Várgesztes–Gestitz című könyv

Könyvészeti adatok


Várgesztes

Gestitz

Bevezető – Einleitung

Bevezető


1994 tavaszán a gesztesi képviselő-testület nagy igyekezettel készült német nemzetiségű őseink betelepülésének 250. évfordulójára. Szerveztük a programokat, kerestük az eszközöket, amivel az ünnep színvonalát emelhetnénk, és emlékezetessé tehetnénk a falu lakói számára. Ekkor keresett fel engem, mint polgármestert egy úr, Rabazzi Stepancsics Gusztáv a hivatalban. Elmondta, hogy rövid időn belül megjelenhet egy rövid kiadvány Várgesztesről egy sorozat keretében. A megjelentetéshez a falu anyagi hozzájárulására is szükség lenne. A kiadvány éppen kapóra jött számunkra, és „Várgesztes. Vár és falu" címmel, mely el is készült az évfordulóra. A beszélgetés során megemlítettem, hogy jó lenne egy összefoglaló könyv, amely tartalmazná azt az örökséget, amit őseinktől kaptunk: a történetünket, hagyományainkat, német nyelvjárásunkat, mindazt, amitől mi, gesztesiek, gesztesiek vagyunk. Néhány mondat után már eldöntöttük, hogy ez a könyv elkészül.

Előszó – Vorwort


Hutterer Miklós emlékét őrizve,

azzal az euripides-i gondolattal

adjuk át könyvünket az olvasónak,

hogy ne a mi ékességünket,

hanem a falu javát szolgálja.

 

Előszó

Földrajzi bevezető

BECK ANDRÁS

Várgesztes — Gestitz


Terület:1204 ha
Lakosság:580 fő
Koordináták:N: 47, 4745520°
E: 18, 3975144°
Magasság:279 m

Várgesztes Komárom-Esztergom megye peremén, a Vértes-hegység északnyugati részén egy elbűvölően szép völgykatlanban található." Nemcsak a gyönyörű vidék, hatalmas erdősége, természeti szépségekben gazdag völgyei, sziklás szurdokai vonzzák ide a közönséget, hanem vadregényes várromja is" - írták egy úti beszámolóban 1934-ben. A falutól dél-keletre lévő vár nem a legmagasabb, hanem a legmeredekebb hegyen épült. A 376 méteres Várhegyet délről kivétel nélkül 400 méternél magasabbak övezik, de nyugati szomszédjának, a Mészáros-hegynek is nagyobb a tengerszint feletti magassága. Lényegesen könnyebb volt védelmezni a vértesi várrendszer hajdan legjelentősebb és legnagyobb erődítményét a hegy szakadékszerű meredeksége miatt. A Vár-hegyről egyébként a hegység előterének nagy részét jól be lehet látni, ez is fontos szerepet játszhatott a helyszín kiválasztásakor.

Várgesztes földrajzi nevei

RIEDER EDINA

Gyűjtötte: RIEDER EDINA középiskolai tanár, 1978-ban.
Adatközlök: Hartdégen Pál, Hartdégen Pálné, Szölösi Jakab, Weisz János

Várgesztes: Gesztés,- ën, -rü, -re, -i: n. Késtic, in, /a Késtic, késtica [KI. Várgesztes P. Puszta Gesztes].- Terület: 1240 ha, Lakosság: 574. -A német nyelvű lakosokat 1730 körül Esterházy József telepítette a községbe.

Várgesztes környékének földtanáról

GYALOG LÁSZLÓ

Várgesztes földtani felépítését tekintve is a Vértes É-i részén, annak ÉNy-i oldalán helyezkedik el. Területén ennek megfelelően találjuk a felszínen a különböző kőzettípusokat.

Várgesztes története

RABAZZI STEPANCSICS GUSZTÁV

Ajánlás:
A ma élő ember kíváncsiságát - kik voltak elődeink, hogy éltek, milyen volt kapcsolatuk egymással és környezetükkel - igyekszik kielégíteni - a teljesség igénye nélkül - a történeti rész. A tárgyi és az írott emlékek tanúsága szerint ez a terület az őskortól napjainkig lakott volt. Dobosi Viola régész erről így ír: „Nincs az országnak még egy kb. 1000 km2 nagyságú területe, mint Komárom-Esztergom megye ezen területe - ebbe Várgesztes is beletartozik - ahol az emberiség történetének elejétől napjainkig folyamatosan ne éltek volna emberek."Kalandozzanak velünk, ismerjék meg a falu történetét Haraszti Mihály, Fatuska János Rabazzi Stepancsics Gusztáv és Hartdégen Sándor kalauzolásával.






