A gesztesiek vallásos szokásai és hiedelmei

Weisz János

Fejezet Weisz János lelkész:

Adatok Várgesztes plébániájának és templomának történetéből- 1969.

Kézirat


Az alábbiak szinte teljesen állnak a vértessomlóiakra is.
A nép mély hitét mutatja szokásvilága is. Ezen a téren persze sok minden megváltozott az életkörülmények megváltozásával. Sok minden lekopott és elmaradt a régiekből.
Mivel szokásaink a hit világával vannak egybekapcsolva, főként az egyházi év ünnepeinek hittartalmával függnek össze. Ezért az egyházi év keretében nézzük a gesztesiek szokásait is.

Az egyházi év az Adventtal = Úrjövetel-várással kezdődik. Ennek a karácsony előtti négy hétre tagolt időszaknak legkedvesebb szokása volt nálunk, Németországban is, a hajnali mise, a roráté. Erről sokáig le kellett mondaniuk, mert csak 1850-ben kaptak helybenlakó papot a gesztesiek. De aztán örömmel mentek erre a korai misére. Manapság is, ámbár a mai munkabeosztás és munkatempó nem kedvez neki.

Szent Borbála napján, december 4-én, hajnalban, még napfelkelte előtt gyümölcsfavesszőket törtek (nem metszettek!). Eleinte a Szentháromság tiszteletére hármat. Ezeket beletették egy pohár vízbe. Ezt nevezték „St. Barbarazweig"-nek. Ehhez a következő hiedelem kötődött: ha karácsonyra az éjféli mise előtt kihajtottak, akkor biztosra vették, hogy a következő évben sok gyümölcsre számíthatnak. Ha pedig csak utána hajtottak ki, az rossz termésnek volt előjele.

Szent Miklós napján december 6-án, régente, mint most is a „Nigloo" rakta az ajándékot a gyereknépség számára az ablakba tett cipőkbe. Régebben jártak - előző este - a nagyobb „Nigloo"-k az utcán és a házakban. Ócska ruhákba öltözött legénykék, nagy álszakállal vagy álarccal, láncot csörgetve. így ijesztgették az apróbb népeket vagy néha el is verték az útjukba kerülőket.

December 15-én este az úrangyalára gyülekeztek a „Herbergsucherin"-ek az első kijelölt házban, ahol a Szent Család vagy Szűz Mária képe előtt
ájtatosságot tartottak, amelyen kisorsolták a neveket, akikhez karácsonyig minden este elmentek a szállást kereső Szentcsalád tiszteletére ájtatosságot tartani. Az első háznál elimádkozták az „O Maria, wir deine unwürdigen Pflegekinder" kezdetű imát. Amikor végeztek az ájtatossággal, átvitték a képet a következő házba. A kép átadásakor ezt mondta az átnyújtó:

„O Freundin nimm sie auf in ihrer kalten Wanderschaft,

Die schönste Mutter Jesu in ihrer unbefleckten Mutterschaft!

Verehr sie aber nicht nur heut und morgen,

Sondern hilf beständig ihre Ehr besorgen."

Az átvevő így válaszolt:

„Sei gegrüsst, o Jungfrau rein,

Mit Freude nehm ich Dich in meine Wohnung ein,

Verehren will ich Dich von ganzen Herzen,

Verlass auch du mich nicht in meinen Todesschmerzen."

A kép előtt következő estig mécsest égettek. Az utolsó háznál általában Gyertyaszentelőig maradt a kép. Az ájtatosság alkalmával tetszés szerint választott imákat mondtak. Szent József rózsafüzérét ilyenkor elimádkozni.

Karácsony Gesztesen is a meleg, bensőséges szeretet ünnepe. Különösen jelentette a meleg szeretet ünnepét, amikor még szinte teljesen el voltak vágva az erdőségben az emberi társadalomtól. Kora délután körüljárt a csordás és a kanász. Az egyik ostorát pattogtatta (kleschn), a másik kürtölt (tuuln). Ezzel kívántak boldog karácsonyt a falucska lakóinak.
Azután indult a „Christkindl" csoport. Ez most is megvan. Mostanában két csoport jár. Szép jelmezekbe öltözve, koronákkal a fejükön indulnak. Minden csoportban hét leány van. Az egyes házak előtt valamennyien hangosan kiáltják: „Loosts die Christkindl eini?"
Aztán a Christkindl (az elsőnek ez a neve) bemegy és köszön: „G'lobt sei Jesus Christus!" Úgy áll meg, hogy maradjon hely az utána következőknek, és ezt énekli:"Heiliger Erzengel Gabriel tritt du herein, lass heren deine Stimmelein!"
Gábor arkangyal bemegy, a Christkindl mellé áll és énekli: ,,I' komm herein jetz früh und spod, i' bin ein ausgesandter Bot (Bote). Von Gott von Gott bin ich gesandt, der heilige Erzengel Gabriel bin ich genannt. Die Krau' auf meinem Haupt, die Krau' in meiner Hand, hat mir der Gott Vater , Gott Sohn erlaubt. Heiliger Erzengel Michael tritt du herein, weret schon erlaubet sein."
Mihály főangyal bejön és énekli: „Ich komm herein jetzt abend spod, ich bin ein ausgesandter Bot. Von Gott von Gott bin ich gesandt, der heilige Erzengel Michael wer ich genannt. Die Krau' auf meinem Haupt, der Szept in meiner Hand, hat mir Gott Vater, Gott Sohn erlaubt. Heilige Maria tritt du herein, bring uns das liebe Jesulein!"
Mária bemegy és énekli: „ Ich komm herein getreten, ob die Kinder fleissig beten. Wenn sie fleissig beten und singen, werd die Maria eine Gabe bringen. Wenn sie aber nicht fleissig beten und singen, werd die Ruatn uman Pugl springen. Wenn sie aus der Schule geh'n, bleib'n sie alle Ecke steh'n. Blätter aus die Piachl (Bücher) reis'n, alle Ecke wingl schmeisn. (Lehet, hogy ebból a szövegből néhány szó elfelejtődött! Ezért hangzik olyan erőltetetten hozzátoldottnak ez az utolsó mondat.)
Most valamennyi bentlévő énekli: „Solche Bosheit treiben sie. Liebste Birger und Einwohner, Gott wird euch schon ewig belohnen. Er wird unser Richter sein, er wird unser Richter sein. Und zum Schlüsse wollen wirs noch bitten: Jesus ligt in der harte Krippe, arm und bloss, keine Windelein, arm und bloss, keine Windelein."

