Földrajzi bevezető

BECK ANDRÁS

Várgesztes — Gestitz


Terület:1204 ha
Lakosság:580 fő
Koordináták:N: 47, 4745520°
E: 18, 3975144°
Magasság:279 m

Várgesztes Komárom-Esztergom megye peremén, a Vértes-hegység északnyugati részén egy elbűvölően szép völgykatlanban található." Nemcsak a gyönyörű vidék, hatalmas erdősége, természeti szépségekben gazdag völgyei, sziklás szurdokai vonzzák ide a közönséget, hanem vadregényes várromja is" - írták egy úti beszámolóban 1934-ben. A falutól dél-keletre lévő vár nem a legmagasabb, hanem a legmeredekebb hegyen épült. A 376 méteres Várhegyet délről kivétel nélkül 400 méternél magasabbak övezik, de nyugati szomszédjának, a Mészáros-hegynek is nagyobb a tengerszint feletti magassága. Lényegesen könnyebb volt védelmezni a vértesi várrendszer hajdan legjelentősebb és legnagyobb erődítményét a hegy szakadékszerű meredeksége miatt. A Vár-hegyről egyébként a hegység előterének nagy részét jól be lehet látni, ez is fontos szerepet játszhatott a helyszín kiválasztásakor.

 

A VÉRTES-HEGYSÉG KŐZETTANI FELÉPÍTÉSE


A hegység döntő többségét a triász korban (195-240 millió éve) keletkezett fődolomit alkotja, de jelentós a mészkő mennyisége is. Mindkettő tengeri üledékes kőzet. A dolomit kemény, tömött, jól rétegzett, gyengén karsztosodé és kevésbé oldódó kőzet, mindezekből adódóan gyenge a vízátbocsátása is. Ellentétben a mészkővel, amely jó vízáteresztő és könnyen oldódik, viszont nem malik. A két kőzetfajta közt a Vértes-hegység északi peremén egy átmenet található, ahol a fődolomit agyagos, márgás rétegekkel változatos kifejlődésű mészkőbe megy át. A várgesztesi-medence szélén megtalálható a két leggyakoribb mészkőfajta: a dachsteini és a nummuleteszes is.
A hegység viszonylag egyszerű töréses szerkezete a kréta (65-135 millió éve) idején alakult ki, a miocénben (9-25 millió éve) pedig tönkjelleget öltött, és rögösen fel is darabolódott. A hegység felszíne monoklímás tábla, gyakorlatilag egy fennsík, melynek átlagos magassága 400 méter körüli. Völgyeinek döntő többsége a szerkezeti vonalakon halad. Sok fagy aprózta, úgynevezett periglaciális és jelenkori törmelék-felhalmozódás figyelhető meg a meredek lejtőkön.
A földtörténeti újkor eocén korszakában (37-65 millió éve) tenger öntötte el a Vértes környékét és akkori öbleit, és ott hatalmas lápok alakultak ki. Ezekből keletkezett a barnakőszén jelentős hányada. A várgesztesi medencében ez a réteg már nagyon elvékonyodik, és alatta települ némi bauxitos vörös agyag. Egy korszakkal később, az oligocénban keletkezett a vértessomlói kőszén. A pleisztocénban (10-2,5 millió éve) lösz és futóhomok borította a felszínt, majd a holocénban (10-15000 éve) lerakódott a völgyek aljára némi patakhordalék.

A VÉRTES-HEGYSÉG FÖLDTÖRTÉNETE


A Várgesztesi-medence, a Vértes földtörténetéről a nagyobb tájak (Magyarország, Európa) földtörténete nélkül - túlságosan kis területe miatt - nem beszélhetünk, ezért ezekre utalásokat teszünk.
A terület felszínén található és a bányákkal a felszínen sebetejtő feltárásokkal láthatóvá vált a felszínt borító kőzetek változatossága. Mikor, hogyan keletkeztek, hogy őrizték meg anyagukat a mai ember számára. Erre a földtan ad választ. Területünkön a legidősebb kőzetek a földtörténeti középkorból (235—65 millió év: triász, jura. kréta) származnak.