Gesztes a 18. században

FATUSKA JÁNOS

KOMÁROM MEGYE A 17. ÉS 18. SZÁZAD FORDULÓJÁN


Az 1526-os mohácsi csatavesztés és a felszabadító háború 1683-as megindulása között eltelt időszakban a török megszállta terület nagysága folyamatosan nőtt, a magyar királyság felségterülete lassanként az egykori ország északi és nyugati peremvidékére korlátozódott. Jellemző, hogy a hódoltsági terület az 1663-64-es török hadjáratot lezáró, 1664. augusztus 1-jén megkötött vasvári békével érte el maximumát. Oszmán uralom alá került Győr, Vas és Zala megye keleti része is, a Felvidéken a határ immár Érsekújvártól, Lévától, Losonctól és Rozsnyótól északra húzódott. Az 1683. április l-jén megindult, Bécs elfoglalását célul tűző hadjárat során, ha csak rövid időre is, újabb nyugat-magyarországi területek kerültek török megszállás alá. A másfél százados török uralom romlásba döntötte az országot. A gazdaság és a népesség növekedése abbamaradt. Egész vidékek néptelenedtek el, váltak pusztává a hadiutak mentén, az ostromlott várak környékén, a végvári katonák, zsákmányoló csapatok portyázási területén. A 16. századi leírások elkeserítő képet festenek a kor Magyarországáról, de a helyzet a következő évszázadban sem javult, átmeneti s viszonylag békésebb időszakok után a küzdelmek újra fellángoltak. Maga a török kiűzését eredményező felszabadító háború is a népesség további pusztulását, a csíráiban mutatkozó gazdasági fejlődés megszakadását vonta maga után.

Gesztes a 19. században

FATUSKA JÁNOS

GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM


Az uradalom 1800. október 16-án Csákváron újabb szerződést kötött a gesztesiekkel, hat évre szóló időtartamra. Az 1774-es szerződéssel összehasonlítva, ez a következő változtatásokat tartamazza: a szabad bormérés jogáért évente az uradalom számvevőségének 40 forintot kellett fizetniük. A szerződés megállapítja, hogy Gesztesen 42 ház áll, minden egyes ház és belső telek után évi 3 forintot kell fizetni. Ezt a szerződést változatlan formában megújították 1807-ben és 1808-ban, ez utóbbi 1812. dec. 31-ig volt érvényben.320 A következő szerződést 1818-ból ismerjük.

Várgesztes 20. századi története

HARASZTI MIHÁLY*

GESZTES-PUSZTÁTÓL VÁRGESZTESIG


A galántai Esterházy grófok Tata - Gesztesi birtokának Tata egyik névadó települése, a gesztesi birtokrész pedig az őse. Amikor Esterházy Miklós nádor (1583 - 1645) „sógornőjét, a Nyári család gesztesi uradalmának örökösét Thúrócz megyei cserebirtokra szorította"1, új szerzeményét Csákvár központtal, de a hagyományos gesztesi névvel sorolta jószágai közé. A birtoknak nevet adó várhely és az alatta kialakult település nem rendelkezett olyan potenciális energiával, hogy birtokközépponttá váljon. Szerepvesztése megmutatkozott közigazgatási státusának változásaiban is. 1895-ben még Gesztes községként szerepelt a helységnévtárban, de birtokosai később kijárták, hogy Gesztes pusztává minősítsék vissza. A furcsa kérésnek anyagi okai voltak: az érvénybe lépő rendelkezések az önálló pusztákat félpótadó kedvezményben részesítették. Községünk ily módon pusztaként érte meg a 20. századot. Amikor később a kedvezmény megszűnt, s újra a kisközségek adóterhei látszottak kedvezőbbnek, „Vértessomló Gesztes-puszta nevű külterületi lakott helyből" ismét önálló község alakulhatott, ideiglenesen Pusztagesztes néven. 1917-ben aztán végleg törölték a „puszta" jelzőt, amikor a 192.575/1917. IV. b. sz. rendelet nyomán megszületett az azóta is érvényben levő Várgesztes név. A gesztesiek sorsán ez a főúri taktikázás vajmi keveset változtatott, megélhetésükért, életben maradásukért ugyan úgy küzdeniük kellett, mint az egykori várvédőknek. Csak a küzdőfél és a harcmodor változott időről időre. A környék földesurának egyik fegyvere a haszonbérleti szerződés jogintézménye volt. Szerepét akkor tudjuk érzékelni, ha ideidézünk egy 1903-ban kelt példányát.2 A szerződő felek esetünkben egyik részről gróf Esterházy Miklós Móric nagybirtokos, Csákvár-Gesztes örökös ura, mint „bérbeadó," illetve a másik részről „Beck János és neje, sz. Neukum Mária", valamint „Özv. Beck Ádámné, sz.: Müller Terézia gesztesi lakosok, mint haszonbérlők".

