Várgesztes az ezredfordulón (1990-2003)

HARTDÉGEN SÁNDOR

„Minden ember egyenlőnek születik." Sajnos azzal, hogy hová születik az ember, jórészt eldől a sorsa, milyenek az esélyei az életben.
Polgármesterként igyekeztem olyan körülményeket teremteni Várgesztesen, hogy a gesztesiek örülhessenek, hogy innen indultak, hogy itt élnek.

ÖNÁLLÓAK LETTÜNK


Az 1989 évben tartott helyi népszavazás eredményeként a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a 119/1989. (IX. 28.) NET határozatában 1990. január 1. hatállyal községi tanács szervezését rendelte el - többek között - Várgesztes és Vértessomló községekben.
A határozat alapján Várgesztes közigazgatásilag 1990. 01. 01-tól újra önálló, megszűnt a közös tanács Vértessomlóval.
A népszavazás megtartására azért került sor, mert a gesztesiek úgy látták, hogy az 1977 óta, a közös közigazgatás következményeként, a fejlesztések a két faluban, időrendben előbb Somlón valósultak meg. Ha valami közbe jött, akkor a gesztesi projekt még tolódott. Általában érthető, hogy előbb ott kell megvalósítani dolgokat, ahol az több embernek használ (jelen esetben Somlón). Sajnos ez a gesztesiek számára egy állandó lemaradt, követő állapotot jelentett, így a falunk idővel alárendelt helyzetbe kerülhetett Somlóhoz képest. Somlónak pedig nem voltak olyan forrásai, hogy ezt a hátrányt valamivel kompenzálni tudja.
Az önálló helyi tanácsi testület 1990. 01. 03-án állt fel. (A „rendszerváltoztatást jelentő"' önkormányzati választás 1990. 09. 30-án volt.)

KÖZSÉGI „LELTÁR" 1990


Iskola:

Alsótagozat I—III. osztály egy teremben. A IV-VIII. osztály Somlóra jár.

Tanítónő Kesztler Mátyásné (Králl Katalin) Vértessomlóról.

Kisegítő.: Schäffer Mártonná (Kluber Mária)


Óvoda:

Három csoport egy teremben, fél nyolctól délig működik.

Óvónő: Hartdegen Józsefné (Zipperer Elvira) Vértessomlóról.

Dajka: Wohl Józsefné (Schalkhammer Erzsébet)

Napközi nincsen, sem az iskolában, sem az óvodában.


Kultúrház:

Vezetője Pillmann Ferencné (Laub Margit)

(Őt a GYES alatt, 1991-1994 között Mersicsné (Eigner Anna) helyettesíti.

Könyvtáros: Talabér Miklósné (Gáspár Angéla)


Községi tanács:

Két alkalmazottja van, helybeliek. Rizing Istvánné és Kluber Jánosné. Ők a korábbi közös tanácsban is dolgoztak. Az év során - személyes okok miatt - felmondtak. Helyükre Wohl Károlyné (Végh Erika) és Cseke Lászlóné (Rizing Erzsébet) ül. 1998-tól Pillmann Angéla lépett. V. B.-titkár az oroszlányi közigazgatástól érkezett Csabai Gyula, aki — heti egy fogadónappal — ellátta a kömlődi V. B.-titkári teendőket is. A polgármesteri hivatalok 1990. 09. 30-i megalakulását követően oda is távozott jegyzőnek.
A római katolikus plébánosunk Resch Ottó és az orvosunk dr. Hidas János Somlóról jár hozzánk. Védőnő Pintér Vilmosné (Menoni Teréz). Ők mindkét falut szolgálják.

Él a Római Katolikus Egyházközség.

Működik 1989 óta a Sportegyesület és a Dalkör.

Hálózatok: Ivóvíz-, villamosenergia-hálózat alapjában rendben.

A kábel-tv-rendszer kiépítését 1987 évben - a környező településeket évekkel megelőzve - magánkezdeményezésként szerveztem meg.

Utak: keskenyek, aszfaltozottak - a Somhegy és Vadászdomb utcák kivételével -, minőségük gyenge, a burkolat felújításra szorul.

Vár: a Komturiszt (később a megye) tulajdona. Az 1990-es évek elején az önkormányzat megpróbálta átvenni a tulajdonjogot a megyétől, sikertelenül. Felújításra szorul, ugyanúgy a környezete is. Kb. 100 személy, főként „bakancsos" turisták elszállásolására van itt lehetőség. Étterem is működik. Főként a tavaszi és őszi időszakban látogatják, inkább diákok és hét végén a városból „kiszökni" vágyók, természetkedvelők.
Mint látható, az anyagiak jobbak is lehettek volna, de működtek egyesülések. Akkoriban, ha a környékbeli települések vezetőivel alkalmanként találkoztunk, és ki-ki a saját problémáját felhozta, bizony leggyakrabban olyan dolgok merültek fel, ami nálunk nem volt. Nem az volt a baj, hogy nem jól működik (napközis iskola, óvoda, stb.), hanem, hogy egyáltalán nincs. A legnagyobb kincsünk a bennünket körülölelő természet, a jó levegő, a nyugalom. Olyan érték, ami megfizethetetlen. Rövidtávon úgy tűnt, ezt nem tudjuk aprópénzre váltani. Nem hoz a falunak többletbevételt. Versenyben mi a szomszédos településekkel voltunk - és vagyunk - elsősorban. Velük kell tudnunk lépést tartani: Vértessomló, Környe, Tatabánya, Oroszlány, Kecskéd. Ha tőlük lemaradunk, nagy baj van. (Egyébként pedig a térség együtt a többi térséggel versenyzik a jobb körülményekért, hogy az ott élők könnyebben boldoguljanak.) Ez a vetélkedés egyszerre összefogást is követel a környezettel, így jutunk előbbre, így fejlődünk.
A falu kasszájában 1990 január elején 202 000, - Ft volt.
Az átmeneti kilenc hónap - az új közigazgatási rendszer indulását jelentő helyi választásokig - nem telt haszontalanul. A két legfontosabb tennivalóval kezdtünk:
1. A telekigénylő fiataloknak eladtuk a falu tulajdonában levő telkeket: 1990 nyarán sorshúzással eladásra került a falu tulajdonában levő utolsó négy telek. Az addig közcélra fenntartott, Somhegy és Vadászdomb utcák első szakaszának végén voltak. (Hat igénylő volt. Sajnos az egyik telek máig nincs beépítve.) Több telkünk nem volt.
2. Elkészíttettük a szennyvízhálózat tanulmánytervét.

