Várgesztes környékének földtanáról

GYALOG LÁSZLÓ

Várgesztes földtani felépítését tekintve is a Vértes É-i részén, annak ÉNy-i oldalán helyezkedik el. Területén ennek megfelelően találjuk a felszínen a különböző kőzettípusokat.

A Vértes fő tömegét dolomit (Fődolomit), illetve ÉNy felé mészkő (Dachsteini Mészkő) alkotja, amelyek a felső-triászban triász késői szakasza soránfelső részén (200-230 millió éve) képződtek. A jura (145-200 millió éve) és kréta (65-145 millió éve) időszakokból csak a térség É-i részén maradtak meg kőzetek. Az eocénben (34—56 millió éve) előbb barnaszén, márga, agyag-márga (Dorogi, Csernyei Formáció és Csolnoki Agyagmárga), majd mészkő és mészmárga (Szőci Mészkő) keletkezett., jellemzőek Utóbbiakra jellemző rájuk az ekkor élt óriás vázú egysejtű állatkák, a nummuliteszek maradványai. Kisebb szünet után az oligocénben (23-34 millió éve) agyagos-homokos üledékek keletkeztek, kőszéntelepekkel (Mányi Formáció). A felső-miocén, pannóniai (5-8 millió éve) üledékek a hegység DK-i oldalát vastagon borítják, a hegység belsejében ritkán azonban csak kisebb területeken, néhány völgyben fordulnak elő. A felső-pleisztocénbenpleisztocén késői szakaszában (12-130 ezer éve) a laposabb részeken (részben a hegytetőkön is) lösz, homok, a hegyoldalakon lejtőüledékek, a hegylábakon törmelékkúpok keletkeztek.
1:50 000-es térképen (1. ábra) mutatjuk be az egyes képződmények elterjedését Várgesztes környékén, Vértessomlóig és Vérteskozmáig. Ez térkép a Magyar Állami Földtani Intézet 1:100 000-es térképsorozatának a Tatabánya jelű lapjának lapjából készült a kivágata (felnagyítva 1:50 000-re, és újra kartografálva). Az egyes képződmények a térképen jellel és színnel szerepelnek. A jeleket a kőzetek leírásánál vastag betűvel adtuk meg. A jelben, ha van nagybetű, az a földtani kor rövidítése (pl. T = triász, E = eocén, Ol = oligocén stb.). A piros vonalak mutatják a tektonikai vonalakat, a törések lefutásait.
szövegben a képződmények neve, megnevezése dőlt betűvel szerepel. Ezek a földtanba használatos egységekbe, formációkba soroltuk (pl. Dachsteini Mészkő), ezek egyes részeit egyes esetekben tagozatra is bontottuk (pl. Fenyőfői Tagozat). A jeleket a kőzetek leírásánál vastag betűvel adtuk meg (pl. dTdf). A jelben, ha van nagybetű, az a földtani kor rövidítése (pl. T = triász, E = eocén, Ol = oligocén stb.). A piros vonalak mutat jak a tektonikai vonalakat, a törések lefutásait.

 