A II. világháború áldozatai


39 fő-1941-1947

A kitelepítendők tervezett létszáma az 1946. május végi jegyzékek szerint

(KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYE, TATAI JÁRÁS)


Nach den Ende Mai 1946 angefertigten Aufzeichnungen wurden aus den Dörfern des Kreises Totis im Falle einer Neuaufnahme der Aussiedlungen folgende Abtransporte geplant:
Település / GemeindeFő/ PersonenTelepülés / GemeindeFő / Personen
Agostyán /Augustin500Oroszlány40
Alsógalla /Untergalla720Szomód / Samed30
Baj / Woje930Tarján / Tarian1700
Bánhida / Weinhid260Tata/Totis180
Dunaszentmiklós /Niklo540Várgesztes / Gestitz310
Felsögalla / Obergalla2000Vértessomló / Schemling  780
Kecskéd / Katschke900Vértesszőlős36
Környe / Kirne1300Vértestolna / Tolnau500

Német anyanyelvűek létszáma


A KITELEPÍTÉSNÉL FIGYELEMBE VETT -1941 ÉVI - NÉPSZÁMLÁLÁS SZERINT KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYE, TATAI JÁRÁS
(A 12 787 fő német anyanyelvű közül 7370 fő vallotta magát német nemzetiségűnek is):

Népirtások a XX. században

A XX. században a világon népirtások során összesen 170 millió embert pusztítottak el

Várgesztes lakói 1940-1945


A gesztesiek társadalmi elhelyezkedése 1969-ben


A gesztesiek társadalmi elhelyezkedése 1969-ben1

Várgesztes lakosai 2000-ben


Tisztségviselők az ezredfordulón


Várgesztes az ezredfordulón (1990-2003)

HARTDÉGEN SÁNDOR

„Minden ember egyenlőnek születik." Sajnos azzal, hogy hová születik az ember, jórészt eldől a sorsa, milyenek az esélyei az életben.
Polgármesterként igyekeztem olyan körülményeket teremteni Várgesztesen, hogy a gesztesiek örülhessenek, hogy innen indultak, hogy itt élnek.

ÖNÁLLÓAK LETTÜNK


Az 1989 évben tartott helyi népszavazás eredményeként a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a 119/1989. (IX. 28.) NET határozatában 1990. január 1. hatállyal községi tanács szervezését rendelte el - többek között - Várgesztes és Vértessomló községekben.
A határozat alapján Várgesztes közigazgatásilag 1990. 01. 01-tól újra önálló, megszűnt a közös tanács Vértessomlóval.
A népszavazás megtartására azért került sor, mert a gesztesiek úgy látták, hogy az 1977 óta, a közös közigazgatás következményeként, a fejlesztések a két faluban, időrendben előbb Somlón valósultak meg. Ha valami közbe jött, akkor a gesztesi projekt még tolódott. Általában érthető, hogy előbb ott kell megvalósítani dolgokat, ahol az több embernek használ (jelen esetben Somlón). Sajnos ez a gesztesiek számára egy állandó lemaradt, követő állapotot jelentett, így a falunk idővel alárendelt helyzetbe kerülhetett Somlóhoz képest. Somlónak pedig nem voltak olyan forrásai, hogy ezt a hátrányt valamivel kompenzálni tudja.
Az önálló helyi tanácsi testület 1990. 01. 03-án állt fel. (A „rendszerváltoztatást jelentő"' önkormányzati választás 1990. 09. 30-án volt.)

Emlékek, történetek — Erinnerungen Erzählungen

A Gesztesi vár a török időkben gyakran cserélt gazdát. „A legnagyobb szerencsétlenségnek azonban azt kell tartanunk, hogy később menedéket adott magyar rablóknak. Az őrszemélyzet ugyanis, amely benne volt, vagy a zsákmányolás vágyától, vagy az elmaradt zsold miatti szükségtől hajtatva az egész széles környéket kirabolta, mintha ellenséges terület lett volna, a falvakat kifosztották, a nyájakat elhajtották, útonálltak, és vegyesen az összesszomszédoknak, akár törökök voltak, akár magyarok, helyrehozhatatlan károkat okoztak. Innét van az a közmondásos kifejezés, hogy gesztesi mérlegnek (pondo Geszthiense) mondják..., ha valamit nem annyira egyenlően, mint inkább erőszakosan osztanak el. A gesztesi őrkatonák ugyanis, amikor az elhajtott nyájakat elosztották, az ökröket, juhokat négyfelé vágták, a részeket azután mérlegre tették, és ki-ki elvette a magának a részét."
Idézet „Bél Mátyás: Komárom vármegye leírása." kézirat fordításából. József Attila Megyei Könyvtár Tatabánya, 1989.