ÖNÁLLÓSÁG KÖRJEGYZŐSÉGGEL


Az 1990. őszi új (közigazgatási rendszerváltozást jelentő) Önkormányzati Képviselő-testület felállását követően - 1991. 01. 08-án elfogadott helyi testületi döntés alapján - körjegyzőséget alakítottunk ki Vértessomlóval úgy, hogy mindkét település fenntart egy-egy polgármesteri hivatali irodát, melyeket a körjegyző irányít. Az állam a körjegyzőségeknek kiegészítő támogatást nyújt, ami kb. a jegyző juttatásait, fedezi. így megmaradt az éppen elfogadott önállóságunk, és az igazgatási költségek sem voltak túlzottak a támogatással. Mindkét önkormányzat jól járt.
Körjegyzőnek Takaró Józsefnét - 1991. 03. 01-jével - vette fel a két testület és ő 1992. 04. 14-ig töltötte be ezt az állást. Munkájával elégedettek voltunk.
1992 07. 01-jétől a jegyzői teendőket Baloghné Török Edit látja el, körjegyzőként.
A körjegyzőség a közigazgatási és napi gazdálkodási teendőkön túlmenően biztosította a két község fejlesztéseinek adminisztrációs hátterét. A hivatalnak fontos szerepe volt a csatorna- és földgázhálózat, majd a faluház építése során, amely beruházásoknál a falunak szinte minden családjával kapcsolatba került, ül. a faluház építésénél a beruházás nagysága és a pályázati források előkészítésében és pénzügytechnikai lebonyolításában volt szükség hozzáértésére. Ezek a jövőt meghatározó fejlesztések teremtették meg az alapot a faluban a színvonalas, minőségi életre.
A két község közigazgatásának ez a szerkezete most (2003) is „korszerű". Erre a mintára törekednek jelenleg országosan is: költségtakarékossága miatt az igazgatást centralizálni, a helyi döntéseket pedig - remélhetőleg -meghagyni a közösségeknél. Az önálló induláskor a körülmények számunkra újak voltak, a két előadó akkor kezdett a közigazgatásban dolgozni. Ez részben hátrány volt, másrészt a gazdálkodó egységektói jött munkatársak szemlélete hasonló volt ahhoz, amit az új közigazgatástól elvártak az emberek.
A körjegyzőséget 1994. évben a somlói testület javasolta felmondani (véleményem szerint a testületen belüli ellentétek miatt), melyet a gesztesi testület nem fogadott el. Az érvényben levő rendelkezések szerint ezt - kisebbikként — megtehette. Később, 2005-2006-ban a kérdés újra felmerült. 2007 júniusában a gesztesi testület döntött a körjegyzőségből való kilépésről 2008. 01.01. időponttal. (Sok pénzt dobunk így ki az ablakon.)