VÁRGESZTES KÖRNYÉKÉNEK KŐZETEI


A térképen ábrázolt kőzettípusokat alább ismertetjük.
triászban, 210-220 millió éve keletkezett Fődolomit és Dachsteini Mészkő a legelterjedtebb kőzetek a Dunántúli-középhegységben. Keletkezésük idején, ahol ezek képződtek, sekély tenger hullámzott. Ennek a tengernek a lapos hátságain, az árapály övében vált ki a vízből a mészkő, illetve ennek utólagos átalakulásával keletkezett a dolomit. Felépítésükben Felépítésükre az ún. lofer-ciklusok jellemzőek rájuk. Ez azt jelenti, hogy 3 kőzettípus váltakozik bennük ciklikusan, az ún. A-, B- és C-tagok. A legvastagabb, a C-tag képződése idején az üledék az árapályöv alatti viszonylag mélyebb vízben vált ki, és apály idején is víz alatt maradt. Ez a típus a legjellemzőbb mind a Dachsteini Mészkőre, mind a Fődolomitra. A B-tag képződésekor az üledék apály idején felszínre került, dagálykor újra elöntötte a tenger. így vékonyan rétegzett kőzettípus keletkezett, amely elsősorban ez a Fődolomitra jellemző. Az A-tagok képződésekor a felszínt csak ritkán öntötte el a tenger, tarka, vörös agyagos betelepülések, agyagos mészkő rétegek jellemzőek (a Dachsteini Mészkőben gyakoribb).
Fődolomit (T) halvány barna, világosszürke, gyakran szögletesen apró murvává széteső, helyenként finom dolomitlisztté is szétesik. Gyakoriak a A lofer-ciklusos rétegek, sor jellemző rá, vastagpados, könnyen széteső C-tagok és vékony (mm-es) rétegzésű (algalemezes) B-tagok váltakozásával. A Fődolomit a Vértes legelterjedtebb és egyben legvastagabb (1000-1500 m) képződménye, rétegei általában 20-30°-kal ÉNy felé dőlnek. Fődolomitból áll a Gesztesi vártól D-re és K-re valamennyi sziklakibúvás (1. fénykép). nagyobb sziklafelszínek láthatók a Kőhányás felé néző meredek hegyoldalban. A B- (algalaminites) és C- (vastagpados) tagok váltakozása látható a Gesztesi vártól D-re vezető völgyek oldalain, ezeket a sok kis oldalgerinc mutatja.
A Dachsteini Mészkő (dT) nagyrészt vastagpados (50-1.00 cm-es padokban), halványbarna, világosszürke, tömör. Ebben is ritkábban felismerhetőek fel a lofer-ciklusok, a C-tag a leggyakoribb, ritkábban fordulnak elő benne vörös, zöldes, tarka agyagos A-tagok, a lemezes B-tagok még ritkábbak. Vastagsága A képződmény vastagsága 200-300 m, ezek a rétegeik is általában 2O-30°-kal ÉNy felé dőlnek. Dachsteini Mészkőből áll a Gesztesi várhegy is (3. fénykép). A mészkő keményebb, állékonyabb a dolomitnál, a földrajzi helyzet mellett ezért is volt jobb megfelelőbb ez a domb a várépítésre. A várhegytől Ny-ra ez építi fel a Mészáros-hegyet, a Kő-hegyet és a Som-hegyet is. A falutól EK felé kisebb előfordulásai láthatók az erdőben. A Fődolomit kibukkanásai után ÉNy felé egy 200-300 m-es átmeneti sávban a mészkő és a dolomit váltakozik (Fenyőfői Tagozat — df), majd a Dachsteini Mészkő előfordulásai következnek.

1. fénykép.
Fődolomit sziklatömb a gesztesi vár alatti parkolótól K-re vezető völgyben


2. fénykép.
A triász Dachsteini Mészkőre (alul a fehér kőzet) telepölő eocén Sűrűhegyi Mészkő (fölötte, a szürke kőzet) a gesztesi horgásztó fölötti sziklafal lábánál

3. fénykép.
Dachsteini Mészkő vastag padjaira épültek a gesztesi vár falai (a vár D-i oldalánál)



