A Vértes-hegység a Honismeret 1988-as számában

A Vértes méltán foglal el előkelő helyet Komárom megye természeti értékei között, bár csak a közepe tartozik hivatalosan a megyéhez. Ez azonban nem zavarja a természetkedvelő embert, aki bizonyára nem is keresi a szép erdőben éppen a megyehatárt.
A hegység belseje ma is nagyrészt lakatlan és csak a széleken alakultak ki települések.

Rövid meghatározása így szólhat: tönkhegység, völgyek szabdalta fennsíkokkal, amelyekből egy-egy, nem túlságosan magas csúcs emelkedik ki. Jellemző kőzete a dolomit, amelynek lepusztult részei festői tájat varázsolnak a turista elé. A völgyek azonban nemcsak szépek, hanem hasznosak is: a legnagyobbik, az Oroszlányi-medence barnaszenet tartalmaz. A természeti értékek sorába tartozik még a bauxit, a fa és a szőlő, a hegység különböző részein. 

Oroszlány más szempontból is érdekes számunkra. Határában található 
a majki kastélypark és vértesszentkereszti műemlék romokat övező terület. 
Maikon találjuk az 1748-ban épült kamalduli kolostor és rendház együttest a remeteházakkal és kápolnákkal, mint az egykori barokk építészet becses emlékeit. Később, az ott épült grófi kastély körül, 1860-ban létesítettek nagy kiterjedésű parkot, amelyben ma is fakülönlegességeket találni, főként ciprusokat. Kellemes sétát ígér a tópart is. Figyelemre méltó korú és vastagságú borostyánindák tapadnak a templom egykori tornyára, tisztes magasságban. A terület felújítás alatt áll, s igen nagy látogatottságnak örvend.

Kevésbé látványos, de hasonló értékű műemlék együttes bújik meg a közelben, a XII. században épült „vörös klastrom" néven emlegetett vértesszentkereszti monostorrom. Nem messze két várrom és a körülötte zöldelő parkerdő ugyancsak várja a látogatókat. Vitány-vár erdeje csendesebb, ahonnan szép kirándulóút indul a Szép Ilonka-forráshoz és a Mátyás-kúthoz. Az elnevezések legendákat sejtetnek. 
A Várgesztes határában épült vár ma is hangos a turistáktól, lévén szálló és vendéglő.
A teljes cikk:
Barangolás Komárom megye természeti értékei között

Úgy gondoljuk, mi Komárom megyében élők, hogy szűkebb pátriánkat nem nagyon kell bemutatni a közönségnek. Különösen nem, ha éppen természeti értékeink kerülnek szóba.

Ki ne ismerné a Dunakanyar festői ívét, vagy a Turul-madarat, Tatabánya felett? Azt sem kell bizonygatni, hogy e változatos táj, megannyi értékével és érdekességével honi és külhoni turisták ezreit csalogatja, fogadja és gyönyörködteti évről évre. Ám na mégis kívánatos a bemutatkozás, akkor csak a legfontosabbak leírására nyílik lehetőségünk. Arra, hogy sorra vegyük a megyében lévő országos és megyei jelentőségű természeti értékeket, mindenekelőtt a tájvédelmi körzeteket. A védett hegyek, völgyek, folyók, források, barlangok összesen húszezer hektár területen helyezkednek el.

A Vértes méltán foglal el előkelő helyet Komárom megye természeti értékei között, bár csak a közepe tartozik hivatalosan a megyéhez. Ez azonban nem zavarja a természetkedvelő embert, aki bizonyára nem is keresi a szép erdőben éppen a megyehatárt. A hegység belseje ma is nagyrészt lakatlan és csak a széleken alakultak ki települések.

Rövid meghatározása így szólhat: tönkhegység, völgyek szabdalta fennsíkokkal, amelyekből egy-egy, nem túlságosan magas csúcs emelkedik ki. Jellemző kőzete a dolomit, amelynek lepusztult részei festői tájat varázsolnak a turista elé. A völgyek azonban nemcsak szépek, hanem hasznosak is: a legnagyobbik, az Oroszlányi-meaence barnaszenet tartalmaz. A természeti értékek sorába tartozik még a bauxit, a fa és a szőlő, a hegység különböző részein.

Oroszlány más szempontból is érdekes számunkra. Határában található a majki kastélypark és vértesszentkereszti műemlék romoka t övező terület. Maikon találjuk az 1748-ban épült kamalduli kolostor és rendház együttest a remeteházakkal és kápolnákkal, mint az egykori barokk építészet becses emlékeit. Később, az ott épült grófi kastély körül, 1860-ban létesítettek nagy kiterjedésű parkot, amelyben ma is fakülönlegességeket találni, főként ciprusokat. Kellemes sétát ígér a tópart is. Figyelemre méltó korú és vastagságú borostyánindák tapadnak a templom egykori tornyára, tisztes magasságban. A terület felújítás alatt áll, s igen nagy látogatottságnak örvend.

Kevésbé látványos, de hasonló értékű műemlék együttes bújik meg a közelben, a XII. században épült „vörös klastrom" néven emlegetett vértesszentkereszti monostorrom. Nem messze két várrom és a körülötte zöldelő parkerdő ugyancsak várja a látogatókat. Vitány-vár erdeje csendesebb, ahonnan szép kirándulóút indul a Szép Ilonka-forráshoz és a Mátyás-kúthoz. Az elnevezések legendákat sejtetnek. A Várgesztes határában épült vár ma is hangos a turistáktól, lévén szálló és vendéglő.