Triász időszak (235-195 millió év)

Képződményei alkotják a Vértes fő tömegét. Ez a táj akkor a Föld egészen más területén volt. A földtörténeti ókor végén (perm) a mai kontinensek egyetlen őskontinens (Pángea)-ként forrt egybe, és egyetlen ősóceán (Pánthalassa) létezett. A Pángeán (a perm időszakban) kelet-nyugati irányú, nyugat felé keskenyedő öböl alakult ki. Ez az öböl a földtörténeti középkorban a mainál nagyobb tengerré (Thetys) fejlődött. A mai Dunántúli-középhegység a Panthalassa öböl délnyugati peremén helyezkedett el. A Vértes területén folyóvíz üledékével feltöltött széles tengerpart menti síkság húzódott. A triász időszak kezdetén lepusztult szárazföldet és az öblöt is meghódította a tenger. A sekély öbölben mésziszap, dolomit ülepedett le. Ez hosszú évmilliókon át folytatódott. A triász időszak vége felé a Vértes egésze a tenger szintjének közelében fekvő síksággá alakult. A síkságot többször elöntötte a tenger. Az elöntés több százszor ismétlődött. Nyomait a hegy peremén megfigyelhetjük. így a hegy felszínén jelenlevő dolomit (Fődolomit) 2000 m vastag képződmény lett.
A sekélytengeri üledékképződést egyre rövidebb ideig szakította meg a szárazra kerülés az idő előrehaladtával. Ennek következménye, hogy a mészkő-üledék dolomitosodása nem teljes, így meszes dolomit, dolomit tartalmú mészkő jött létre. Ilyen a vértessomlói hegy.
A triász időszak legvégén megszűnt a dolomitosodás és több száz méter vastag mészkő (Dachstein) rakódott le.

Jura időszak (195-140 millió év)

Az afrikai és európai kontinentális lemezek között óceánná no' a Thetys. Ekkor a hatalmas (triász) mészkőtáblák széttöredeznek, egyes részei lesüllyednek, mások kiemelkednek. A Dunántúli-középhegység süllyedése intenzívvé vált. 170-160 millió éve a tengermélység elérte a maximumát. Az időszak vége felé a vízmélység újra csökken.

Kréta időszak (140-65 millió év)

A Föld képe jelentősen megváltozik. Több részre szakad az egységes déli kontinens (a Gondvana), megszületik az Atlanti-óceán, Afrika „elfordul", a Thetys kisebb lesz, az üledékek összetorlódnak, hegyláncokba gyűrődnek, kialakul az Alpi hegyrendszer. A Vértes nyugati előterében folytatódik az üledékképződés. A mészkőképződés után a terület nagy része szárazra kerül. E környékről (Vértessomló-Várgesztesi-medence) nem, vagy csak rövid időre vonul el a tenger. Itt a sekély (400 m mély) tengerbe finom szemekkel márga rakódik le. Kb. 105 millió éve újabb tenger önti el a tájat. Ebből a tengerből Oroszlány és Környe környékén vastag teknőjű kagylókból zátonyok képződnek. Ezt követően a Vértes nyugati előterét vastag kagylók tömege és óriási egysejtűek népesítik be. A kőszéntelepek alatt nagy vastagságban (400 m) található ez a mészkő. 95—55 millió évig a terület szárazföld volt. Ekkor sok triász, kréta, jura kőzet pusztul le, mossa le a felszíni víz.

A földtörténet újkora (65 millió évtől máig)

Eocén (65-40 millió év)
Kialakul a Föld mai képe, mai helyükre kerülnek a kontinensek, óceánok. Kialakul az Indiai-óceán. Kifejlődik a mai élővilág. Ekkor (az igen erős tektonikus mozgások idején) „csúszott" helyére (délnyugat felől, a Dunántúli-középhegység. Ekkor keletkeztek a Vértestől nyugatra azok a süllyedékek, melyekben az eocén tőzeglápok (tatabányai, oroszlányi szén) kialakultak. Az oroszlányi medence kb. 7 m vastag széntelepei ekkor keletkeztek (két padban tengerparti dús vegetációjú lápokból). Az újabb tengerszint-emelkedéssel a Vértes-perem tenger alá kerül, és a sekély vízben numuliteszes mészkő keletkezett (Várgesztes kőszikla).

