Vértes vadonában – Turisták Lapja, 1932.


Vas Benjamin írása, Turisták Lapja, XLIV. évfolyam 11. szám, 1932. november, 302. oldal 

  (Az írást az eredeti helyesírással közöljük) 


Vértes vadonában

"Tout est plein de jour, même la nuit ..." (Victor Hugo.)


     A Janus-arcú természetnek mi többnyire csupán a nappali arcát ismerjük. Éjjeli arcát nagyon kevesen látták. Kevesen tudják, milyen csodaszép a természet éjjel, amikor mintegy leveti álarcát s pihen. Kevesen szánják rá magukat, hogy a természetet éjszaka felkeressék. Még azok is, akik nappal szívesen járják az erdőt, idegenkednek az éjszakai barangolástól; idegenkednek a sötétségtől, a fokozott veszélytől, a terep nehézségeitől, holott mindez csak növeli a kirándulás vonzóerejét. Ha az emberek sejtenék, mennyi csodát rejt a természet éjjel, gyakrabban feláldoznák az álmukat, hogy egy pillantást vethessenek a Szibilla-könyvbe, amely csupán éjszaka tárul fel előttünk. 

     Szombaton este indultunk a kelenföldi állomásról. Október elseje van; korán sötétedik. Előkészítjük a lámpásokat s vígan nekivágunk a szári rétnek. Meglepően enyhe az éjszaka. Langyos szellő fogad bennünket, mintha elkésett tavasz keze simogatna. Előttünk sötétlik a Vértes. Friss iramban tapossuk a szederfaszegte országút porát, míg végre befogad az erdő. 

     Itthon vagyunk. Mi turisták itt érezzük magunkat itthon: az erdőn. Nem félünk tőle. nem riaszt vissza sem magánya, sem sötétsége. A hétköznapok során felzaklatott, csalánverte lelkünkre gyógyír a magány; a sötétség jól esik s megnyugtatja felcsigázott idegrendszerünket. Itthon vagyunk. Vén fák bólogatnak. Sűrű lombjuk összeborul felettünk, mint valami sátor. Felgyúló villanylámpánk ellipszis-alakú fényfoltot rajzol elénk s mi ebben a fényfoltban haladunk előre, mintha fény-alagutat vájnánk magunknak a sötétségbe. Jobbra-balra az éjszaka fekete kárpitja; mögötte néha felrebben valami, avar zörren, száraz ág csörren, ritmikus dobbanások árulják el, hogy álmából felvert őz menekül előlünk. Hangok, neszek hallatszanak az erdő mélyéből; megállunk s figyelünk: vajon mi lehetett? A mélységes csendben még a legcsekélyebb huppanás is sejtelmesen hat. A titokzatosság órája ez. 

Kelet-Európa német nemzetiségiek lakta részei 1932-ben


Az 1932-ben Kelet-Európa német nemzetiségiek lakra részeiről a Bibliographisches Institut által Lipcsében készített térképen Gallát és Mórt (Moor) is jelölték. A Dunántúli-középhegységben, a Bakony, a Vértes, a Pilis és a Budai-hegység területén jelentős számban éltek német nemzetiségiek


Forrás: mapsontheweb

A Malom-út az 5 szuper hazai kirándulóhely között - Éva magazin

Az Éva magazin honlapján a legszuperebb célpontok közé került be a Malom-út. A martonvásári kastélypark, az alcsúti arborétum, a kőszegi Szabó-hegy és az Óbánya-Kisújbánya közötti erdei túra szerepel még a szuper hazai kirándulóhelyek között.
A Malom-útról ezt írják: 

A Malom-út Várgesztes és Vérteskozma között 
Tatabányáig mehetünk vonattal, onnan a vasútállomás melletti autóbuszpályaudvarról indul a gesztesi buszjárat. A falu közepén tesz le a busz, onnan sétáljunk el a falu vége felé, de ne kanyarodjunk el a vár felé vezető útra, hanem menjünk tovább egyenesen, amíg ki nem értünk a faluból az erdőbe. Már rá is értünk a Vérteskozma felé vezető erdei útra. Másfél egyáltalán nem megterhelő kilométert gyalogolunk a fák között, amíg kiérünk Vérteskozmára. A kis falu természetvédelmi területen fekszik. Ha kigyönyörködtük magunkat fehér parasztházaiban (hagyományos jellegű épületen kívül más nem is emelhető itt), akkor felfrissülve vághatunk neki a visszaútnak Várgesztes és a tömegközlekedés felé. (Masszívabb, terepre alkalmas kerekű babakocsival vagy háti hordozóval egészen kicsikkel is abszolválhatjuk a túrát.)

Szöveg: Lovászi Ildikó

Forrás: Éva magazin