Kozma télen - képgaléria




Vasárnap kezdődik a tavaszi idény

A Várgesztes a 10. helyről várja a folytatást, március 3-án Csém–Várgesztes mérkőzést rendeznek.
Íme a 16 forduló műsora és az állás az őszi idény végén:

Forrás: MLSZ Adatbank

Korábbi eredmények a Gesztes11 oldalon.


Az ifik a 11. helyről várják a folytatást

Az U-19-es csapat a 11. helyről várja a folytatást, március 3-án Csém–Várgesztes meccs lesz.
Íme a 16 forduló műsora és az állás az őszi idény végén:


Forrás: MLSZ Adatbank

Korábbi eredmények a Gesztes11 oldalon.



Nagyböjt első vasárnapján megint sütöttek fánkot

Nagyböjt első vasárnapján megint sütöttek fánkot a házakban. Ez azonban nem jelentette a farsang visszatérését. Ezt azért tették, hogy abban az esztendőben a búzát üszkösödés ne érje. Hogy ennek mi az eredete nem tudjuk. Senki sem emlékszik már reá. Ugyanígy vagyunk a St. Barbarazweig említett szokásával is. Annak forrását sem tudjuk. Nagyböjtöt, mint említettük, szigorúan tartották. Ezt mondják a vizitációs könyvek. Járták és járják a keresztutat is az úr Jézus szenvedésének emlékére hetenként közösen. Somlón jó időben a templom Kálváriahegyre vezető stációk előtt járták.

Bekötött szemmel vágták le a nyakig földbe ásott kakas fejét

A nagyböjt régente sokkal szigorúbb volt, vagyis tényleg böjt volt. Ezért aztán húshagyókedden, mint a nap neve is mondja, ettek valamikor húst, és ettek a lármásabb jókedvvel, amelyet a nagyböjt folyamán a szenvedő Ur Jézus iránti tiszteletből és bűnbánatból illett háttérbe szorítani és többet adni imádságra és erénygyakorlatra.
Ezért viszont a hamvazószerdát megelőző utolsó három napon jobban engedtek a tréfának, vígságnak és táncnak. Mint most is. De akkor határt szabtak maguknak és nem vitték át a nagyböjti időbe a tánc és egyéb mulatozásokat. Az utolsó három napot tréfásan a „Heilinga trei Foschingtoch" -nak is nevezték. Különösen a húshagyókedden hágott magasra a pajzán jókedv. Ilyenkor a legények összebeszéltek és keddre virradóra kakast loptak valamelyik házból. Azt másnap a kocsma elé vitték, ott földbe ásták úgy, hogy csak a nyaka látszott ki. Aztán kihozták jó idő esetén az asztalokat es székeket a kocsmából az utcára. Majd fogadás következett. Tíz liter bor árában fogadtak egyesek, hogy bekötött szemmel levágják a kakas fejet karddal. Aki fogadott, annak bekötözték a szemét kendővel, kissé odébb vitték, megpöndörítették maga körül, kezébe kardot adtak. Most a legény néhány vágást tehetett. Ha addig nem találta el a kakast, más valaki próbálkozhatott, mindaddig, amíg szegény kakasnak feje le nem hullott. Aztán bevitték a kakast és megfőzették. A fogadott, elvesztett illetve megnyert bort is a közös asztalra vitték, amelyen megették a kakast. Illetve legtöbbször a „Foschingsnoan" révén szerzett kolbásszal, sonkával, tojással együtt. Tudniillik közben, vagy inkább előtte már valamelyik legény, így egy alkalommal Palanek János beborította egyik társát tetőtől talpig szarvasbőrbe. Az agancsok is rajta voltak. (Lehetett azonban ennek a Foschingsnoannak más változata is!) így tolta be maga előtt tragacson a kocsmába. Ott egy pici kutyát tett egy kis kosárba és odanyomta a tragacson fekvő legény kezébe. így tolta maga előtt a plébániára, ahol a konyhán mindenki riadtan ugrott fel, és sikítva menekült, míg észre nem vették, miről is van szó. Aztán így állítottak be az erdészházba és sorjában a házakhoz. Mindenhol kis tréfálkodás és bohóckodás közben kaptak tojást, vagy sonkát, vagy kolbászt, vagy pénzt. Ezt mind kosárba gyűjtötték és végül a kocsmába vitték, ahol ebből készítették a közös ebédet, vacsorát és vették a bort vagy sört. Ha valahol nem adtak, akkor a legények maguk kutatták át a speizokat és kemencéket és maguk szedték a kiszemelt zsákmányt. A közös étkezés alkalmával élcelődtek, beszédeket tartottak, jókedvvel mulattak. Mindez azonban a mai életkörülmények folytán megszűnt.

Wochssteiklt égették Gyertyaszentelő Boldogasszony napján

Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, február 2., „Maria Liachtmeiss" alkalmával minden család gyertyát szenteltet. Régente úgynevezett „Wochssteikl"-t vettek. Ez tekercses viaszgyertyaféle volt. Ezt vitték megáldatni. Gondosan őrizték aztán otthon, mert ennek lángját szánták a szenvedő lelkeknek. Valahányszor gyászmisét mondatnak, a család és jelenlevő rokonok gyertyát visznek magukkal a templomba most is, és azt maguk előtt égetik a padokon egész mise alatt. Régente a Wochssteiklt égették így. Az eredetét már nehéz lenne kibogozni ennek a szokásnak, de bizonyára azzal van összefüggésben, hogy kérjük a jó Istent, adjon a meghalt rokonainknak örök üdvösséget, örök világosság fényeskedjék nekik. És ezt szemléltetik az égő gyertyával. És mivel ez pénzbe is kerül, ezt az áldozatot felajánlják a megholtakért. Bizonyára igen tetsző lehet ez a kedves hit és áldozatos lelkület a jó Isten színe előtt.
(Szólás-mondás: „Maria Liachtmeassn, spinna fakeiasn nochtmoipan Tog eiazn". Utalva arra, hogy a fonást erre az időszakra már be kell fejezni, es mivel a nappalok már hosszabbodnak, a vacsorát még nappali világosságnál lehet megenni. Nem kell a drága petróleummal világítani. Hartdégen Józsefné sz. Pillmann Anna - 1927- elmondása szerint. H. S.)