Oligocén (40-25 millió év)
Az eocén végére Afrika és Eurázsia ütközésével a Thetys tengerek sorává vált és bezáródott. A középhegység szárazfölddé vált, lepusztult. A vértestől nyugatra folyóvízi üledékképződés (kavics, homok, tarka agyag) indul meg. A folyó Tatabánya környékén ömlik a tengerbe.

Miocén és pliocén (25-2 millió év)
Kialakul az Alpi-, Dinári-hegység és a Kárpátok mai arculata. Létrejön a Kárpát-medence. A Pannon-tenger (beltenger) kiédesedik, tóvá lesz. A hegyek szigetként emelkednek ki belőle. Erre az időre tehetők a magyarországi vulkánok. (Tapolcai-medence vulkánja, Pilis, Börzsöny, Cserhát, Mátra, Zempléni hegyek kialakulása). 15 millió éve. 12 millió éve a terület (Kisalföld) és a hegyek süllyedése felgyorsul, a medencéket elönti a tenger (agyag-márga!, ami kiváló alapanyag téglagyártásra. - Tata, Tatabánya, Szák, Kisbér).
Pleisztocén és halocén (2 millió évtől máig)
A Pannon-tó feltöltődik. Kialakul a mai vízrendszer a Kárpát-medencében.

Jégkorszak
A maihoz hasonló (interglaciális) és 2—4 °C-kal hidegebb (glaciális) átlaghőmérsékletű időszakok váltják egymást. (Güntz, Mindéi, Riss, Würm 250 000 évenként). A folyók bevágódnak a korábbi üledékekbe. A „jeges" időszakokban a szél vastagon finom port terít el (lösz). Néhol több, mint 100 m vastagon. A hegyek peremén (a törésvonalak mentén) ásványi sókban gazdag melegvizű források vastag mésztufát raknak le (Dunaalmás, Süttő, Vér-tesszőlős). A forrásokban állatok (Vértesszőlősi előember, 500 000 év) települ.
A természeti erők ma is alakítják a tájat, és ezt a tájat „sebzi", vagy védi meg a ma embere. Erről a természeti gazdagságról árulkodik Várgesztes is és környéke.

DOMBORZAT


Sasbérces szerkezetével alacsony hegylábfelszínek és dombságok közül emelkedik ki a Vértes. Tagoltsága nagyobb a két szomszédos hegységénél, ezek az északra lévő Gerecse és a délre fekvő Bakony. Völgysűrűségének átlagértéke is a legnagyobb a Dunántúlon, egy négyzetkilométeres területen átlagosan 4 km hosszan találhatóak völgyek. Jellegzetes formái a tönkös sasbércek, ezek közé harmadidőszaki üledékkel elfedett tektonikus árokmedencék süllyedtek. Ilyen a várgesztesi és a vérteskozmai is. Ezek a medencék, illetve a nagyobb karsztvölgyek szigorúan követik a délnyugat-északkeleti irányú törésvonalakat. A Vértes sakktáblaszerű tagolása a fő csapásirányra merőleges törések mentén kialakult sziklás völgyek adnak lehetőséget.
Tájökológiai szempontból az erdőtársulások vertikális elkülönülése figyelhető meg, annak ellenére, hogy nem nagy kiterjedésűek a sasbérces fennsíkok. Itt és a nyugati lejtőkön kicsit jobban érvényesül az atlanti hatás, azaz több csapadék esik. Az északi részben pár száz milliméterrel több hull, mint a délin. A medencében az éves átlag a 700 mm-t is meghaladja.