Mária egyedül énekli: „Heiliges Christkindl sei nicht so hört, es geht nach allen deinen Wort."

A Christkindl énekli erre: „Ich wer schon beteingen und wer die Kinder eine Gabe schenken."

Mária egyedül énekli: „Heiliger Josef tritt du herein, wiach uns das liabi Jesulein"

József bemegy és Máriával együtt egy székhez mennek, arra fektetik a jászolt a Jézuskával és letérdelnek mellette jobbról balról.

Mária egyedül énekli: „Ei sui sein (er soll sein), Josef mein, was soll den Kind sein Name sein?"

József: „Jesus soll sein Name sein."

Mária: „Ei sui sein, Josef mein, was soll den Kind sein Wiege sein?"

József: „Krippe soll sein Wiege sein."

Mária: „Ei sui sein, Josef mein, was soll den Kind sein Windel sein?"

József: „Schlarelein soll sein Windel sein."

Mária: „Ei sui sein, Hirten mein, tritts es herein und schaud nach eiren Jesulein!"

Két pásztor bemegy és belenéz a jászolba. Az egyik mondja: „Steifi, da Staa ist dafroan."

A másik: „Nein, der Heiland ist geboren."

Most valaennyien körbejárják a széket és közben éneklik:

„Hirten stehet auf und gehet in rauschen lauf in der Stadt nach Betlehem, dort werden den Heiland sehen, welcher heit geboren ist, welcher heit geboren ist. Loben wir den lieben Heiland Jesu Christ, loben wir den lieben Heiland Jesu Christ."
Végül József mondja: „Gebt mir was für den Esel auf die Ras!"
Miután a házbeliektől kevés pénzt vagy egyéb jó dolgot kaptak, elköszönnek: „Gelobt sei Jesus Christus" és tovább vonulnak a következő házhoz. A végén, ha mód van rá, visszatérnek a templomba kis imádságra, ahonnét el is indultak. Olyan háznál ahol gyerekek vannak, ott a Christkindl osztja az ajándékokat, amit a szülők adnak át a Christkindlnak, mikor a házba lép. Minden Christkindl - így hívják a csoport minden tagját külön is - fehérbe öltözik, kivéve Józsefet, aki fiúnak van öltözve nagy sapkával a fején, szakállai és a kezében fejszével. A két főangyal fején nagyobb korona van papírból. A pásztorok kis kerek koronát viselnek, a többi korona nélkül van. Ebben a díszben vesznek részt az éjféli misén is.
Az éjféli mise, mint mindenhol a katolikus keresztény világban, itt is az egyházi év egyik legnagyobb eseménye. Örömmel és erővel hangzik fel ilyenkor a gesztesiek ajkán német anyanyelvükön a „Stille Nacht, heilige Nacht", hogy énekük magával ragadja az embert mint mindenkor, amikor anyanyelvükön énekelnek valamennyien a templomban. Bár magyarul is szépen énekelnek.
Az éjféli mise után „Tinsti Prodwuascht" járta, és járja néhol most is. Ennek a magyar neve: dinsztelt kolbász.
Szentestén szokásban volt a házfüstölés a gonosz szellemek ellen. A háziasszony a szentelt virágokból néhány szálat parázsra tett vagy elégetett, és ezt a parazsat füstölögve rátette szemétlapátra vagy más edénybe és végigjárta vele a szobákon és istállókon. Valami mondás is, vagy ima is szokásban lehetett, ami azonban a szokással együtt elfelejtődött.

Szent János napján bort szenteltetnek. Ez csak újabban van szokásban, mert szőleik sem nagyon régen vannak. De mostanság ez is kimúlóban van.
Aprószentek napján volt és van az „Aufkindln". December 28. A korbácsolás. Fiúk korbáccsal vagy bottal felszerelve járják a falut, házakat a reggeli órákban és akit érnek, azt megütlegelik mondván: „Frisch und gsund, frisch und gsund, peiss ti kha toda Hund."

Az Újév is az aprónép jókívánataival indul. Neijoawinschn ennek a szokásnak a neve. A gyermekek ezt a kis versikét mondják, némi ajándék reményében is persze:

„ I winsch a glücksöligs neichs Joa.

Christkind mid ti krausn Hoa.

Laungs Leiam, gsunds Leiam,

Fried und Einigkeit

Und noch eingan Tod das Himmireich

Und das liawi Jesulein

Winsch in einga Heaz hinein."

 

Vízkereszt napján vagy előestéjén a családfő vette a krétát, amelyet a templomban szenteltettek, és már elfeledett imádság közben felírta a szobaajtóra az új évszámot. Valamikor ez volt ugyanis az újév. Hozzá három szent király hagyományos nevének kezdőbetűit ilyen vagy hasonló módon: 19 + G + M + B + 69. Gesztesen ezen a napon vagy körülötte való napokon más szokás nem volt. Azonban Somlón igen. Ott járta az úgynevezett „Steangesaung" (Sterngesang). Ezek a Sterngesängerek Gesztesre is átjöttek és jártak házról házra hármasával. Szent királyokhoz méltó jelmezben, koronával és szakállal, Menyhért feketére mázolt arccal. Az egyik falécre erősített papírcsillagot tartott. Erről nevezték az egészet Steangsaung-nak. Az itteni énekszöveget nem sikerült felkutatni. Ezért hozom azt a szöveget, amelyet a budaőrsiek mondtak. Bizonyára az volt itt, s mert a szokások és hiedelmek majdnem teljesen azonosak a budaőrsiekkel. (Bonomi Jenő: ,Az egyházi év Budaőrs német község nyelvi és szokásanyagában." 1933.)

