, a repülőtéren, Királyhalom, Szatymaz határában, a felsőközpont nevű határrészen. Volt, akit elsőre a Belvárosi temetőbe vittek, ahová végül 1945. április 1-jén a többieket is „átexhumálták" - ahogy a temetői nyilvántartás fogalmaz. Az említettek névsorban 273., 137., 412. és 1229. szám alatt szerepelnek.
Az itthonmaradottak továbbra is a pincékben várták a front elvonulását, most már férfitámasz nélkül.

Gestitz gedachte der Verschleppten - Neue Zeitung



Gestitz gedachte der Verschleppten

Vor 67 Jahren wurden von russischen Soldaten 66 Personen aus Gestitz/Várgesztes verschleppt. Nachdem die Soldaten am 6. Jänner 1945 in das kleine Dorf im Schildgebirge gekommen waren, sammelten sie die Männer zwischen 15 und 55 Jahren ein, um sie zu einer „dreitägigen Zwangsarbeit" - zu „malenki robot" - mitzunehmen. Aus den drei Tagen wurden Monate. Als erste Station mußten die 66 Personen Baja in zwölf Tagen zu Fuß erreichen, um dort einwaggoniert und dann mit Zügen nach Temeswar und von dort weiter in die Sowjetunion gebracht zu werden. Elf von ihnen war eine Wiederkehr nicht mehr vergönnt. Wie jedes Jahr gedachten die Dorfbewohner zusammen mit ihrem Bürgermeister und dem Vorsitzenden der Deutschen Selbstverwaltung auch an diesem Sonntag nach dem Gottesdienst der grausamen Ereignisse der Vergangenheit und bezeugten den Opfern vor dem Denkmal der Gefallenen im Zweiten Weltkrieg ihre Pietät.


13. Jänner 2012