TELEKKIALAKÍTÁSOK


Milyen legyen a falu a jövőben? Erre a kérdésre nagyon egyszerű a válasz: Olyan, hogy a fiataljaink itt akarjanak és tudjanak letelepedni, élni. A fiataloknak először is építési telekre van szükségük, ezért a legelső' teendőink között szerepelt a telekalakítás. El akartuk érni, hogy egyetlen gesztesi fiatal - aki otthont akar teremteni magának és családjának - se döntsön azért az elköltözés mellett, mert nem jut építési telekhez. Másodsorban biztosítsunk telket a máshonnan idetelepülni szándékozó fiataloknak, akikre a falunak szüksége van, hogy lassan el ne sorvadjon. (2003-ban ezek az alapelvek felbomlottak.)
A telkek árának megállapításakor mérlegelhettünk:
- Ha piaci áron adjuk a telkeket annak, aki többet fizet érte, akkor az önkormányzatnak több a bevétele, jobban tud fejleszteni. Ez nagyon demokratikusnak tűnik, viszont, éppen a szerényebb anyagiakkal bíró gesztesi fiatal nem jutott volna telekhez. A jobb módúak, külföldiek - akik igen nagy érdeklődést mutattak akkoriban a telkek iránt - vették volna meg azokat, és a falu fokozatosan Vérteskozmához hasonló üdülőtelepüléssé alakul. (Polgármesterként nem támogattam a külföldiek telekvásárlását, csak az üdülőterületen.)
- Másik megoldást választottunk. Olcsón adjuk a fiataloknak a telket, és a gesztesieknek még olcsóbban. (PL: 2000-ben a gesztesi fiatal ötszázezer forintért, „nem gesztesi" egymillió forintért juthatott telekhez.) Nem akartunk „demokratikusak" lenni, mi a gesztesieket előnyben részesítettük (végül is ezért választottak minket képviselőjüknek). A képviselő-testületnek ez a szemlélete meg is hozta a gyümölcsét. Az egyéb fejlesztések mellett ez is hozzájárult, hogy a lélekszám nem csökkent Gesztesen.
Arra törekedtünk - ahogy azt meg tudtuk ítélni -, csak tényleges építési igényeket elégítsünk ki. Ezzel biztosítva a fiatalokat, ha kell a telek, akkor legyen. Volt, akinek évekig foglaltuk a megjelölt telket, míg a családi helyzete ténylegesen igényelte azt, és építeni kezdett.
1992. év első felében a Somhegy és Vadászdomb utcák második szakaszán 42 építési telket alakítottunk ki. Ezek az addig szántóterületek zömmel régi gesztesi családok leszármazottainak tulajdonában voltak, és a család művelte őket már egy-kétszáz éve. A szántók csatlakoztak a falu korábbi — sokáig egyetlen - utcájának telkeihez. A tulajdonosok felének lakótelke most is szomszédos volt a szántóval, ahogy azt praktikusan, még a grófi időkben kialakították. Érthető volt a tulajdonosok, főként az idősebbek ragaszkodása a földhöz.
Olyan megoldást kerestünk, amely megfelelhetett a tulajdonosoknak. Legyen telek évekig tartó bírósági pereskedés nélkül, nem megbántva az embereket, és túl drága se legyen a falunak. A megoldás az volt, hogy a falu, minden tulajdonostól megvette 40 Ft/m2 áron a földet, és a tulajdonosok, ül. rokonuk (gyermekük, unokájuk, stb.) egységenként vehettek egy telket 73 Ft/m2 áron (a gáz-, csatornacsatlakozási díjat még külön kellett megfizetniük). Az árak az akkori értékarányokat tükrözték. Az átadott szántó területe kétszer-háromszor akkora volt, mint a teleké. A falu jól járt. Három hónap alatt - ennyi idő alatt mintegy negyven emberrel sikerült a feltételeket egyeztetni és szerződést kötni - a falunak lett harmincegynéhány saját tulajdonú építési telke. A többit a szántók tulajdonosai - ül. megállapodás szerint közeli rokonaik (gyerek, unoka) - vásárolták vissza. (Volt olyan telektulajdonos, akit hosszas keresgélés után, a kórházban értem utol, és kötöttem meg vele a szerződést. Néhány órával azelőtt műtötték.)
A telekkialakításokhoz kapcsolódóan a Vár, Somhegy, Vadászdomb és Hegyalja utcák teljes villamos hálózatát át kellett építeni. Ugyanis a Vár utca végén (Nimród étteremnél levő) 30 éve telepített transzformátor-állomást ellátó 20 kV-os vezeték keresztülvágott az udvartelki szántókon, a teleksoron a Somhegytől a Vár-hegyig. Az átépítés nagy hányadát az önkormányzat fizette (akkor még ilyen volt a finanszírozási rendszer), ez sok pénzbe került. Ez is oka, hogy az új transzformátort a Somhegy utcában állítottuk fel. Körülbelül itt volt a fogyasztás súlypontja. Nem tudtunk jobbat kitalálni, amit ki is tudunk fizetni. Nem jó helyen van most, és nagyon csúnya szegény. Valamit kell vele kezdeni. A 20 kV-os vezeték nyomvonalát igyekeztünk a Somhegy utca folytatásának rendezési terv szerinti nyomvonalába elhelyezni. A telkekhez a vízen, villanyon túl még kellett csatorna, telefon, ez is jövőbeni tennivaló volt.
A telkek értékesítését nem siettettük. Azt tartottuk fontosnak, mindig legyen az önkormányzat tulajdonában elegendő értékesíthető telek a letelepedni szándékozó fiatalok részére.