ÉGHAJLAT


Sajátos éghajlati típusok alakultak ki a Vértes-hegység kölünböző részein. A 400 méter feletti fennsíkokon - a Várgesztest övező hegyeken is - mérsékelten hűvös, nedves, enyhe telű éghajlati típus uralkodik. Magában a medencében az évi középhőmérséklet 9 °C, a júliusi 19,5—20 °C, a nyári félévé pedig 16 °C. Borultsági szempontból hazánk borultabb tájaihoz sorolható az Észak-Vértes. 60% fölé is csúszhat a felhőzet éves átlaga, ez nyáron kisebb, 45% körüli. Dél felé haladva a hegységben csökken a felhővel borítottság értéke. Ködképződés gyakori a gesztesi-medencében, évente akár 30-40 ködös nap is lehet. Csak decemberben 6-8-ra tehető az ilyen napok száma. Az előbb említett borultsággal összefüggésben a napsütéses órák száma 1900— 2000 körül alakul. Ebből a tenyészidőszakra 1400-1500 óra jut, a hőösszeg értéke pedig 3000-3200 °C körüli. A viszonylag hűvös hőmérséklet a csekélyebb sugárzás miatt van, de a peremterületeken mérsékelten meleg nyár uralkodik. A több mint 60 nyári napból mindössze 5—20 úgynevezett hőségnap, ez igen alacsony érték országos viszonylatban. Tehát a hegység belsejében kisebb az erős nyári felmelegedés gyakorisága. Az első őszi fagy általában október közepén szokott beköszönteni, és a fagyos napok április végéig is eltartanak. A tél mérsékelten hideg, középhőmérséklete 2 °C, a téli napok száma több mint 35, a fagyos napoké 100 körüli. Az uralkodó szélirány észak-nyugati, ezt a Vértes határvölgyeinek - Móri- és Tatai-árok - csatorna jellege jelentősen felerősíti. Elég nagy a szélsebesség, 3-3,5 m/s. 700 mm az éves átlagos csapadék mennyisége. A június a legcsapadékosabb (65-85 mm), legszegényebb a március (30-40 mm). Őszi másodmaximum a november (60-80 mm), ez a mezőgazdaságban az őszi vetésekhez biztosítja a megfelelő talajnedvességet. Míg a kora nyári maximum a kalászosoknak és kapásnövényeknek kedvez. Ez a fajta eloszlás nem teljesen kedvező termelési szempontból, ugyanis így az évi mennyiség alig több mint fele hullik le a tenyészidőszakban befolyásolva a növénytermesztés lehetőségeit. Egész évre vetítve a csapadékos napok száma országos érték feletti, 140—170 nap. Nyáron gyakoriak a nagy záporok, felhőszakadások, amikor egy nap 40 mm feletti eső esik. A tájnak nagy a csapadékbizonytalansága, az esőzéseket hosszabb száraz időszak követi. így gyakoriak az aszályos időszakok, nagy kárt okozva a mezőgazdaságban. Előfordul, hogy a száraz évek sorozatban követik egymást, számuk akár 5-7 is lehet.
A növénytermesztés mindezek ellenére viszonylag kiegyensúlyozottan folytatható. Az első hóesés október közepe-vége táján szokott beköszönteni, míg az utolsó havazás április derekára várható. A havas napok éves átlaga 20-25, a hótakarós napoké 35-45. Átlagosan 7-9 cm a hótakaró vastagsága, maximálisan 80 cm, de ez nagyon ritka. Nagy hófúvások és hótorlaszok esetén, szeles időjárásnál gyakran a közlekedést is akadályozhatja.
Téli hideg reggeleken, szélcsendes időben, ha kimegyünk a Gesztesi-medencéből a Hauala-Bruck-nál (Somlói-híd) egy-két fokkal hidegebb a hőmérséklet, és a leghidegebb a környei tavaknál, ahol két-három fok is lehet a különbség. Mégis, a faluban tavasszal az északi fekvés, a hegyek árnyékolása miatt, a hó két-három héttel később olvad el a néhány kilométerre levő sík területekéhez képest (HS).