Hétköznapok és ünnepek nagyszüleink korában

KESZTLER MÁTYÁSNÉ (KRÁLL KATALIN)*

MEGÉLHETÉS


A férfiak számára az erdő, és később a bánya is biztosított munkát. Mellette még megművelték földjeiket - kis parcellák, sovány földek - mely az állatok részére takarmányt biztosított. Az igavonó állatokat (elsősorban szarvasmarha, kisebb részben ló) a férfiak látták el, a kisebb állatokat - tyúkot, libát, sertést - a nők etették. A tehenek fejese is asszonymunka volt. A nagyszülők, ha már nehezebb munkát nem tudtak végezni, legeltették a teheneket. Ebbe a munkába a gyerekek is besegítettek. A háztartási munkát az asszonyok és nagyobb leányok látták el. Ezek a nagylányok mikor 12 éves korukban kimaradtak az iskolából, a téli hónapokban szolgálni mentek (cselédnek) — többnyire Budapestre — hogy megkeressék a kelengyére valót. Farsangra, esküvőre és nagyobb ünnepekre hazakéredzkedtek szabadságra. A legtöbben a nyarat itthon töltötték, segítettek a földeken a kapálásban, aratásban, aztán ősszel - mikor már könnyebb lett volna a munka otthon - újra szolgálni mentek a városba. Többnyire helybeli legényhez mentek feleségül, és gazdasszonyokká váltak.

A gesztesiek vallásos szokásai és hiedelmei

Weisz János

Fejezet Weisz János lelkész:

Adatok Várgesztes plébániájának és templomának történetéből- 1969.

Kézirat


Az alábbiak szinte teljesen állnak a vértessomlóiakra is.
A nép mély hitét mutatja szokásvilága is. Ezen a téren persze sok minden megváltozott az életkörülmények megváltozásával. Sok minden lekopott és elmaradt a régiekből.
Mivel szokásaink a hit világával vannak egybekapcsolva, főként az egyházi év ünnepeinek hittartalmával függnek össze. Ezért az egyházi év keretében nézzük a gesztesiek szokásait is.

Pallanik nagymama és környezete

ELLI ZENKER-STARZACHER


Pallanik nagymama és környezete*


Mesegyűjtés az 1930-as évek végén a Vértes-hegységben


Fordította: HARTDÉGEN BERNADETT


Éppen 50 éve, hogy a Bécsi Egyetem hallgatójaként mesegyűjtésre indultam, embereket keresni, akik még a szájhagyományból merítenek. A mese gyerekkoromtól kedves és bizalmas volt számomra. Később, amikor mesegyűjtéssel kezdtem foglalkozni, vettem csak észre, hogy a mese több mint történet kis gyermekek számára. A mese keletkezése, jelentése, és továbbadásának kérdése újra és újra megragadott, úgy, hogy disszertációm témájául választottam. A mese lényegének megvizsgálása lebegett először is a szemem előtt. Azonban mennél inkább elmélyültem az elméleti megállapításokban, annál szerényebbé váltam. Minő eltérő' vélemények voltak, és a kutatók mennyire ellentmondtak egymásnak?

