A Vértes-hegység a Honismeret 1988-as számában

A Vértes méltán foglal el előkelő helyet Komárom megye természeti értékei között, bár csak a közepe tartozik hivatalosan a megyéhez. Ez azonban nem zavarja a természetkedvelő embert, aki bizonyára nem is keresi a szép erdőben éppen a megyehatárt.
A hegység belseje ma is nagyrészt lakatlan és csak a széleken alakultak ki települések.

Rövid meghatározása így szólhat: tönkhegység, völgyek szabdalta fennsíkokkal, amelyekből egy-egy, nem túlságosan magas csúcs emelkedik ki. Jellemző kőzete a dolomit, amelynek lepusztult részei festői tájat varázsolnak a turista elé. A völgyek azonban nemcsak szépek, hanem hasznosak is: a legnagyobbik, az Oroszlányi-medence barnaszenet tartalmaz. A természeti értékek sorába tartozik még a bauxit, a fa és a szőlő, a hegység különböző részein. 

Oroszlány más szempontból is érdekes számunkra. Határában található 
a majki kastélypark és vértesszentkereszti műemlék romokat övező terület. 
Maikon találjuk az 1748-ban épült kamalduli kolostor és rendház együttest a remeteházakkal és kápolnákkal, mint az egykori barokk építészet becses emlékeit. Később, az ott épült grófi kastély körül, 1860-ban létesítettek nagy kiterjedésű parkot, amelyben ma is fakülönlegességeket találni, főként ciprusokat. Kellemes sétát ígér a tópart is. Figyelemre méltó korú és vastagságú borostyánindák tapadnak a templom egykori tornyára, tisztes magasságban. A terület felújítás alatt áll, s igen nagy látogatottságnak örvend.

Kevésbé látványos, de hasonló értékű műemlék együttes bújik meg a közelben, a XII. században épült „vörös klastrom" néven emlegetett vértesszentkereszti monostorrom. Nem messze két várrom és a körülötte zöldelő parkerdő ugyancsak várja a látogatókat. Vitány-vár erdeje csendesebb, ahonnan szép kirándulóút indul a Szép Ilonka-forráshoz és a Mátyás-kúthoz. Az elnevezések legendákat sejtetnek. 
A Várgesztes határában épült vár ma is hangos a turistáktól, lévén szálló és vendéglő.