VÍZFÖLDRAJZ


Kevés vízfolyás van a Vértesben. Ez a dolomit jó víztároló képességével, illetve a laza homokos, kavicsos, dolomittörmelékes kőzetek és a laza talajok nagy vízáteresztő' képességével magyarázható. így rövid idő alatt a mélybe szivárog a csapadék. A Gesztes-patak is vizenyős területen bukkan a felszínre, vízhozama pedig szerény.
A felszíni vizek közül a karsztvíz Tatabánya felé áramlik a mélyben. A korábbi bányavízkitermelés hatására a karsztvízbe jelentós mennyiségű rétegvíz áramlott, amely sok egyéb vízzel keveredik. Szennyezettségét nézve a felszín alatti vizek a bányászattal és a mezőgazdasági kemizálással állnak kapcsolatban. De a mélyebb rétegekből származó vizek alkalmasak lakossági, illetve ipari felhasználásra. A legfelsőbb rétegek vizei csupán a mezőgazdaságban hasznosíthatóak. Jelentősen javult a Gesztesi-medencében lévő víz minősége a csatornarendszer 1993. évi kialakításával.

FLÓRA-FAUNA


Várgesztest a vegetációs térképeken a cseres-tölgyes és a gyertyános-tölgyes területek határán tüntetik fel. De találhatóak itt akácosok, bükkösök és fenyvesek is. Az áramvezetékek és az erdőgazdasági okok miatti tarvágások egyre jobban átalakítják, zsugorítják az erdőségeket.
Természetvédelmi szempontból fontos megemlíteni, hogy a Vértes tagoltsága miatt gazdag a növény- és állatvilág. Védett növények is vannak községünk környékén: a tavaszi rédics, a medvefül kankalin, a leánykökörcsin, a feketekökörcsin, az alhavasi és törpecserje, a homoki nőszirom, de nem lebecsülendő' a hóvirág nyílására megnövő piros csészegomba sem.
Magyarország öt leginkább védett állatfaja közül kettő élethelye található környékünkön. A kerecsensólyom és a parlagi sas, melyeknek legfontosabb táplálékuk - a szintén védett - ürgék és más kisebb állatkák. Található még alpesi cincér, gyászcincér és szarvasbogár is. Vadászati szempontból igen értékes a nagyvadállomány a szarvasokkal, az őzekkel és a vaddisznókkal az élen, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Gesztes környékén - a gesztesi és tatai uradalom lőjegyzékei szerint - 1766-ban 34 farkast ejtettek (és 32 rókát). A Vértesben az utolsó farkast 1857-ben ejtették el.


Várgesztes 1951
Várgesztes 1965
Várgesztes 1986


Várgesztes látképe

Várgesztes látképe

Várgesztes látképe

Várgesztes környékének földtani térképe





IRODALOMJEGYZÉK


A Dunántúli-középhegység A-B Reginális tájföldrajz. Sorozatszerkesztő: Pécsi Márton, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988.

Taeger Henrik: A Vértes-hegység földtani viszonyai, Franklin-társulat könyvnyomdája. Budapest. 1909., A Magyar Kir. Földtani Intézet évkönyve XVIII. kötet 1. füzetéből -Különlenyomat.

Holényi László: Gerecse, Vértes, Velencei -hegység, Sport Kiadó, Budapest. 1981.

Dr. Isépy István, Kiss Ferenc, Szabó László V.: A Vértes természeti értékei. Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal. Budapest. 1982.

Szombathy Viktor: Vértes-Gerecse, Gondolat Kiadó. Budapest. 1960.

Dr. Bulla Béla: Magyarország természeti földrajza. Tankönyvkiadó. Budapest. 1964.

Felsőgallai Községi Polgári Fiú- és Leányiskola Értesítője az 1933-34. tanévben, Összeállította: Kokas János. Felsőgalla. 1934.

Viszló Levente természetvédő előadása

Béni Kornél-Viszló levente: Egy csepp Magyarország, Pro Vértes Alapítvány. 1996

Forrás: Magyarország litosztratigráfiai formációi c. táblázat, mely a Magyar Kétegtani Bizottság szerkesztésében jelent meg 1983-ban. 21-22. oldal. Vértes irodalma.