SZENNYVÍZELVEZETŐ RENDSZER ÉPÍTÉSE


Az ivóvízhálózat 1972-ben történt megépítése után eltelt húsz év. A lakosság egy része a keletkezett szennyvizet a kertben szikkasztotta el. Egy másik része a csapadékvíz-elvezető' árokba szivattyúzta k.. A szippantóko-csival való elszállítás nagyon drága volt. A helyzetet meg kellett oldani, és a megoldás a csatornahálózat és szennyvíztisztító telep építése lehetett. (Tisztítótelepet kellett építeni, mert a meglévő' oroszlányi vagy a tatabányai tisztítóba csak nagyon nagy költséggel tudtuk volna eljuttatni a szennyvizet. Vértessomló és Környe akkor még nem foglalkozott a szennyvízhálózat építésének gondolatával.) A megvalósítás álomnak tűnt. A csatornázás kiépítésére akkor ilyen méretű falvakban nem volt példa. Még „téglajegyet" is adtunk ki a Nemzeti Színház téglajegyeinek mintájára, német márka, osztrák schilling és svájci frank különböző címleteiben. A téglajegyek értékesítésében a bécsi Landsmannschaft is segített. Sikerült is eladni mintegy két-háromszáz-ezer Ft értékben. Itt meg kell említenem Kurt Althuber nevét, aki személy szerint is segített és mindent megtett, hogy sikerüljenek elképzeléseink. Készítettünk egy német nyelvű kis prospektust a faluról, amiben bemutatkoztunk. Minden kapcsolatot felkutattunk, ahonnan segítséget remélhettünk. 1990 koratavaszán felkerestem Varga Gyulát, a megyei tanács elnökét, hogy támogatását kérjem. Akkor még a megye volt a „felettes szervünk". Segített is, a megye kifizette a szennyvízrendszer tanulmánytervét, mintegy 250 000,- Ft-ot. Ezzel a tervvel tudtunk később aztán pályázni különböző állami támogatásokra. (Néhány év múlva tanulmánytervvel - a sok igénylő miatt - már nem lehetett pályázatot beadni.) A megye később is mellettünk állt. A csatornarendszer kiviteli tervei elkészítésének az 1400 000,- Ft-os támogatása (1991-1992-ben) a kiviteli tervek teljes kifizetését jelentette. A tervezési, előkészítési munkában a megye részéről Simon Géza volt a szakmai segítőnk. Szívügyének tekintette, hogy jó legyen a terv. A terveket a székesfehérvári VIZITERV Kft. készítette. A csatornahálózatot az AMK Kft., a tisztítótelepet a Proton Gmk. építette. Velük, Soós Józseffel és Papp Gáborral az üzemeltetés során - mint a Késtic Kht résztulajdonosaival is - kapcsolatban maradtunk. A kivitelezés bonyolítását a Környei Mg. Kombinát Beruházási osztálya végezte (Szalontay Csaba, Jakobi László és Tatai Istvánné munkatársakkal).
A csatornarendszer építése mintegy 52 millió Ft-ot tett ki, ebből kb. 40 millió Ft volt a csatornahálózat és 12 millió Ft a tisztítótelep, a falu elején levő szivattyúaknával. A pénzt a különböző pályázatokból, az önkormányzati és lakossági befizetésekből szedtük össze. Ezt egészítette ki a megalakított Csatornatársulat által felvett 10 millió Ft-os hitel, amelyet nyolc év alatt kellett visszafizetni (évi 1,25 millió Ft). A csatornatársulat 1992. 08. 31-én alakult meg, elnöke : Hartdégen József (1952), helyettese: Pillmann Imre.
A csatornatársulat kedvezőbb kamatozású hitelhez jutott, mint az önkormányzat. Feltétel volt az érintett lakosság megadott hányadának a közműfejlesztésben való részvétele. Az alakuló üléskor a társulat alapító okiratát Hartdégen József elnök olvasta fel. Praktikus okokbó, a hosszú iratot csak vázlatosan ismertette a jelenlevőknek. Kérésre, hogy egy fejezetet legalább részletesebben ismertessen, a következő fejezetet szóról szóra olvasta fel. Ez a fejezet a társulat felszámolásának mikéntjét tartalmazta. (Evekkel később, mikor eljött a társulat felszámolásának az ideje, az nagyon vontatottan, hosszadalmas eljárással sikerült. Mintha a sors meg akart volna tréfálni bennünket az alapos alakuló ülési tájékoztatóért.) Az alakuló ülés jegyzőkönyvét csak kétnapos késéssel tudtuk lezárni, mert nem volt meg az előírt taglétszám.
Megpróbáltuk a lakosság minél nagyobb körét a csatlakozásra rábírni, ezért 10000,- Ft-os önkormányzati támogatást és a később - az államtól járó - 15%-os közműfejlesztési visszatérítés azonnali beszámítását is elvégezte a hivatal a belépéskori elszámoláskor. Ezzel a 60 000,- Ft-os csatlakozási díj ténylegesen 41000,- Ft befizetését jelentette telkenként, azonnali teljes összegű befizetés esetén. Lehetőség volt részletekben történő fizetésre is. Az önkormányzatnak az egyösszegű befizetés kedvezőbb volt, mert az induláskor volt igazán megszorulva. A kivitelezőt ki kellett fizetni. Az építés gyakorlatilag minden telket érintett. Előfordult, hogy a kivitelezők és a lakosok más-más megoldást tartottak jónak. Ilyenkor a társulat vezetésének, de főként az elnökének kellett mindkét fél számára megfelelő megoldást találnia. Ez bizony nagy türelmet igényelt a részükről.
A pénz, mint általában, itt is kevés volt, ezért felmerült, hogy a Somhegy és Vadászdomb utcák második szakaszának kiépítésére - mivel akkor ott kukoricát és burgonyát termesztettek, ugyan a telekkialakítás folyamatban volt - csak később kerüljön sor. Végül a pénzigényesebb, de a hosszú távon jobb megoldást választottuk, kiépítettük ezen a szakaszon is a vezetéket. így mondhattuk el viccelődve: „nálunk 100% feletti a csatornázottság, úgyhogy még a kukoricaföld is csatornázott." Messze vidékről jöttek önkormányzati képviselők megismerni, hogyan intéztük. Mondogatták egymásnak: „Látjátok, itt ez a kis sváb falu, ezek össze tudnak fogni. Bezzeg nálunk ilyet nem lehetne, inkább irigykednek az emberek egymásra, a testületi tagokra. Kitalálnák rájuk, zsebre teszik majd a pénzt, amit befizetünk, és nem készül el soha." A falu egységesen támogatta az ügyet. Az idősebbek azt mondták: nekik ugyan már mindegy, de a fiataloknak ez kell, és így ők is benne vannak. 1993-ban elkészült a csatornarendszerünk, tisztítóval együtt. Nem gazdagodtak meg sem a képviselők, sem a polgármester.
1996-ban a Villapark kiépülésével a szennyvíztisztító kapacitása bővítésre szorult. Lehetőségünk volt választani: vagy bővítjük a telepet, vagy - miután akkor készült a vértessomlói hálózat - átvezetjük a szennyvizet Vértessomlón és Környén keresztül a tatabányai szennyvíztisztító telepre. Az utóbbit választottuk. Az önkormányzat kasszája ennek kifizetésekor gyakorlatilag kiürült. A tisztítótelepünket, mely így használaton kívülre került, 2000-ben értékesítettük.

FÖLDGÁZHÁLÓZAT-ÉPÍTÉS


1993 elején a jegyző tájékoztatott bennünket, hogy megyei döntés született a szentgyörgypusztai földgázátadó állomás megépüléséről, és aktuális a térség községeiben a földgázelosztó rendszerek kiépítése. A testület úgy döntött, hogy a földgáz bevezetéséről kezdjük el a tárgyalásokat. Hasonló volt a helyzet Vértessomlón is. Megállapodtunk a somlóiakkal, hogy mi tárgyalunk az EGAZ-zal, ők pedig más befektetőkkel. Az EGAZ - a már korábban elkészült tanulmányterv ismeretében, melyet ők készítettek - 33 millió forintos ajánlatot tett, ebből Várgesztest 10,16 millió Ft (200 bekötés), Vértessomlót 21,84 millió Ft (460 bekötés) terhelte. A két testület az EGÁZ ajánlatát jónak találta, és megkötöttük vele a szerződést, mely azt tartalmazta, hogy az EGAZ a vértessomlói „kétháznál" levő átadóállomástól kiépíti az elosztóhálózatot Vértessomlón és Várgesztesen 1994 végéig.
A somlóiakkal közösen megalakult a gázépítő közösség (Gesztesen 1993. 12. 07-én alakítottuk meg). A somlóiak öt fővel, a gesztesiek három fővel voltak az elnökségben. Mindegyik csoport a maga falujában rendezte az építéssel kapcsolatos ügyeket. A mieink már rutinosak voltak a lakossággal való együttműködésben a csatornahálózat-építési tapasztalatai okán. A gázépítő közösség gesztesi tagjai: Hartdégen József (1952) alelnök, Jezsó Pál, Pillmann Imre. 1994-ben, búcsúra (Vendel napra) - néhány kiegészíten-dővel - elkészült a rendszer. A gázberuházás igazolta, hogy a somlói és a gesztesi testület tud sikeresen együtt dolgozni.