  
Jura és kréta üledékek (a földtörténeti középkor, a mezozoikum fiatalabb képződményei) a felszín alatt nagyobb elterjedésűek a hegység ÉNy-i előterében, felszínen csak Vértessomlótól K-re fordulnak elő. A jura időszakból mélyebb tengerben 180-200 millió éve képződött mészkövek (jura összevontan — J), a kréta időszakból 100-120 millió éve sekélytengerben keletkezett krinoideás (tengeri liliom nyéltagjait tartalmazó) mészkő (a Tatai Mészkő — ,taK) és mélyebb tengermedencében képződött aleurolit (por szemnagyságú anyag összecementálva), a Vértessomlói Aleurolit (VK) van a felszínen.
Több millió évig tartó szárazföldi időszakot követően az eocénben (40-50 millió éve) újra elöntötte a tenger a területet. Először agyagmárga közötti szén telepek képződtek (Dorogi Formáció), ezt bányászták a Várgesztes és Vértessomló közötti nagy felszíni külfejtésben az 1990-es években (ennek a gödörnek a feltöltése Vértessomló határában a horgásztó. Ezután kagylókban-csigákban gazdag, un. molluszkás (kagylókat, csigákat tartalmazó) márga (Csernyei Formáció— CSE) rakódott le, ez a Villapark K-i részén levő szekérútnál felszínre is bukkan. Ezt követően nagyforaminiferás (egysejtűek nagy, több mm-es vagy cm-es, mészanyagú, váza) agyagmárga (Csolnoki Agyagmárga — cE) keletkezett, ez a Villaparktól DK-re levő domboldalban látható, sok, a felszínen heverő nagyforaminiferával, főként nummuliteszekkel. Ezt követte a felszínen leggyakoribb Szőci Mészkő képződése.
Szőci Mészkő (sE) régebbi neve nummuliteszes mészkő volt. Sárgásszürke mészkő, agyagos mészkő, mészmárga kőzettípusokból áll sekély tengerben keletkezett. Jellemző rá a nagyforaminiferák közül a nummuliteszek vázainak a maradványai. (A váz kis kamrákból áll, az állat mindig a legutolsó kamrában élt.) Emellett kagylók, csigák, tengeri sünök maradványai is előfordulnak a mészkőben. Kisebb sziklái a Vértes ÉNy-i oldalán végig megtalálhatóak a felszínen. Vastagsága néhány 10 m. Várgesztestől NyDNy-ra és Éra, a Dachsteini Mészkő fölött települ.
Alsó részén tömör mészkőből áll, kevesebb nagyforaminiferával ez a Sűrűhegyi Mészkő (ssh). Ebből áll a Várgesztes É-i végétől 500 m-re K-re levő 6—10 m magas sziklafal, a várgesztesi horgásztótól felvezető, kék jelzésű turistaúton kb. 400 m-re, az úttól É-ra és D-re (4. fénykép). D felé az úttól 20-30 m re látszik a fal aljában a Dachsteini Mészkő is, amelyre a Sűrűhegyi Mészkő rátelepül. Ez a mészkő látható a Gesztesi várhegytől Ny-ra, a Mészáros-hegy Ny-i részén is, a Dachsteini Mészkősziklafalak fölött.
A Sűrűhegyi Mészkő fölött települ a Szőci Mészkő legnagyobb elterjedésű típusa, az ún. perforátuszos mészkő, mészmárga, a Felsőgallai Tagozat (sr). A mészmárga leggyakrabban 3-5 cm-es, hajladozó rétegekben települ (5. fénykép). Ebben igen gyakoriak a már említett nummuliteszek közül nagyrészt egy fajnak, a Nummulites perforatus-nak a kb. 1,5-2,5 cm-es átmérőjű, diszkoszszerű, megkövesedett mészvázai. Ezek a puhább, agyagosabb rétegekből könnyen kiperegnek, ilyenkor a felszínen hevernek. Nagy számban lehet gyűjteni ezeket például Várgesztestől E-re az országút bevágásában (6, fénykép), vagy Várgesztes É-i részétől K-re vezető szekérút mentén, az országúttól 100 m-re kezdődően. A keményebb mészkőben a foraminifera-vázak metszetei láthatók, amelyeken jól látszik a vázak szerkezete is.
A nagyforaminifera vázakat a néphit korábban Szent László pénzeként ismerte. (A legenda szerint a kunok |más írásokban tatárok vagy besenyők] az őket üldöző Szent László csapatni közé dobtak arany- és ezüstpénzeket, ezek változtak kővé László imájára, hogy a magyarok folytathassák az üldözést.) Nagyobb fajtája, a Nummulites millecaput, 5-10 cm-re is megnő. Ennek szép példányai láthatók (a perforatus-szal együtt) a Várgesztesre bevezető országút bevágásában, a falu előtt. A mészkő szinte folyamatosan látható a felszínen a Villaparkra néző hegyoldalban, 1-1,5 km hosszan.