 

Gáspár kezdte:

Ipint a Kaschpa von Muanlaund,

I hob ti Kassa ind a rechtn Ráund.

Stöü sie aufn Tisch,

Tass Hea und Frau nett vagisst.

 

Menyhért:

 Ipin ta Melchior von Muanlaund.

I troch an Stean ind a rechtn Haund.

Ta Stean suü uns leichtn,

Mia wöün afPetlehem reiasn.

 

Boldizsár:

Ipin da Palthasar von Muanlaund.

Ti Suna hod mi gaunz opgebraund.

Trum pin i sou schwoaz woan.

Mia suachns neigepoane Jesulein.

 

Gáspár:

Auf zun Saung

 

Mind:

Mia heilinga trei Kienich mid unsan Stean,

Mia lowen Goutt undpreisn in Hean,

Mia geinga von Heródes sei Haus voapei,

Heródes schaudpein Feinsta heraus,

Heródes sprach: Meine Ham trei Hean,

Meine liam trei Hean, Kheat einpei mia,

Kheat ein pei mia,

Ich wol eing geim Wein und Pia,

Ich wol eing keim mid Prod und Fisch,

Willjo nua wissn wou da Heilaund is.

To miasmar uns weida erinhen,

weida erinen, Wol auf tein Peag hinaufsteign.

Tuat seeckmar a Kintelein tuat,

Gaunz nokat undplos.

Mia neims und leings ta Maria afn Schoos

 

(letérdelnek)

 

Mia weffa uns tanida Und singa frohe Liada,

O Jessulein siass,

O Jessulein siass.

Mia taunken in geitlichen Heilaund tefia,

Tear uns Stimfl a Kiazn weat geim,

Es weatjo Guadgeim

In ewichn Leim,

Ins finstan Toj

In finstan Wojd,

Wou sich Maria und Jousef aufhojt.

Glopt sei Jesus Christus!


Gyertyaszentelő Boldogasszony napjánfebruár 2, „Maria Liachtmeiss" alkalmával minden család gyertyát szenteltet. Régente úgynevezett „Wochssteikl"-1 vettek. Ez tekercses viaszgyertyaféle volt. Ezt vitték megáldatni. Gondosan őrizték aztán otthon, mert ennek lángját szánták a szenvedő lelkeknek. Valahányszor gyászmisét mondatnak, a család és jelenlevő rokonok gyertyát visznek magukkal a templomba most is, és azt maguk előtt égetik a padokon egész mise alatt. Régente a Wochssteiklt égették így. Az eredetét már nehéz lenne kibogozni ennek a szokásnak, de bizonyára azzal van összefüggésben, hogy kérjük a jó Istent, adjon a meghalt rokonainknak örök üdvösséget, örök világosság fényeskedjék nekik. És ezt szemléltetik az égő gyertyával. És mivel ez pénzbe is kerül, ezt az áldozatot felajánlják a megholtakért. Bizonyára igen tetsző lehet ez a kedves hit és áldozatos lelkület a jó Isten színe előtt.
(Szólás-mondás: „Maria Liachtmeassn, spinna fakeiasn nochtmoipan Tog eiazn". Utalva arra, hogy a fonást erre az időszakra már be kell fejezni, es mivel a nappalok már hosszabbodnak, a vacsorát még nappali világosságnál lehet megenni. Nem kell a drága petróleummal világítani. Hartdégen Józsefné sz. Pillmann Anna - 1927- elmondása szerint. H. S.)
A nagyböjt régente sokkal szigorúbb volt, vagyis tényleg böjt volt. Ezért aztán húshagyókedden, mint a nap neve is mondja, ettek valamikor húst, es ettek a lármásabb jókedvvel, amelyet a nagyböjt folyamán a szenvedő Ur Jézus iránti tiszteletből és bűnbánatból illett háttérbe szorítani és többet adni imádságra és erénygyakorlatra.
Ezért viszont a hamvazószerdát megelőző utolsó három napon jobban engedtek a tréfának, vígságnak és táncnak. Mint most is. De akkor határt szabtak maguknak és nem vitték át a nagyböjti időbe a tánc és egyéb mulatozásokat. Az utolsó három napot tréfásan a „Heilinga trei Foschingtoch' -nak is nevezték. Különösen a húshagyókedden hágott magasra a pajzán jókedv. Ilyenkor a legények összebeszéltek és keddre virradóra kakast loptak valamelyik házból. Azt másnap a kocsma elé vitték, ott földbe ásták úgy, hogy csak a nyaka látszott ki. Aztán kihozták jó idő esetén az asztalokat es székeket a kocsmából az utcára. Majd fogadás következett. Tíz liter bor árában fogadtak egyesek, hogy bekötött szemmel levágják a kakas fejet karddal. Aki fogadott, annak bekötözték a szemét kendővel, kissé odébb vitték, megpöndörítették maga körül, kezébe kardot adtak. Most a legény néhány vágást tehetett. Ha addig nem találta el a kakast, más valaki próbálkozhatott, mindaddig, amíg szegény kakasnak feje le nem hullott. Aztán bevitték a kakast és megfőzették. A fogadott, elvesztett illetve megnyert bort is a közös asztalra vitték, amelyen megették a kakast. Illetve legtöbbször a „Foschingsnoan" révén szerzett kolbásszal, sonkával, tojással együtt. Tudniillik közben, vagy inkább előtte már valamelyik legény, így egy alkalommal Palanek János beborította egyik társát tetőtől talpig szarvasbőrbe. Az agancsok is rajta voltak. (Lehetett azonban ennek a Foschingsnoannak más változata is!) így tolta be maga előtt tragacson a kocsmába. Ott egy pici kutyát tett egy kis kosárba és odanyomta a tragacson fekvő legény kezébe. így tolta maga előtt a plébániára, ahol a konyhán mindenki riadtan ugrott fel, és sikítva menekült, míg észre nem vették, miről is van szó. Aztán így állítottak be az erdészházba és sorjában a házakhoz. Mindenhol kis tréfálkodás és bohóckodás közben kaptak tojást, vagy sonkát, vagy kolbászt, vagy pénzt. Ezt mind kosárba gyűjtötték és végül a kocsmába vitték, ahol ebből készítették a közös ebédet, vacsorát és vették a bort vagy sört. Ha valahol nem adtak, akkor a legények maguk kutatták át a speizokat és kemencéket és maguk szedték a kiszemelt zsákmányt. A közös étkezés alkalmával élcelődtek, beszédeket tartottak, jókedvvel mulattak. Mindez azonban a mai életkörülmények folytán megszűnt.