VILLAPARK


Nem véletlenül éledt újjá a Villapark felépítésének már elhaló félben levő gondolata 1994-ben, mikor az infrastruktúra két fő eleme — csatorna-, gázhálózat - kiépült. Villamosenergia- és ivóvízvezeték már korábban rendelkezésre állt. Egy 22 házból álló üdülőfalu felépítésének ötlete a holland Wilhelmus Lenferinké volt. A szükséges terület 1992. 04. 30-án lett belterületbe vonva. A projekt rövid időn belül elakadt.
1995 év elején átvette a szintén holland Leo Steen, aki előbb 100, majd 150 üdülőházzal és később egy központi szolgáltató egységgel egészítette ki az elképzelést. 125 ház a központi épülettel 2000-re elkészült. Az üdülőfalu 1995-tól 2000-ig fokozatosan kiépült, és kétségtelenül az átlagosnál jobb anyagi lehetőséget teremtett a falunak. Sajnos a teljes (150 ház) befejezés előtt torpant meg a működése, és rövid időre bezárt. Ez a faluház építésének kezdetére esett. Addig is az évek során összesen mintegy 30 millió Ft idegenforgalmiadó-bevételt hozott a falunak, ami nem kis összeg, melyhez hozzászámolhatjuk a kiegészítő állami támogatást. A villapark 2002. évben fokozatosan beindult, adóbefizetései kedvező helyzetbe hozzák az önkormányzatot. 2003-tól évente 40-45 millió Ft különleges bevételt jelent ez a falunak (az állami kiegészítéssel együtt). Ennek javarészét fejlesztésre költ heti az Önkormányzat, kiegészítve a különböző pályázatokkal, ami évi 45 milliós fejlesztési forrást jelent átlagos körülmények között. Négy év alatt 180 millió forintot. A Villapark megvalósulásának „kalandos" története megérdemel egy külön kiadványt.

Villapark


KAPCSOLAT AZ ERDÉSZETTEL
 

A falu közigazgatási területének (mintegy 70%-a erdő) az erdészet (VEFAG. Tatabánya) kezelésében van. Ez grófi örökség. A gróf erdeje az államra szállt, a kezelő pedig az erdészet. Az erdőnek mindig fontos szerepe volt ;i gesztesiek életében. Ezért telepítette őket ide a gróf annak idején, favágás, faszénégetés stb. volt a dolguk. Nem is engedett meg túl sok szántót kialakítani, nem arra szánta Gesztest, és a föld sem olyan termékeny. Sajnos a legutóbbi időkig az erdő az ott dolgozó kisembereknek nehéz munkát éfl szerény megélhetést, később alacsony nyugdíjat biztosított. A favágók munkája veszélyes, mutatja ezt a munka során halálos balesetet szenvedettek névsora is:
Pillmann Antal (nagyapám)1943
Tromposch György1975
Kluber Ferenc1998
A grófi időkben az erdész képviselte a tulajdonost. Ő igencsak keményen bánt az erdőben dolgozó napszámosokkal, ezt várta el tőle a gazda a kicsit jobb megélhetésért. Sok múlott rajta, kap-e télire munkát, jó tüzelőt jó helyen a gesztesi ember. Nem mindegy, Igyekezett_ is vele mindenki jóban lenni. Az erdő körülöleli a falut, szinte teljesen. így ha a külvilággal valamilyen kapcsolatba akar kerülni vezetéképítés miatt a falu, nem lehet az erdészetet kikerülni. Ilyenkor tárgyaltunk a vezetéssel a gázvezeték építésekor, a szennyvízvezeték Somlóra történő átvezetésekor a Tó területének cseréje okán, stb. A két falut összekötő gázvezetékszakasz építésénél az erdészet egymillió forintot kért, hogy hozzájáruljon a vezeték áthaladásához az ő kezelésében levő területen, a falutól a Haualabruck-ig (Somlói-hídig). Ez több, mint a terület értéke, de engedtünk inkább, mert peres úton való rendezéssel, a gázvezeték építése nagyon elhúzódott volna. Ennek a területnek java részét a II. világháború előtt, részletre, nagy keservesen váltották meg a gesztesiek a gróftól. Alighogy kifizették az utolsó részletet, a háború után államosították. Előbb a Környei Állami Gazdaság, majd az erdészet kezelésébe került. Most örülhettünk, hogy jó pénzért átengednek minket a vezetékkel. A szennyvízcsatorna Vértessomlóra történt átvezetésénél - 1996 nyarán — a VEFAG a rendőrséggel állíttatta meg a kivitelezési munkákat, amit, mint érintettek, ők már jóváhagytak, de a jogerős engedély Győrből még postán volt. (A jelenlevő rendőr - Magócs úr - is úgy látta, túlzott az erdészet reagálása). A munkákat néhány nap múlva, az engedélyek megérkezése után folytattuk.
A tó területének megszerzése sem ment könnyen. A felkínált csereterület nem volt jó erdőtelepítésre, mondván: „Túl közel van hozzá az erdő, és a vadak nagy kárt okoznak a csemetékben.". Közben felhívták a figyelmemet, igyekezzek a területcsere ügyében, mert nemsokára itt a területre ültetendő mocsáritölgy-csemete szállítmánya. ^Kértem egy az erdészeti központban dolgozó gesztesi ember segítségét is. O sajnos nem tudott segíteni, ezért csak annyit mondott: „Egy tölgyes ugyanolyan szép, mint egy tó.". A területcserét végül a körjegyzőnk intézte el a falunak. Ha ez nem sikerül, a tó helyén most ismét nyárfák nőnek (és nem tölgyek), mint utólag megtudtuk.
Mindebből jól látható, nem sikerült jó kapcsolatot kialakítanom az erdészettel. (Igaz, az érdekeink sem ugyanazok.) A Jóindulat" egyik oka valószínűleg az, hogy 1994-ben egy erdőrészre helyi védettséget biztosítottunk a környező településekkel és a Pro Vértes Alapítvánnyal. (Következményeként a települések is beleszólhatnak — ha okuk van rá — az erdészeti üzemterv jóváhagyásába.) Ezt az ő ügyeikbe való beavatkozásnak tekintették az akkori vezetők.
Az erdészet 2002-ben árverésre meghirdette a templom és focipálya mögötti, kb. 0,7 hektáros belterületi „földet" (8/6 hrsz.). Ezt az önkormányzat megvette 4 millió forintért. Igaz, korábban, mint belterületi telekre, helyi adót vetettünk ki, és az addig befizetett adóból ki is fizethettük az árát. Valószínűleg emiatt is árverezték el.
A gesztesi erdőterületek újításakor az erdészet általában a megszokott, őshonos fafajtákat telepíti. A korábbi legelők, szántók erdősítésekor azonban a szakma nem őshonos fákkal való telepítéseket tartott megfelelőnek: erdeifenyő, feketefenyő, akác és nyár. A vár körüli terület parkerdő. Annak rendbentartásáért az állam - tudtommal - évente külön támogatást biztosít az erdészetnek.