4. fénykép.
A Sűrűhegyi Mészkő sziklafalai a várgesztesi horgasztó fölött
5. fénykép.
A Felsőgallai Tagozat mészmárgájának feltárása a Várgesztes előtti országútbevágásban


6. fénykép.
Agyagos rétegekből kipergeti Nummulites perforatus egysejtűvázak a Várgesztes előtti országútbevágásból


Az oligocénben (25-29 millió éve) homokos-agyagos-barnakőszenes rétegek rakódtak le (Mányi Formáció — mOl), az újabb tengerelöntés során, partmenti, részben mocsaras üledékekként. A szenet a múlt század első felében szintén Vértessomló és Várgesztes határában bányászták felszín alatti tárókkal, az eocén külfejtés környékén, annak aljánál magasabb szintben. Felszínen a falu E-i részétől K-re a szántóföldön, valamint a Villapark és a felhagyott külfejtés közötti részen fordulnak elő az agyag, homok, kavics, édesvízi mészkő, barnakőszén kibúvások.
késői miocénben, a pannóniaiban (6-8 millió éve) a hegység legnagyobb részét elborította a Pannon-tó. Ennek üledékei a Vértes DK-i oldalán bukkannak a felszínre. Először kavicsos (Kállai — klPa és Dióst Kavics — dPa) üledékek, majd finomabb szemű, homok, kőzetliszt, agyag anyagú üledékek keletkeztek (Tihanyi Formáció — tPa). Ez utóbbiak foszlányokban a hegység belsejében levő kis völgyekben is előfordulnak.
A pleisztocénben késői szakában (12—125 ezer éve) már a maihoz hasonló térszínen, a szárazföldön keletkezett lösz, homok, lejtőüledékek, törmelékkúpok rakódtak le.
lösz (l) elsősorban a hegység belsejében borítja a felszínt, főként a lapos tetőket, a hegység belsejében levő völgyeket. A lösz a pleisztocén eljegesedés (jégkorszak) idején a szél által távolabbi vidékekről ideszállított és lerakódott, finom, sárga por (megmarad az ujjredők között, míg a homok kipereg belőle). A hegytetőkön kisebb (1-5 m), a völgyekben nagyobb (5-20 m) vastagságban rakódott le.
A szél homokot (eh) is szállított ugyanebben az időszakban., a A futóhomok szél hatására lettek szemcséi kerekítettek, gömbölyűek. Kisebb völgyekben és az ÉNy-i hegylábon fordul helyenként elő. A lösz és a homok keveredése esetén löszös homok (lh)homokos lösz (hl) keletkezett. Ezek is hasonló helyeken fordulnak elő, mint a homok.
A folyóvizek által leülepített, és később a szél által átmozgatott homok (fe) Vértessomló térségében van a felszínen.
A hegyek lejtőin és a lejtők alján különböző lejtőüledékek keletkeztek. A laza üledékek a mállás és az azt követő, főként záporok okozta lejtőmozgások által történő lepusztulásakor ezek anyagából álló lejtőüledék (agyagos lejtőlösz — dal, áthalmozott homok, ritkábban kavics — dk, vörösagyag — va), a kemény kőzetek, a mészkő- és dolomitsziklák anyagából pedig a lejtőn legurulva szögletes lejtőtörmelék keletkezett (gy), a kettő keveredhetett is.