A Vértes-hegységben levő Várgesztes német nyelvjárása

HUTTERER MIKLÓS


Fordította: HUTTERER-POGÁNY IRENE


1. BEVEZETÉS


1.1. Ha megkérdezzük a községük története iránt érdeklődő gesztesieket, honnan is származnak, csaknem mindig azt a választ kapjuk, amelyet a Kárpát-medence török utáni német településein mindenütt hallhatunk: Mi svábok vagyunk, a Fekete-erdő vidékéről jöttünk! Mint a legtöbb ilyen esetben, Gesztesen is egy téves hagyományról van szó, amely népcsoportunk egész Dél-kelet-Európában elterjedt idegen megnevezése (svábok, svaby stb.) alapján kísérli meg a zárt német nyelvterületen belül — ahonnan kétségkívül bevándoroltak elődeink — az elnevezést földrajzilag helyhez kötni. Az ellentmondás aránylag könnyen feloldható. A török kiűzése után az első német telepesek az akkori Német-római Birodalom délnyugati, sváb területeiről érkeztek, tehát származásuk szerint „valódi" svábok voltak, mindenekelőtt a Fekete-erdő vidékéről.1 Nyomaikat nagy számban megtaláljuk azoknak a községeknek a telepeslistáin, amelyekben ma csak egy-két sváb családnév fordul elő, az is ritkán, így például Máriahalmon (Kirwall) a Dunakanyarban.2 Mi történt a többi svábbal? Nyomaik számos községben kimutathatóak a Duna mentén, nemcsak családnevekben, hanem ahol nagyobb számban sikerült megmaradniuk, a keverék nyelvjárások sváb elemeiben is. így például Pest egykor németekkel betelepített kerületeiben (Ferencváros, Józsefváros), valamint Soroksár, Dunaharaszti, Taksony községekben, míg végül a délebbre fekvő Hajóson egy „valódi sváb" nyelvjárásra találunk. Sváb beütést mutat néhány német község az Északi-hegyvidéken, Tokaj környékén, míg ettől keletre — a román határ közelében — Szatmár megyében valóban létezett egy egykor nagy sváb „sziget" melynek maradványai három magyarországi faluban is fellelhetőek. Dél-Magyarországon, Pécs környékén az ún. „Schwäbische Türkei" (Tolna, Baranya megye) térségében - a népi elnevezés ellenére - csak néhány községben beszélnek sváb nyelvjárást. Összefoglalva: Az eredeti származáshelyről, a Svábföldről érkezett első telepesek részben tovább vándoroltak (pl. Dobrudzsába) részben azonban az embertelen életkörülmények miatt az akkoriban mocsaras Bánát és Bácska vidékén felmorzsolódtak, beleolvadtak az utánuk jövő pfalzi, hesseni, bajor és más telepesek közé, és velük együtt egy „új törzset" alkottak. Az első, valóban „sváb" származású telepesek után Dél-Európa népei a török kiűzése után bevándorolt valamennyi német parasztot a „sváb" névvel jelölték, így ez nemcsak etnikai (- német), hanem egyidejűleg szociális besorolást (= paraszt, földműves) is jelentett. Ezzel magyarázható az a tény, hogy a német paraszti telepesek készséggel elfogadták a „sváb" megjelölést akkor is, ha volt egy másik, reálisabb, magukkal hozott csoportnevük is mint pl. a Balaton-felvidéken, ahol a legtöbb német magát egyidejűleg „Odenwälder"-nek (azaz odenwaldinak), vagy a Pécs környékieknek kb. a fele magát „stiffolder"-nek (= Stift-Fuldaer/Hessen) nevezi. Asváb német paraszt (délkeleten) szokásos azonosítására vezethető vissza az is, hogy az ugyanabban az időben a városokba (Buda, Pest, Győr, Székesfehérvár, Temesvár stb.) telepített, nem paraszti németség soha nem tartotta magát „sváb"-nak, mint ahogy e térség török előtti korból származó német lakossága sem. Legtöbbjüket szomszédaik, és ennek alapján ők saját magukat is Sachsen-nek, szászok-nak nevezték — amelynek szintén volt szociális rangsorolási értéke a „német bányász" jelentésből — akkor is, ha a németországi szász törzshöz származásilag vajmi kevés közük volt.3