Nagyböjt első vasárnapján megint sütöttek fánkot a házakban. Ez azonban nem jelentette a farsang visszatérését. Ezt azért tették, hogy abban az esztendőben a búzát üszkösödés ne érje. Hogy ennek mi az eredete nem tudjuk. Senki sem emlékszik már reá. Ugyanígy vagyunk a St. Barbarazweig említett szokásával is. Annak forrását sem tudjuk. Nagyböjtöt, mint említettük, szigorúan tartották. Ezt mondják a vizitációs könyvek. Járták és járják a keresztutat is az úr Jézus szenvedésének emlékére hetenként közösen. Somlón jó időben a templom Kálváriahegyre vezető stációk előtt járták.
Virágvasárnapon minden család elhozta a templomba pálmaszentelésre, nálunk barkaszentelésre a „Pojmkatzl-puschl"-t. Ilyenkor ennek szentelése után van kis körmenet Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának emlékére. Ezért tartják körmenet alatt kezükben. Mise után hazaviszik és otthon szentkép mögé vagy istállóban helyezik, helyezték el. Mennydörgéskor és villámláskor ezekből a szentelt barkákból tettek néhány szemet a parázsra vagy tűzre. Az volt a meggyőződésük, hogy ezeknek a megszentelt barkáknak a füstje a kéményen át elűzi a villámokat. Ebben az az egyszerű és mély hit rejlett, hogy a szenteléskor Isten áldása szállt az egyházi szertartás útján a barkákra, és ennek az áldásnak tulajdonítottak nagy erőt.

A nagyhét utolsó három napján különösen a ministránsfiúk jutnak nagy szerepléshez. Nemcsak a szertartásokon, hanem a rácsolással (ratschn). A nagycsütörtöki szentmise glóriája után megszűnik a harangszó (mivel ekkor „elrepülnek" a harangok Rómába. H. S.) egészen a nagyszombati estimise glóriájáig. Ezen időben minden harangszó helyett kereplőkkel felszerelten járják a fiúk az utcákat csoportosan. A templomnál kezdik reggel imádsággal. Ez az úgynevezett „Ratschn". Nagypéntek és nagyszombat reggel ezt kiálltják a házakba kerepelés közben: „Wia ratschn, wia ratschn den englischen Gruss, den jeder katholischer Christ beten muss. Fallet nieder auf eure Knie, betet ein Vaterunser und drei Ave Maria!" Nagypéntek és nagyszombat délben ezt kiáltják: „Wia ratschn, wia ratschn die zwölfte Stund, wia loben Gott aus Herz und Mund". Nagypéntek este ezt mondják: „Wia ratschn, wia ratschn den Engel des Herrn". Ha van közben más ájtatosság, akkor megmondja nekik a plébános, hogy mit mondjanak. Nagyszombaton aztán már délelőtt körülfutják, járják az összes házakat kerepelve és mindenhol bekiáltják: „Wia ratschn, wia ratschn Ködj, Aar und Osterfleicka." Ilyenkor szedik a honoráriumot, azaz tojásokat. A bemondás szerint kérnek ugyan pénzt is és húsvéti kalácsot. Ez valamikor így lehetett. Mostanság azonban csak tojást kapnak (Az én időmben már pénzt is. H. S.). Ezt azonban annyit, hogy egy-egy fiúra, pedig 15-20 is részt vesz a kereplésben, néha 15-20 darabot is jut. Ezeket kosarakban hozzák a plébániára, ahol aztán, vagy a templom mellett megtörténik az igazságos számbavétel, vagyis megszámlálása a zsákmánynak és az igazságos szétosztás. Ami néha plébánosi beavatkozást is igényel, nehogy kis háború legyen a dolog vége.
Nagyszombaton reggel régen kimentek a ministránsok a temetőbe és összeszedték az év folyamán kidőlt fakereszteket. Ezeket a templom mellett égették el. Ezt a tüzet és szentelést nevezték egyrészt „Kreatzweiching"-nek, vagy még inkább „Judveprena"-nak. A Jud alatt Júdást kell érteni. A szentelés után az emberek szedtek a parázsból vagy elhűlő faszénből és kivitték a földjeikre és ott elszórták.
A nagyhét szertartásait a feltámadási körmenet zárta. Ezen aztán részt vett a falu apraja-nagyja kivétel nélkül, a betegek és egészen öregek kivéve. Az ablakokban gyertyák égtek a körmenet útvonalán és a nép lelkesen énekelt. Most is oly erővel és lelkesedéssel éneklik a „Grosser Gott wir loben dich", hogy öröm hallgatni. Ez a körmenet, és a résztvevők lelkesedése a feltámadt Úr Jézusnak szól. Csak azok nem tudnak vele mit kezdeni, akik nem élnek a hit világában.