FALUHÁZ ÉPÍTÉSE


A közösségi ház kialakításának gondolata folyamatosan foglalkoztatta a testületet. Mindig más meghatározó szempont miatt került terítékre. 1993-ban a Környei Mezőgazdasági Kombinát Tervező irodája készített egy tanulmányt. 1995-ben újra felvetődött, hogy szükségünk lenne egy „rendes" községházára, orvosi rendelővel. Kellene egy nagyobb bálterem, napközis konyha, irattár, stb. Az egész projektet akkor a művelődési-ház bővítésével, átalakításával képzeltük megvalósítani. Egyben kialakítanánk egy szép főteret a falu közepén. A gondolatot, hogy itt legyen a falu fiataljainak a központi szórakozóhelye, az élet nem igazolta. Az 1996-ban és azutáni években szervezett hétvégi (egyébként sikeres) diszkókkal járó zaj, hangoskodás nagyon zavarta a közvetlen környék lakóit. A faluháznak, a fiatalok találkozóhelyének másik területet kellett keresnünk. A megfelelő hely kiválasztása jól sikerült. A falu közepén van, a Templom téren, mégis „távol" a lakóépületektől, kapcsolódik a sportpályához, közel a templom.
Oktatási rendszerünk jövőjét Várgesztesen szerettük volna egy ideális megoldáshoz közelítve megfogalmazni. Próbáltunk ez ügyben felvenni a kapcsolatot 1995-ben az Oktatási minisztériummal, talán van kidolgozott modell, melyet adaptálhatnánk. Nem jutottunk előrébb, magunknak kellett az irányt meghatározni. Abból indultunk ki, hogy a méreteink miatt, egybe vonunk minden összetartozó intézményt. A különböző egységek, olyan kis méretűek hogy külön-külön építésük nem ésszerű, mint a nagyobb településeken. A megépítés és a fenntartás is olcsóbb egy tömbben.
1999. 02. 02-án közmeghallgatást tartottunk a Faluház építésével kapcsolatosan. Az akkori ismereteinknek megfelelően tájékoztattam a gesztesie-ket: - az 1200 m2-re kalkulált faluház építési költségét (100 000- Ft/m2 áron épültek házak akkoriban) 120 millió Ft fedezné, és ekkora összeg 2000. év végére biztosítható lenne az önkormányzat részéről. (Az adatok előzetes adatok voltak, kidolgozott részletes tervek, ajánlatok természetesen nem álltak rendelkezésre.) Felvetődött, hogy tartsunk népszavazást ez ügyben. Az volt a véleményem, hogy a falu válasszon megfelelő, felelős vezetőket, akik ismerve a körülményeket, dönteni tudnak a falu dolgáról. A felelősség legyen a képviselő-testületé. A testület ne tolja át azt egy népszavazással az emberekre, akik ténylegesen csak a testület tájékoztatása alapján képesek dönteni, és ha nem sikerül, a testület a népszavazásra hivatkozva mossa kezeit. „Ha nem csinálunk semmit, abból nem lehet baj" - ilyen gondolkodással meghiúsítható minden gondolat, ami komoly erőfeszítést kíván. Tudtuk, hogy képesek vagyunk felépíteni a házat, és talán az utolsó esélyünket szakasztjuk el, hogy utolérjük, sőt egyes területen megelőzzük környezetünket. Úgy ítéltük meg, hogy a várható EU-csatlakozáskor a számunkra kedvező' helyiadó-rendszer (különösen az idegenforgalmi adóra vonatkozó rész) meg fog változni. Az általános körülmények, a kis faluméret miatt még kedvezőtlenül is alakulhatnak (PL: kistérségekhez kerülnek a pénzek, és onnan osztják le a településekre valamilyen arányban). Ami viszont megvan, az talán működhet továbbra is. A közmeghallgatás végén - Beck Ferenc javaslatára -a jelenlevőit nyílt szavazással, a Faluház megépítése mellett döntöttek.
1999. április végén levelet írtunk a Miniszterelnöki Hivatalnak, melyben leírtuk a Faluház építésére vonatkozó elképzeléseinket. (Ebben még új iskola, óvoda nem szerepelt.) Ezt a levelet eljuttattuk a szociális és családügyi miniszternek, Lázár Mózes országgyűlési képviselőnek (egyben a Komárom-Esztergom megyei Közgyűlés elnöke), és Ruchti Róbert országgyűlési képviselőnknek is. A levélre a pénzügyminisztériumi helyettes államtitkár és a családügyi minisztérium is válaszolt. Általában nemesnek tartották az elképzeléseinket, de a maguk területén nem látják lehetőségét a támogatásnak. Nem volt olyan pályázati csomag, amelybe belefértünk volna. Javasolták, forduljunk a megyéhez.
1999. év második felében elkészíttettük az engedélyezési tervet a „Formaterv" Kft.-vel, a Palotai Tamás építész vezette céggel olyan elképzeléssel, hogy a ház szinte minden addig hiányzó közösségi igényt kielégítsen: sportöltöző, tornacsarnok, kultúrház bálteremmel, könyvtárral, klubtermekkel, melegítőkonyha napközis étkeztetéshez és bálokhoz., falu-tv-központ. A terv már tartalmazta az iskola-óvoda részt is. A polgármesteri hivatali helyiségek, orvosi rendelő, irattár és „üzleti" célú irodák (posta, stb.) az elképzelés szerint a felszabaduló kultúrházban kerülnek kialakításra. így végül a falu közösségi épületei a Templom téren helyezkednek el, megfelelő körülmények között. Az elképzelés szerint az iskola-óvoda rész - pénzhiány esetén — később is megépülhet, de a tervben számoltunk velük. A helyiségek alapterülete összesen közel 1800 m2-t tett ki, a 18x36 m-es sportcsarnokot is beleértve.
A Villapark fő szervezője, Leo Steen a projektet - látva a makettet egy adófizetési átütemezési kérelem testületi egyeztetése alkalmából - kézlegyintéssel „álmodozásának minősítette. Én is álomnak gondoltam, amit szerettem volna, ha megvalósul.
Beindult a munka. Az engedélyezési terv elkészült. A tervező a környezet építési motívumait használta fel a homlokzatok kialakításánál. A tető lépcsőzetes kialakításával igyekezett az épület tömbjellegét megbontani, sikerrel. Vigyázni kellett, nehogy a templom háttérbe szoruljon. A szép és időtálló természetes palához finom, világos homlokzat párosul élénk ajtó- és ablakkeretekkel, patinás lábazattal. A költségbecslés 271 millió forintot kalkulált bekerülési költségként a tervben megfogalmazott épületegyüttesre. Pályázatainkban ezt az összeget szerepeltettük. Át kellett gondolni, később kerüljön megépítésre az iskola-óvoda rész vagy sem. Úgy láttuk, ha kétfelé bontjuk a projektet, összességében drágábban épül fel, mint egy menetben. Másrészt, ha elkészül az első ütem, a kassza üres lesz, a hiteleket törlesztjük, és túlságosan elhúzódik a teljes megvalósítás. A testület végül az egy ütemben való építés mellett döntött, ehhez kellett a szükséges pénzt összeszedni, a pályázatokat összeállítani. A döntés helyesnek bizonyult.
A szükséges területet egy, az egyházközséggel történt területcserével biztosítottuk 1999 decemberében (egy kb. 1200 m2-es területet cseréltünk).
Az építés forrásai:
Állami célcsoportos81,0millió Ft
Közép-dunántúli Régió24,0millió Ft
Megye16,0millió Ft
Sportminisztérium6,0millió Ft
Német állam (berendezésre)1.5millió Ft