1100 év együtt – Németek Magyarországon a honfoglalástól napjainkig

HARTDÉGEN SÁNDOR

1100 év együtt*


Németek Magyarországon a

honfoglalástól napjainkig


NÉMETEK A MAGYAR ÁLLAMALAPÍTÁS KORÁBAN

ÉS A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON


Bajorok és frankok a IX. század elején jelentek meg először a mai Magyarország területén, akik kiszorították az avarokat a Kárpát-medencéből. Az avar birodalom megdöntése után a Dunántúlon létrehozott karoling őr-grófságban élénk telepítő tevékenység bontakozott ki. A terület egyházi szempontból a salzburgi érsek fennhatósága alá tartozott, melynek egy 860-ban kelt oklevele Pécs és a Balaton környékén mintegy 35 német települést sorol fel. Ezen települések azonban a morva, majd magyar támadások következtében elpusztultak, illetőleg felszívódtak szláv vagy magyar környezetükben. A Kárpátoktól keletre élő lovas nomád magyarok először 862-ben vezettek hadjáratot a Frank birodalom keleti határai mentén, 892-ben pedig Arnulf frank király szövetségeseként a morvák ellen. 896-ban elfoglalták a teljes Dunántúlt egészen az Enns folyóig (ma Ausztria). A 955-ös augsburgi vereségükig számos hadjáratot vezettek a Frank Birodalom területeire. A Német-Római Birodalomban megerősödő központi hatalom s ennek katonai sikerei rákényszerítették a magyarságot a kalandozások, rablóhadjáratok beszüntetésére és a végleges megtelepedésre. A nyugati határt közel 1000 esztendeig a Lajta folyó jelentette. Megindult a kereszténység felvétele és a feudális állam kialakítása, melyben jelentős szerepe volt a német papoknak és lovagoknak. A magyar királyok családi kapcsolatokat építettek ki a német uralkodókkal. A magyar uralkodó osztály tagjává vált németek néhány generáció alatt nyelvi és kulturális értelemben is a magyarság részévé váltak és számos főúri nemzetséget alapítottak. (...). A honfoglalást követő időkben németeket szinte kizárólag Erdélybe (Kolozsvár környékére), a királyi birtokokra telepítettek. Az Árpád-kori Magyarország német hospesfalvai a korszak német parasztságának keletre való települése részeként jöttek létre. A szabad telepesek nem személyenként fizettek adót, hanem sessiót fizettek, szabad költözködési joggal rendelkeztek az egyéb kiváltságok mellett. Ilyen módon jelentős szerepük volt az egységes jobbágyrendszer kialakulásában.

Emléktöredékek a német nemzetiségiek betelepítésének és kitelepítésének történetéből

Emléktábla Regensburgnál, a telepesek hajóinak kikötőhelyén:

Die Gedenktafel an der Anlegestelle der Auswanderer-Schiffe am Donauufer in Regensburg

Magyarország németlakta településeinek neve magyarul és németül

Ungarndeutsche Ortsnamen

ungarisch und deutsch


Himnuszok, énekek – Hymne, Lieder

Kölcsey Ferenc:

HIMNUSZ

A magyar nép zivataros századaiból

Imádságok — Gebete

Katolikus keresztény köszöntés:

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Mindörökké. Ámen!

 

Gelobt sei Jesus Christus!

In Ewigkeit. Amen!

Die deutsche Mundart von Gestitz im Schildgebirge (Ungarn)