Húsvétvasárnapon éjféltől kezdve a faluban álló kereszthez mentek imádkozni. Somlón a Kálváriára. Ilyenkor az apró népet is korán keltették, és meghagyták nekik már előző este, hogy csendben, beszéd nélkül, a kereszthez menni. Ott elmondtak egy Hiszekegyet és tetszés szerint tettek hozzá más imát. „Zu den Auferstandenen Heiland für die Verstorbenen Angehörigen". Az elhunyt rokonokért imádkoztak ilyenkor. Ez a szokás összefüggésben lehetett a Hiszekegy eme tételével: „szállá alá poklokra, harmadnapon halottaiból föltámada." Ami arra emlékeztet, hogy Jézus lelke megvitte a megváltás és szabadulás örömhírét az elhunyt igazak lelkeinek.
A kitűzött időre minden család egy piros tojást, egy festetlen tojást, sonkadarabot, kenyeret és kalácsot vitt a templomba megáldatni. Ezekből a megáldott ételekből kellett aztán minden családtagnak éhgyomorral enni és csak azután ehetett mást.
Ebéd után pedig megmozdult a gyereksereg ki a szabadba a Scheparieglhez. Régente az idősebbek is mentek. „Geima Aarscheim" volt a jelszó. A domb lejtőjén barázdákat húztak fölülről lefelé. Ezen keresztül csúsztatták, gurították le a tojásokat. Tas rodi Aar, a piros tojást. A piros szín a tojáson ugyanis Jézus piros vérét jelképezi, amelyet értünk ontott. így kerül kapcsolatba tas rodi Aar a húsvéttal. Máskülönben jelképezi a feltámadást is. Ahogyan ugyanis a kiscsirke a tojás héján át kel életre, úgy törte meg Jézus a halál bilincsét, és támadt fel önerejéből. A gyerekek most is űzik a tojás-gurítást.
Húsvét vasárnap délután Somlón még most is az egész falu népe vonul ki a temető melletti gyepes mélyedéshez. A legkisebb gyereket is viszik. Itt azonban alulról lökik, dobálják felfelé a pázsiton vagy levegőben a piros tojásokat, hogy visszaguruljanak a lejtőn. Nagy lelkesedéssel és zsivajjal zajlik ez az Aarscheim.

Húsvéthétfőn pedig kora reggel vagy hajnalban mindenkinek ki kellett mennie a szabadba az arcát megmosni. Vályúnál vagy más állóvízben. Ez volt az „Ostertau". Ezt azért tették, hogy meg ne betegedjenek. Ennek a szokásnak eredetét nem ismerjük. Sem azt, milyen hitigazsághoz kapcsolódott.
Ugyancsak húsvéthétfőn volt és van részben manapság is szokásban az úgynevezett Emmauszbamenés. „Geima Emmaus" szokták mondani és kimentek a szabadba egyet sétálni vagy meglátogatták rokonaikat. Ez a húsvéthétfői szentleckéhez kapcsolódott, amelyben az Emmausba menő tanítványokról van szó.
Legújabban itt is divatba jött a húsvéthétfői locsolás. Ez újabb városi import. Fiúk és legények űzik. Miközben felnőttekre, leányokra vagy egymásra vizet locsolnak kis üvegből, ezt mondják: „Frisch und gsund."
Húsvét utáni első vasárnaphoz, fehérvasárnaphoz volt kötve régente a gyerekek elsőáldozása. A boldog kis csoportot itt is az iskolából hozta el a plébános ministránsaival zászló alatt a templomba.

Gyümölcsoltóboldogasszony általában húsvét előtt van március 25-én, néha azonban utána vagy kiszorul az ünneplésből a nagyhét és húsvét hete alatt. Erről az egyházi intézkedésről a fecskék azonban mit sem tanultak. Ők a közmondáshoz igazodnak, vagy méginkább a közmondás őhozzájuk (ha az idő megfelelő) és azt mondja: Zu Maria Verkündigung, kommen die Schwalben wiederum". Ilyenkor aztán a gazdák siettek kitárni az istállók ajtaját, hogy Istennek eme kedves madarai megtalálják régi fészküket. Szívesen látott vendégek voltak a fecskék a házban. Azt hitték ugyanis az emberek, hogy a fecskék megóvják az istállót a tűztől. Aki fészküket lerontotta, számíthatott tűzvészre vagy pedig véres tejet adott a tehene.
(És szeptember elején mondták: „Maria Gebuat, fliang ti Schwojm fuat". H.S.)

Szent Márk napján sem maradt el senki sem a búzaszentelő körmenetről. Mind valamennyi részt vett rajta és teli tüdővel és torokkal felelgettek az előéneklő kántornak, aki mindenszenteket hívta sorjában a küszködő falusi nép segítségére. A szentelés végén pedig kiki markolt a megáldott búzavetésből egy-egy csomót, amit otthon az apró állatok és tehenek elé dobott.

Mária havábanmájus hónapban mindennap megtartották a májusi litániát. Egyik vasárnapon 1921 óta mindig körmenetileg mentek a Mészároshegy oldalába felállított lurdi Máriához. Azonkívül egyenkint nagyon gyakran felkeresték ezt a szép helyet.
De elzarándokoltak csoportosan az év folyamán Vértessomlóra, Bodajkra (pünkösdkor), Máriaremetére, Csatkára, Kiscellbe és Szentkeresztre is.