Így támogatás összesen;128,5millió Ft
Hitel50,0millió Ft
Saiát erő172,0millió Ft

Mindösszesen:351,5millió Ft
Az előkészítésnél 70 millió forintos hiteligényt egyeztettünk a bankkal. A bank minden egyéb biztosíték nélkül - ismerve addigi gazdálkodásunkat - rendelkezésre állt ezzel az összeggel. Építéskor 50 millió forintot vettünk igénybe 5 éves futamidővel, mivel ennyi elegendő volt a biztonságos befejezéshez.
Az építős Lebonyolításának egyik legnehezebb része, a különböző források összehangolás;) a kivitelezés igényeivel, vagyis a pénz akkor legyen meg. amikor kell. A beruházás összege háromszorosa az önkormányzat éves költségvetésének. Ez a feladat a körjegyzőre és munkatársaira hárult.
2000. év második felében, mikor a pályázati források kialakulni látszottak, megrendeltük a kiviteli terveket, hogy a közbeszerzési eljárást lefolytathassuk. Lázár Mózes és Ruchti Róbert országgyűlési képviselők egyértelműen jónak talált ák az elképzelést, és minden fórumon támogattak bennünket. Az építés befejezésekor a megyei közgyűlés elnöke — Lázár Mózes — elmondta, hogy ez az egységes, átfogó megközelítés döntő volt a támogatások megítélésénél, és úgy ítélték meg, hogy jó mintául szolgálhat a jövőben országosan, hasonló méretű települések fejlesztésénél. A szemléletnek helyes ségét, a néhány éves működési tapasztalat is igazolta.
Az építést a Partner Kft. bonyolította. Öt cég vette át a pályázati anyagot, közülük négyen nyújtottak be pályázatot. A pályázat eredményhirdetése 2001. 03. 17-én történt. A Torna-Bau Kft-vei kötöttük meg a szerződést. A munkák zömét az ÚTITERV Kft végezte, ill. végeztette el.

A Faluházról a felvételt Busz Tamás készítette 2002. 06. 12-én, szerdán délután. Látszik a képen, még sok a teendő, hogy a szombati házavatóra elfogadható legyen a környezet. A Faluház ünnepélyes átadása 2006. 06. 15-én, szombaton volt. A felvételről kapott minden gesztcsi család egy képet és egy pici földgömböt az átadás emlékére. A Faluház környezetének térburkolatát 2002. augusztus-októberben a Bazalt Kft. készítette el.