CLAUS JÜRGEN HUTTERER


1. EINLEITUNG


1.1. Fragt man die Gestitzer, die an der Geschichte ihrer Gemeinde interessiert sind, nach ihrer Herkunft, so erhält man fast immer jene stereotype Antwort, die man in den nachtürkischen deutschen Siedlungen im Karpatenbecken fast überall zu hören bekommt: Wir sind Schwaben und stammen aus dem Schwarzwald! Und wie in den meisten sonstigen Fällen, handelt es sich dabei auch in Gestitz um eine irrtümliche Tradition, die auf Grund der im ganzen Südosteuropa verbreiteten fremden Bezeichnung unserer Volksgruppe {svábok, svaby u.dgl.) versucht, dieser Bezeichnung im geschlossenen deutschsprachigen Raum — woher unsere Vorfahren zweifelsohne eingewandert sind - eine geographische Verankerung zu sichern. Diese Unstimmigkeit scheint ein Rätsel zu sein, sie ist aber keines. Die zeitlich ersten deutschen Siedler nach der Vertreibung des Türken kamen aus dem schwäbischen Südwesten des damaligen Deutschen Reiches, waren also echte „Abstammungsschwaben" Vor allem aus dem Schwarzwald.1 Ihre Spuren finden wir vielfach in Siedlerlisten von Ortschaften, in denen heute nur selten ein oder zwei von den schwäbischen Familiennamen vorkommen, so etwa in Kirwall/Mariahalom im Donauwinkel.2 Was ist aus den übrigen Schwaben geworden? Ihre Spuren finden wir in vielen Dörfern entlang der Donaustraße nicht nur in Familiennamen, sondern dort, wo sie sich zahlenmäßig besser behaupten können, auch in schwäbischen Elementen der Mischmundarten, so etwa in den ehemals deutschbesiedelten Bezirken von Pest (so in der Franzstadt und Josefstadt) sowie Schorokschar/Soroksár, Ha-rost/Dunaharaszti und Tax/Taksony, um südlich davon, in Heuers(Hajós), endlich auf eine „echt schwäbische" Mundart zu stoßen. Schwäbischen Einschlag zeigen auch die wenigen deutschen Dörfer im Tokaier Bergland, während östlich davon, im - nunmehr fast zur Gänze zu Rumänien gehörenden - Sathmargebiet, tatsächlich eine einst große schwäbische „Insel" bestand, deren Reste in drei Dörfern auch in Ungarn noch zu hören sind. Auch in der „Schwäbischen Türkei" um Fünfkirchen/Pécs in Südungarn gibt es trotz dieses volkstümlichen Namens nur einige vereinzelte Ortschaften mit schwäbischer Mundart. Das heißt: Die meisten Pioniere aus dem angestammten „Schwabenland" sind teils weitergewandert (so etwa in die Dobrudscha), teils aber wurden sie im Banat und in der Batschka infolge der damaligen Sumpfgebiet unerbittlichen Lebensbedingungen aufgerieben, um den nachrückenden Pfälzern, Hessen, Bayern und anderen Platz zu machen bzw. mit ihnen gemeinsam einen „Neustamm" zu bilden. Nach den ersten Abstammungsschwaben" haben die Völker Südosteuropas alle nach den Türkenkriegen eingewanderten deutschen Bauern als „Schwaben" bezeichnet und so galt der Schwabenname nicht nur als „ethnische" Bestimmung (= Deutsche), sondern gleichzeitig auch als soziale Einstufung (= Bauern). Daraus erklärt sich, daß sich diese deutschen Bauern auch dann bereitwillig bekannten, wenn sie sogar darunter eine andere, realistischere Gruppenbezeichnung mitgebracht haben, wie etwa die meisten Deutschen im Plattenseeoberland sich zugleich auch als „Odenwälder", ungefähr die Hälfte der deutschen Gemeinden um Fünfkirchen/Pécs als „Stiffoller" (= Stift-Fuldaer, aus Hessen) bezeichnen. Und der Bedeutung Schwabe = deutscher Bauer (im Südosten) ist es zuzuschreiben, daß die gleichzeitig angesiedelten deutschen Städter (etwa in Ofen/Buda, Pest, Raab/Győr, Stuhlweißen-burg/Székesfehérvár, Temeswar/Temesvár usw.) als Nichtbauern nie bereit waren sich als „Schwaben" zu bekennen, ebensowenig, wie die vortürkischen deutschen Siedler in diesem Raum, Die meisten von ihnen wurden von ihren Nachbarn, und danach auch von ihnen selbst, Sachsengenannt, gleichfalls mit einer sozialen Bedeutungserweiterung, nämlich in dem Sinne von „deutschen Bergleuten", auch, wenn sie abstamrnungsmäßig mit dem Stamm der Sachsen in Deutschland nichts zu tun hatten.3

Alltage und Feiertage zur Zeit unser Großeltern

KATHERINA KESZTLER

DIE ARCHITEKTUR


Vor dem Krieg waren im Dorf nur zwei Straßen, die Hauptstraße und eine Gasse neben dem Friedhof. In der Hauptstraße waren nur auf einer Seite Häuser, auf der anderen Seite waren Garten, so genannte „Krautstickl". Das ist die Erklärung auf das Witzwort: „In Gestitz wird die Gans nur auf einer Seite gebraten." Es waren nur wenige Gemeindehäuser: die Schule, ein Wirtshaus. Das heutige Kulturhaus wurde erst in den 60-en Jahren gebaut. Die Wohnhäuser wurden größtenteils eigenhändig gebaut. Die Verwandtschaft half zusammen. Mit Kühen ist man in den Wald hinaus gefahren um Steine zu sammeln. Diese wurden in den Grund eingelegt. Die Mauern wurden mit Lehmziegel aufgezogen. Den Lehm hat man auch mit den Kühen vom Ende des Dorfes oder von den Kohlen-Gruben gebracht. Mit Hauer und Spaten musste man den Lehm weich machen. Dann kam noch Spelze dazu, die musste man mit Füße einarbeiten. Die Ziegel wurden dann in eine Holzrame fertig gemacht. Es gab auch Fachleute im Dorf, so wie Tischler, Wagner, die hatten aber nicht genug Arbeit im Dorf, so mussten diese auch nach weiteren Verdienstmöglichkeiten , z.B. Erntearbeit schauen.