Szent FlóriánSt. Flurián a tűzoltók védőszentjének napját, május 4-ét az egész falu munkaszünettel ülte meg. (Szent Fábián és Sebestyén napját - január 20. - a gesztesiek egészen 1914-ig megünnepelték.)
Valamikor áldozócsütörtökön volt a húsvéti szentgyónás végzésére kitűzött időszak utolsó napja. Tehát húsvét után a negyvenedik napon, Jézus mennybemenetelének ünnepén. Ehhez a most már feledésbe ment mondás fűződik: „To geinga ti Roustiam peichtn". A lótolvajok kifejezéssel a nagy bűnösöket értették.
Szentháromság vasárnapját követő csütörtök, az úrnapja „Fronleichnam" megint rendkívüli napja volt Gesztesnek is. Már jó előre gyűjtötték a virágot, hogy aztán űrnapján a házak előtti utcarészt teleszórhassák velük. Amerre a körmenet haladt, kétoldalt zöld ágakat tűztek ki. Az ablakokban minden házban gyertyák égtek.. Az úrnapi sátrakat nem olyan régen özv. Laub Györgyné és Tromposch Jakabné állította a háza előtt, kettőt meg a templom ajtó előtt állítottak fel jobbról és balról. A felhintett utcára kocsinak, állatnak nem volt szabad rájárnia körmenet előtt. így hódoltak az oltáriszentségben köztük időző Úr Jézusnak. Másrészt meg azzal, hogy legszebb, legdíszesebb öltözetben hívő szívvel vettek részt a szentségi körmeneten.
A nyári hónapokban és ősszel zajlottak a már említett körmenetek Vértessomlóra, Bodajkra (pünkösdkor), Máriaremetére, Szentkeresztre Csatkára és Kiscellbe. így pünkösd napján Bodajkra mentek, Sarlósboldogasszony és Kisasszony napján Somlóra.

Nagyboldogasszonynak „Mariawurzweiching" volt neve a Mária Himmelfahrt mellett. Azért, mert ezen az ünnepen virágot áldattak a templomban. A virágot előtte való nap szedték, még pedig azelőtt pontosan kilenc félét. Gesztesen főként „Pluatstraupfa" néven ismert virágot szedték elsőnek. Ennek piros virágai vércseppekhez hasonlóak. A megáldás után hazaviszik és ablakrácsra vagy ajtó fölé akasztva őrzik vagy a padláson. Villámlás alkalmával ezekből is tettek valamikor a tűzre, hogy ezeknek az áldott virágoknak a füstje elűzze a villámokat. Karácsonyi házfüstölésre is használták.
Az őszi búcsújárások után főként a templom búcsúja emelkedik ki az ünnepek közül. Manapság, mint mondottuk, Szent Vendel napját tartják október 20-án. Mint valamikor, most is, fúvós zenekar játszik a nagymisén a kóruson, hogy ezzel is kiemeljék az ünnep fényét. Ünnepélyesebb az istentisztelet, nagyobb a vendégek száma. A gyermekseregnek meg a hinták és körhinták (Ringlspiel) és különböző vásáros bódék nyújtanak templomon kívüli szórakozó lehetőséget. Ezek napokon át itt maradnak. Valamikor erre a napra kapták a család tagjai ajándékként az új ruhájukat. Innét vannak a régi elnevezések: „Kiaritotiachl, Kiaritofiatta, Kiaritokihl," stb.
Mindenszentek napján a délutáni ájtatosság után a temetőbe mennek. Régente ott volt ilyenkor szentbeszéd és imádkozás. Most külön-külön mennek és gyertyát gyújtanak a hozzátartozóik sírjánál. Régente a „Wochssteikl"-t vitték és azt égették a sírnál. Manapság kis gyertyákat és mécsest használnak. Ez a gyertyafény és imádság az elhunyt hozzátartozónak szól. Ez már halottak napjának az előestéje. Másnap nem érnek annyira rá. Ezért főként Mindenszentek délutánját használják fel temetőjárásra. Azonban máskor is szívesen és gyakran emlékeznek meg szenvedő lelkekről. Ez mélyen benne van a gesztesi hívek lelkében is, hogy nem egykönnyen feledkeznek meg halottaikról és általában a szenvedő lelkekről. Azt mondhatjuk, hogy közel állnak a szívükhöz. Ezért volt az, és van talán még több helyen, hogy szombaton este mécsest gyújtottak értük otthon, és azt egész éjjel égették. Ha valaki égve felejtette a lámpát vagy nem oltotta el a gyertyát feledékenységből és figyelmeztették a mulasztásra, egyszerűen azt felelte rá: „Teis ghead hojd fia ti oama Söhn". Dies gehört halt für die armen Seelen.
Mindenszentek napján a gyerekek külön ajándékot kaptak, és kapnak a „Heilingastrizl"-t. Ez fonott kalács, melyet régente vettek vagy rendeltek, újabban maguk sütik.
A következő advent előtti utolsó múlatás, tánc, Szent Katalin napján volt. Ezért keletkezett a mondás: „Kathrein spiad Taunzn und Geign ein."
Amint láttuk ebből a kis megemlékezésből, állandóan volt, ami lelküket, szellemüket, kedélyüket foglalkoztatta szépen és jólesően, tisztességesen és egészségesen. Egy folyton vissza-visszatérő kört alkotott és alkot ma is az egyházi évnek ez a szép szokáskoszorúja.
Amihez hozzá kell még tenni a meghatározott időhöz nem kötött szokásokat, amik a házasságkötéseket, a temetéseket és az élet egyéb fontos állomásait kísérték.
Mielőtt a lakodalmas szokásokra áttérnénk, még meg kell emlékezni Szent Vidről. Szent Antalt is belevehetnők a felsorolásba, mert nélküle nem is lehet a népet elképzelni. Hisz minden ügyes-bajos dolgában hozzá fut közbenjáró segítséget kérve. Szent Vidről azonban azért emlékezünk meg, mert az Gesztesen is az ébresztő' szerepét töltötte be. Sok lenne még annak is utánajárni, hogy miért léptették elő ébresztőnek. Tény az, hogy St.Veit abban a hírben áll, hogy pontosan kelti az embert álmából. Ha valaki nem akart elaludni, Szent Vidhez fohászkodott és kérte, keltse fel és aztán nyugodt lélekkel feküdt le. Ezt a fohászt mondták: „Heilicha Sankt Veit, weik mi um die rechti Zeid!" Ehhez még egy Miatyánkot csatoltak.