A Gerecse Tájvédelmi Körzet nagyobbik fele védett terület. Benne számos különlegesség, természeti és építészeti emlék kapott helyet. A hegység egyszerre szolgálja a tudományos kutatásokat, a turizmust és az ismeretterjesztést. Ä röghegvség kibillent részei — főként dachsteini mészkő — négy vonulatban érnek a Dunához. A köztük lévő medencék egykori tengerekről adnak hírt. A természeti értékek sorában előkelő helyen kell említeni a mészkőben kialakult barlangokat — mintegy nyolcvanat —, amelyek közül néhány valódi ritkaság. Kincsei között van a megalodusz őskagyló és a kalcitkristályok sok képviselője.

A hegység néhány pontja hosszú idő óta igen kedvelt és látogatott. Ilyen a Tatabánya felett emelkedő Kőhegy, a híres Turul-madár emlékművel. Környéke parkerdő, erdei sétányokkal és építményekkel. Az utak gyertyán-, kocsánytalan tölgy- és bükkfacsoportok Között vezetnek, a legnagyobb ritkaság a Sadler-husáng. A cserjék között sok a pukkanó dudafürt.

Az alinövényzet igen változatos, a hunyortól az őzsalátáig. A ritka madarak közül

megtaláljuk itt a kerecsensólymot, a törpe sast és a barnakányát is. A tájvédelmi körzethez tartozik az agostyáni arborétum, amely 25 hektáron számos tűlevelű-fenyőféle meghonosításával és nevelésével vált híressé a tudomány és a nagyközönség előtt.

Külön fejezetet érdemelne a megye legszebb kisvárosának, Tatának a bemutatása, több szempontból. Műemlék épületei — főként a barokk — egyedülállóak. Nem kisebb érték a város határában emelkedő Kálvária-domb, amely egy régi kőbánya különleges hagyatéka.

Régóta működik itt a Földtani Intézet geológiai kutatóállomása, amely bemutatja a földtörténeti korok kőzetmaradványait természetes környezetben, a 200 millió éves kövületektől napjainkig. A terület érdekessége az ősember vadásztanyájának és tűzkőbányájának maradványa. Nem kevesebb a látnivaló Tata belterületén sem. A Cseke-tó és a körülötte lévő park a XVII. századi kertművészet eleven tanúja, a korabeli angolkertek egyik hazai képviselője. Az egykori főúri park magán viseli a romantikus kor ismert jegyeit: műromokat, kanyargós utakat, műbarlangot, kerti lakot és kis-kastélyt. Megmaradtak és zöldellnek a park szép facsoportjai platánokkal, juharokkal, fenyőkkel, kőrisekkel és vízbe csüngő füzekkel. A város egy másik pontján, az Öreg-t ó partján áll és kórházként működik az egykori grófi kastély, a másikhoz hasonló parkkal és látnivalóval. Szomszédságában magasodik a tatai vár. A város egy másik szegletében találni az egykori források vidékét, amely ma már csökkent vízhozamával a népszerű Fényes-fürdőt és a kempinget foglalja magába. Bár az utóbbi időben — a bányászat következményeként — a vízszint csökkenésével a természetet károsodások érték, még ma is sok értéket rejt, elsősorban a vízivilágból.

A Gerecse természeti kincsei szorosan összefüggnek a mészkővel és annak sok felhasználási módjával. A süttői és tardosbányai köveket számos nagy épület — a KGST-palota, az Országház, a Budai vár — részeként láthatjuk viszont. Másutt, a dunaalmási kőfejtő már a rómaiak érdeklődését is felkeltette. Az ottani hegy vonulatában jól látható a két kilométeres régi, kőlapokkal fedett út, amely a kitermelt építőanyagok szállítására szolgált. A kővel, pontosabban a mésztufával kapcsolatos a Vértesszőlősön feltárt előember-telep, páratlan, mintegy félmillió éves leleteivel.

A Pilis hegység rövid jellemzése ez lehetne: az egyik legszebb hegyvidéki táj. Ám nemcsak hegyekből áll, hiszen itt terül el többek között a Dorogi-medence, jelentős szénvagyonával.

Ami a hegyvidéket illeti, a legmagasabb csúcs meghaladja a 700 métert, s a legszebb sziklákat névről ismerik a természetjárók. A hegység legidősebb képződményei mészkőből és dolomitból állnak. Barlangjai és kristályai méltán híresek határon innen és túl. A változatos táj változatos növényvilágot hozott létre. A karsztkedvelő fák közül a tölgy, a bükk, a kőris és a gyertyán egyaránt megtalálható. A völgyek aljában, a párás környezetben jól érzi magát a páfrány és a moha. A kirándulóhelyek közül a Dömös környékén található források, a völgyek és sziklák a legnépszerűbbek és egyik-másik megközelítése csak „igazi" turistának való szórakozás. A jól kialakított és szépen gondozott erdei utakon azonban könnyű cipőben is lehet kirándulni.

Komárom megye természeti értékeinek bemutatása kapcsán felmerült a kérdés: hogyan védik és ápolják? Az erdők fokozott védelmét — a hatóságok mellett — két erdőgazdaság, a pilisi és a vértesi látja el hosszú idő óta, nagy szakértelemmel. Munkájuk nyomán számos erdőrész alakult át parkerdővé, illetve természetvédelmi területté. A mindennapi karbantartásokon kívül szinte folyamatosan haladnak a nagyobb építkezések és felújítások. A természet és környezetvédelem tennivalóiba egyre több társadalmi egyesület, vállalat és magánszemély kapcsolódik be.

Nóber Imre

Forrás: Honismeret, 1998/3