Die Pallanik-Ahul und ihre Umwelt

Die Pallanik-Ahul und ihre Umwelt*

(Vom Märcheenrzählen im Volk)


Es ist gerade 50 Jahre her, daß ich als Studentin der Universität Wien auf Märchensuche ging, um Menschen kennenzulernen, die noch aus der mündlichen Überlieferung schöpften. Märchen waren mir von Kind auf lieb und vertraut gewesen. Als ich mich aber dann später mit der Märchenforschung zu beschäftigen begann, merkte ich, daß die Märchen mehr waren als Geschichten für kleine Kinder. Die Fragen nach der Entstehung, Bedeutung und Überlieferung des Märchens fesselten mich immer wieder, so daß ich sie zum Gegenstand meiner Dissertation wählte. Mir schwebte zunächste eine große Wesensuntersuchung des Märchens vor. Aber je mehr ich mich in theoretische Abhandlungen vertiefte, desto bescheidener wurde ich. Was gab es da nicht für verschiedene Lehrmeinungen, und wie sehr widersprachen die Forscher einander!

1100 Jahre Zusammenleben

Deutsche in Ungarn

von der Landnahme bis zur Gegenwart


DEUTSCHE ZUR ZEIT DER UNGARISCHEN

STAATSGRÜNDUNGUND IM LEBEN DES

MITTELALTERLICHEN UNGARNS


Die Ahnen der Deutschen, in ihrer Mehrheit Bayern und Franken, tauchten zuerst Anfang des 9. Jahrhunderts im Karpatenbecken auf. Fränkische Eroberer verdrängen die Awaren aus dem Karpatenbecken. Nach der Zerschlagung des Awarenreiches kam es in der in Transdanubien geschaffenen karolingischen Mark zu einer regen Einwanderungstätigkeit. Dieses Gebiet gehörte zum Kirchenbezirk des Erzbischofstums Salzburg, welches in einer Urkunde aus dem Jahre 860 in der Umgebung von Fünfkirchen sowie des Plattensees 35 deutsche Siedlungen aufzählt. Diese Siedlungen wurden aber im Zuge der mährischen, dann der ungarischen Angriffe zerstört, bzw. sind in der slawischen oder ungarischen Umgebung aufgegangen. Die von den Karpaten in östlicher Richtung lebenden ungarischen Reiternomaden unternahmen erstmals 862 einen Kriegszug an der östlicher Grenze des Fränkischen Reiches, 892 als Verbündete des fränkischen Königs, Arnulf, in Mähren. Im Zuge der Landnahme 896 besetzten die Ungarn auch ganz Transdanubien bis zum Flusse Enns im heutigen Österreich, und bis zur Niederlage bei Augsburg (955) führten sie zahlreiche Kriegszüge auf dem Gebiet des Fränkischen Reiches durch. Die Stärkung des Deutsch-Römischen Reiches als zentrale Macht sowie dessen militärische Erfolge zwangen die Ungarn zum Aufgeben ihrer Raubzüge sowie zu ihrer entgültigen Niederlassung. Die westliche Grenze bildete für annähernd 1000 Jahre der Fluß Leitha. Es begann die Annahme des Christentums sowie die Herausbildung des Feudalstaates, wobei deutsche Geistliche und Ritter eine bedeutende Rolle spielten. Die ungarischen Könige bauten familiäre Beziehungen zu den deutschen Herrschern auf. Die zu Mitgliedern der ungarischen Herrscherschicht gewordenen Deutschen gingen binnen einiger Generationen sowohl sprachlich als auch kulturell in Ungarntum auf und gründeten so mächtige Familien. In den Jahrhunderten, welche auf die Landnahme folgten, wurden Deutsche ausschließlich am „Königsboden" in Siebenbürgen (um Hermannstadt) angesiedelt. Im Laufe der mittelalterliehen deutschen Ostsiedlung entstanden die deutschen hospes-Siedlungen im arpadenzeitlichen Ungarn. Die freien Siedler zahlten ihre Steuern nicht nach der Person, sondern der Session. Sie genossen Freizügigkeit und verfügten über weitere Privilegien. Auf diese Weise spielten sie eine bedeutende Rolle bei der Herausbildung der einheitlichen Leibeigenschaft. Die im Lande verstreut liegenden deutschen hospes-Siedlungen (an deren Ursprung die Dorfnamen des Németi-Typs - etwa Deutschendorf- erinnern) wurden bis zum Ende des Mittelalters assimiliert. Größere, teils zusammenhängende Siedlungsgebiete bildeten die hospites, welche nicht nur wirtschaftliche, sondern auch Grenzschutzaufgaben zu erfüllen hatten, die Völker der Wisoler Gespanschft und in erster Linie der Siebenbürger und Zipser (heute Slowakei) Sachsen.

Térképek - Karten


Tartalom - Inhalt