7. fénykép.
Vízszintes elmozdulású törésvonal a gesztesi horgásztó fölötti sziklafalban

8. fénykép.
A vízszintes karcok mutatják az elmozdulás irányát is (az előző fénykép részlete)

Kőhányás térségében, az országút mentén a lejtőtörmeléket vízfolyások részben szét is terítették, ez a lejtőüledék (gp) Csákvár (elé is elhúzódik.
Várgesztestől ÉNy-ra, a Villaparktól kezdődően az országút mindkét oldalán nagy területet borít egy törmelékkúp üledéke. Anyaga törmelékes homok, homokos törmelék (fphy), helyenként csak homok, kavics (fpk). A törmelékdarabok anyaga mérete 2-5 cm-es, ritkán 10 cm-es szögletes dolomit (Fődolomit), noha ezen a vidéken már mészkő (Dachsteini és Szőci Mészkő) borítja a felszínt. Ez azt mutatja, hogy a törmelékkúp anyaga távolabbról, a dolomit felszíni előfordulásainak térségéből származik. Ez a több km2-es törmelékkúp csak néhány m vastagságú. A szántóföldön a homok és a törmelék mindenütt látható, Vértessomló felé a Gesztesi-patak hídja előtt az országút bevágása 2 m vastagon tárja fel. Kisebb törmelékkúpok keletkeztek a Kőhányásra néző meredek oldal aljában, a kis mellékvölgyek tövében is, ezek csak néhány 10 m hosszúak, 1-2 m vastagok.
Hasonló törmelékkúp (p) borítja a hegység K-i lejtőit is.
száraz völgyeket kitöltő üledékek (pd) a körülöttük levő oldalakból lepusztult anyagokat tartalmazzák.
A földtani jelenkorban, a holocénben (az utolsó 12 ezer évben) keletkeztek a mai folyóvizek (pl. a Gesztesi-patak) üledékei (fh), néhány kisebb mocsaras területen tavi-mocsári üledékek (lb) rakódtak le. Végül nagyobb meddőhányó (mh) borítja a felszínt az egykori vértessomlói külfejtés (a mai horgásztó) mellett.

A HEGYSÉG SZERKEZETI ELEMEIRŐL


A terület szerkezeti felépítése azt mutatja meg, hogy annak területet felépítő képződményeki milyen tektonikai változásokon mentek át az elmúlt évmilliók alatt.
A térség, mint láttuk, többször volt hosszabb ideig tengerrel borítva. Ezen időszakokat követően után szerkezeti mozgások révén került többször felszínre, majd újra tengervíz alá. Eközben többféle módon mozdulhattak el az egyes kőzettestek. Az utolsó nagy mozgások az oligocénben és a miocénben mehettek végbe. A térségben két törésvonalat (tektonikai vonalat) mutatunk be részleteiben.
A Gesztesi várhegy D-i oldalától K felé egy közel K-Ny-i irányú jelentős tektonikai vonal, egy vízszintes eltolódás húzódik. Ez azt jelenti, hogy a törésvonaltól É-ra levő képződmények kőzetblokk kb. 500-800 m-rel K-re mozdultak el a vonaltól D-re esőhöz képződményekhez képest. Ezt jól mutatja a Dachsteini Mészkő és a Fődolomit határvonalának lefutása a Gesztesi várhegy térségében. Ezt a vonalat tovább K felé kisebb völgyek, majd a Bodzás-árok mutatják rajzolják ki a felszínen.
Ezzel a vonallal közel párhuzamosan több más, vízszintes elmozdulás nyomai is nyomozhatok a környéken. A várgesztesi horgásztó fölötti sziklafalban a kék jelzésű túristaúttól 10 m-re D-re 8—10 m-es sziklafal egykori vízszintes elmozdulás nyomait őrizte meg (8. fénykép). A falon levő karcok vízszintes irányúak, mutatják az elmozdulás irányát is.
A Kőhányásra néző meredek hegyoldal aljában egy főként függőleges el-mozdulású, ÉNy-DK-i irányú vetőt valószínűsíthetünk, amely mentén az országút felé mélyebbre került a törés ÉK-i oldalán még a hegy tetején látható mészkő és a dolomit.