Lakodalmas szokások
A lakodalmas szokásokból sikerült megszerezni a mennyasszony kikérését a templomba indulás előtt, amelyet a vőfély mondott:
„Ausbitt- Spruch!
Gelobt sei Jesus Christus! Gott grüsse euch liebe Freunde. Wir erfreuen uns von ganzen Herzen auf das heutige Hochzeitfest. Dass soviel ehrsame Freunde beisammen sind. Auch werdet ihr wohl wissen, dass mich der Junggesell Bräutigam zu dem Junggesell Brautführer auserwählt und vorgestellt hat. Also will ich bitten, ob ich die Erlaubnis habe, einige paarWörter zu sprechen oder nicht! So wollte ich bitten Vater und Mutter, sie werden sich erinnern und wissen, dass der Junggesell Bräutigam eine vielgeliebte Jungfrau Braut zu den heiligen Ehestand ausgebittet hat. Auch will ich bitten Vater und Mutter, sie wollen ihrer lieber Tochter alles verzeichen und ihnen den christlichen Kirchentag helfen führen und zieren. Nochmals will ich bitten Vater, Mutter, Schwester und Bruder und alle eingeladenen Hochzeitsgäste, ob ich die Erlaubnis habe, die ehr- und tugendsame Jungfrau Braut in die Kirche zu führen oder nicht! Nun weil ich die Erlaubnis habe, so habe ich mich fürs allererste zu bedanken. Also will ich sie führen in der Allwissenden Gottes Haus vor den Hochaltar, vor den hochgeweichten Priester. 0 himmlischer Vater, der du Adam und Eva in dem Paradiese selbst zu-sammenbunden hast, und ihnen den göttlichen Segen gegeben hast, so gib auch diesen Brautleuten den göttlichen Segen, damit sie in einen glückseligen Ehestand eintreten, und lasse beide fromm leben. Dazu wollen wir beten ein Vaterunser.
Geliebte Jungfrau Braut, nimm deine Mutter (Vater) bei der rechten Hand und bitte sie um Verzeichung und wenn irgend jemand hier ist, den du beleidigt hast! Dann schau dich nochmal um, wie wir deinen lieben Eltern das Herz beschweren. Also dann nimm ich dich bei deiner rechter Hand und führe dich in Gottes Namen in das christliche Gotteshaus, vor das Hochaltar wie auch zu der heiligen Ehkuplation.
Gelobt sei Jesus Christus!"
Templombamenetkor a vőfélyek tele borosüvegekkel mentek és útközben, oda és vissza, megkínálták a szembejövőket a borral. Ez most is így van szokásban. Az esketés alatt eskütételkor az első koszorúslány kis rozmaringos koszorút tesz a vőlegény fejére.
A szertartás végén három, rozmaringos szalaggal átkötött, egy literes boros üveget tesznek az oltárra. Egyet a papnak, egyet a kántornak és egyet
hazavittek. Ugyancsak két almát is tettek hozzá, melyekbe kis pálcikát szúrnak rozmaringos szalaggal. Egy szól a papnak, egy a kántornak.
A lakodalmon az első vőfély ezzel a mondással kérte fel a mennyasszonyt táncra:

„Spruch zum Hervorvordern.
Im Namen Gottes tritt ich herein und bring den schönsten Gruss herein: Gelobt sei Jesus Christus! Und wünsche, dass uns Gott der Allmächtige in seinem Reiche so versammeln möchte gleich wie ihr wohl wissen, dass mich der Junggesell Bräutigam zu dem Junggesell Brautführer auserwählt und vorgestellt hat! Also hab ich ihm die Jungfrau Braut geführt von Hof zu Gasse zu Strasse bis in das christliche Gotteshaus, vor das Hochaltar wie auch zu der heiligen Ehkuplation und von der Ehkuplation wieder zurück in das ehrsame Hochzeitshaus. Da hab ich sie gesetzt zwischen Tisch und Tafel, zwischen den Herrn Beistand und Beistandfrauen, so wie auch zwischen Kranzljungfrauen. Ich habe ihr auftragen lassen Brot und Wein und noch mehrere Speise, die von Gott beschaffen sind. Ich und meine Mitkameraden haben einige Wörter hervorzubringen. Der Gebrauch lautet die ehrsame Jungfrau Braut hervorvordern. Nun will ich bitten, ob ich die Erlaubnis habe, zwei oder drei Schritte hervor zu treten oder nicht. So will ich bitten die Herrn Beistand, so wie Beistandfrauen, die Junggeselln und Kranzljungfrauen, ob ich die Erlaubnis habe die ehrsame Jungfrau Braut hervorzuvördern oder nicht. Weilich die Erlaubnis habe, so bitte ich nochmal und wende mich zum Brauttisch, die ehrsame Jungfrau Braut, sie möge hervortreten (über meinen Hut und grünen Kranz), auf zwei oder drei Ehrentanz. Den ersten für mich als Brautführer, den zweiten für meine Mitkameraden, den dritten für alle eingeladenen Hochzeitsgäste. 0 du geliebte Jungfrau Braut, hast gegessen, hast getrunken, hast du den Leib abgespeist, so tritt hervor zum ersten auf die Bank, zum zweiten auf den Tisch, zum dritten reiche ich dir meine rechte Hand, so wie ich mich als Brautführer hab aufgeführt.
Vivat! (Pfivat!)". (Mindkettőt Eck Ferenc - Vár utca - közölte.)
A lakodalmon természetesen vígan folyt az együttlét a vendégek között. Szellemes vagy kevésbé szellemes mondásokkal fűszerezték a beszédjüket. Évődés, csipkelődés járta. A következő, Vértessomlóról származó mondásokat sikerült megszerezni. Ezek közül nem egy Gesztesen is forgalomban volt:

Kuidi Gsundheid iwa die Floschn, mea Jungsö hot sie net Gwoschn!

Kuidi Gsundheid iwa die Kotzn, die Boschoff Matie hod a rauzichi Nosn!

Kuidi Gsundheid! Auf da Schemlinga Haad, hots die Musikantn eigwad!

Es gschiad eana recht, woarum spünj sie sau schlecht!

Kuidi Gsundheid! Die Herbertn haum a Schupfa, wan ma drauf schaud, muas ma hupfa!

Ez meg egyenesen a gesztesiekre vonatkozik:

Da Tisch hod Via (4) Haxn, olli Kestiza haum X Haxn!

Kuidi Gsundheit iwa die Tazn, ti Keschtitza Musikantn haum die schwazn!

Kuidi Gsundheit iwa den Tisch, die Keschtitzea san echti Feiadawisch!

Kuidi Gsundheit iwa den Tisch, da Hernádi is an echta Fleiadawisch!

Kuidi Gsundheit in Ean! Die Keschtitzea haum grossi Hean!

Kuadi Gsundheit!

Wia haum dahám an Khoda, tea is ten Hoating (Hartdegen) sei Schwiga-Voda!

Ez meg a somlóiakra:

Kuadi Gsundheit in Ean!

Wia haum dahám an Fleiadawisch, die Schemlinga san olli Stauckfisch!

Kuadi Gsundheit in Ean, wia haum dahám a Brück, ti Schemlinga san varuckt!

Kuadi Gsundheit in Ean! Mean Jungsö hob i kean,

doarum hob in kean, weila mei Mau khau wean!

Kuadi Gsundheit in Ean! Mei Kranzlmadl hob i kean,

doarum hob is kean, wei mei Braut souj wean!

Kuadi Gsundheit!

Wir haben dahám a Schupfa, wen ma die Buaschn anschaut muas ma hupfa!

Kuadi Gsundheit in Ean, mean Jungsö hob i kean!

I hob a Glas Wein, wen in auastrink kheada mei!

Kuadi Gsundheit in Lamrigl, die Schemlinga schauan auas wia Saunigl!

Kuadi Gsundheit in Ean, auf die Hauchzeiat geh i kean!

Kuadi Gsundheit in Ean, Die Brautleiat hob i kean!


Halottvirrasztás
Ha meghalt valaki a faluban, összeverődtek az asszonyok virrasztásra. Tulajdonképpen még most is, mert még nincsen halottasház a temetőben ezért még háztól kisérik a halottat a temetőbe.
Napközben az Úrangyalára jönnek össze. Elmondják az Úrangyalát és Miatyánkoznak. Este kilenc órakor gyülekeznek a halottas háznál. Régebben reggel három óráig maradtak. Azaz akkor végeztek utoljára közös imát. Mert éjfél kivételével minden egész órában elmondtak egy Hiszekegyet és öt Miatyánkot-Üdvözlégyet. Újabban azonban egy órakor imádkoznak utoljára, mert korábban kell kelni. A férfiak bányába mennek, a gyerekek, már a nagyobbak, a szomszédos Somlóra utaznak iskolába, és erre el kell készíteni őket.
A temetési szertartás megkezdése előtt elmondják a rózsafüzért, és befejezésként ezt az imádságot:
Gebet beim Begräbnis.
Oh Gott, erhöre unser Gebet, erhöre unsere Stimme und lasse sie zu Dir durch die Wolken dringen. Oh Gott, verzeihe dieser armen Seele alle Sünden, so wie du deinen grössten Feinden auf Erden und auch dem Schacher am Kreutze verzeichen hast und lass ihr die trostvollen Worte Hören: Noch heute wirst du bei mir im Paradiese sein. Oh liebster Mutter Maria, wir bitten Dich, empfehle diese arme Seele deinen liebsten Sohne, so wie Dich Dein liebster Sohn, Jesus , dem heiligen Jünger Johannes anempfohlen hat. Wie bitten Dich, sei Du ihr eine liebliche, gütige und barmherzige Mutter, die ihre Kinder nicht verlässt. Wir bitten Dich, liebste Mutter, gehe mit mir ihr zum Gericht, damit Dein liebster Sohn ihr ein gnädiger Richter sei. Oh mein Jesus, in Deine Hände empfehlen wir ihren Geist, in Dein verwundetes Herz empfehlen wir ihre arme Seele. O allerbetrübteste, standhafteste, allerbarm-herzigste Mutter Maria! Wir bitten Dich durch Deine bitteren Schmerzen, die Du ausgestanden, als Dein liebster göttlicher Sohn zum schmählichsten, allerschmerzlichsten Kreuztode verurteilt wurde, wir bitten Dich, komme dieser armen Seele mit Deiner Fürbitte zu Hilfe und sei ihr eine barmherzige Mutter, die ihre Kinder nicht verlässt. Führe sie ein in die ewige Freud und Seligkeit. Es kommt der traurigste Abschied von Ehepaar, von Kindern, Geschwistern, Schwager, Schwägerin, von Freunden und sowie von meinen Feinden, wenn ivh solle haben. Ich bitte euch, ihr wollet mich in Fiedhof begleiten bis zu meinem Grabe. Wenn ich jemand beleidigt hab, der liebe Gott vergelte es euch tausendmal. Gelobt sei Jesus Christus in Ewigkeit. Amen.
Ennek végeztével zárták le a koporsót. Aki a koporsót lezárja is mond a lezárás kezdésekor a halott nevében néhány szót. Elköszön a hozzátartozóktól és köszönetet mond nekik a vele való törődésért, vesződségért és jóságukért.
Szentgyónás. Érdekes, hogy szentgyónás után térdelve imádkoznak a főoltár előtt, majd a mellékoltár előtt, és kivétel nélkül elmennek Szent Antal kis szobra elé és ott is imádkoznak és általában néhány fillért is bedobnak a perselyébe.