A faluház építése 2001. március 28-án kezdődött a tűzoltószertár lebontásával és tereprendezéssel. A tanítói lakást a munkák befejezésekor bontotta le a kivitelező', addig felvonulási épületként használta, a megegyezés szerint. A faluház építése érdekelte az embereket. Minden délután, amikor végignéztem az elvégzetteket, szívesen invitáltam be az éppen arra járókat. Örültem, hogy kíváncsiak a házra, és meghallgathatom észrevételeiket, amiknek az építési munkák során hasznát is vettem.
2002. június 15-én, falunapon tartottuk meg a házszentelést. 2002. június 30-án zártuk le az elvégzett munkákat. A házépítés kivitelezői végszámláját az önkormányzat 2002. július hónapban rendezte.

Meghívó - Einladung

Faluház avató

Az épületre - a támogatási előírások szerint - ki kellett írni, a támogatók nevét. Ezt a fémtáblát az aulában helyeztük el, hogy az ott lévő nyugodtan tanulmányozhassa mikor épült a ház, kik segítették azt felépíteni. A tábláról a tervező Palotai Tamás, a kivitelező ÚTITERV Kft., tulajdonosa Balogh Tibor, az általános építésvezető Mohácsi Gyula (az ő édesanyja gesztesi származású, Pallanik), a munkákat a helyszínen irányító Forgó Péter, műszaki ellenőr Say Ferenc a Partner Kft megbízásából, és még néhány meghatározó személy - akik a megvalósításban fontos szerepet játszottak - neve hiányzik. Say Ferenc műszaki ellenőr nagy gondossággal látta el a dolgát, sokat segített a ki nem forrott részletek tisztázásában is (pl.: „rolós" színpad leválasztás).
A faluház környezetének rendezése, a parkolóhelyek kialakítása 2002 októberében fejeződött be. A munkát a Bazalt Kft. végezte. A teljes költség a tervezést és bonyolítást is beszámítva, mintegy 350 millió forintot tett ki. A faluház építése mintegy 300 millió forintba került, a környezet kialakítása 30 millióba (ebben olyan kiadások is benne vannak, mint telefon és tv földkábel fektetése, csapadékcsatorna fektetése a Vértes utcától a Templom térig, út- és járdaépítés stb.). A tervezés, bonyolítás, különböző' hálózatok csatlakoztatási költsége kb. 20 millió forintot tettek ki.
2003. 03. 31-én a falu hiteltartozása 42,5 millió forint, a „pénztárban" 18,3 millió forint „készpénz". Mintegy 10 db eladó építési telke volt a falunak, amiből - a korábban bemutatott kedvezményes értékesítés miatt - kb. 18 millió forint bevétele keletkezett. Ez a két tétel a hitel nagy részét fedezi. A különbözet nem tesz ki 7 millió forintot. Ezt a 7 millió forint terhet hagyta örökül a faluházat felépítő testület a következő testületeknek. A hitelt részletekben kellett visszafizetni, így a testületek a hitelösszeg nagy részéből más kiadásokat finanszíroztak, ül. lekötötték a pénzt. Évente 10 millió forint (negyedévenként 2,5 millió) hiteltartozást, és a kamatokat kellett törleszteni,. A kamatok éves átlagban 2,3 millió forintot tettek ki. Az első egész évben 4,2 millió, az utolsó egész évben 0,9 millió forint volt a kamat. Az utolsó részlet - két és fél millió forint - 2007 júniusában került rendezésre.
2003-ban az esedékes éves garanciális bejárás után a kivitelező körülbelül 50 millió forintos többletigénnyel lépett fel, melyet peres úton kívánt érvényesíteni. A bíróság ezt az igényt elutasította.
A Faluház átadásával egy napközis iskolát, egy napközis óvodát, melegítőkonyhát, kultúrházat klubtermekkel, könyvtárral, sportcsarnokot a szükséges öltözőkkel vett birtokba a falu. Mindezeket egy központi épületben, a falu központjában. A faluházat fokozatosan laktuk be. Előbb az iskola, óvoda, majd a konyha indult be. A sportöltöző az őszi idényben már szolgálta a focistákat.
A Faluház felépítésével, egy 1990 óta tartó következetes fejlesztési sorozat zárult le, melynek során előbb a lakosság részére a megfelelő szintű infrastruktúra épült ki (szennyvízrendszer, földgáz hálózat, telefon, építési telkek stb.). Az infrastruktúra időben történt kiépítése előnyös helyzetet teremtett a befektetőnek (Villapark). Ezeket követte a közösségi intézmények létesítménye, a Faluház. Elkészültével felszabadult a régi kultúrház, és lehetőség teremtődött, hogy annak felújításával minden közintézmény a falu központjába, a Templom térre kerülhessen.

A FALUHÁZ ÉPÍTÉSEKOR


Köztársasági elnök:

Göncz Árpád

 

Miniszterelnök:

Orbán Viktor

 

Országyűlési képviselő:

Ruchti Róbert

 

Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés elnöke:

Lázár Mózes

 

Várgesztes polgármestere:

Hartdégen Sándor

 

Képviselő-testületi tagok:

Jezsó Pál

Pillmann Imre

Schalkhammer József

Schäffer Ferenc

 

Körjegyző:

Baloghné Török Edit

 

Gazdasági előadó:

Wohl Károlyné

 

Igazgatási előadó:

Pillmann Angéla

 

Adóügyi előadó:

Hartdégen Mátyásné

 

Hivatalsegéd:

Schäffer Mártonné

 

Tervező:

Palotai Tamás

 

Építő:

ÚTITERV Kft. (Balogh Tibor)

 

Műszaki ellenőr:

Say Ferenc

 

Bonyolító:

Partnert Kft. (Komjáthy László)


A faluház átadásakor munkatársaink:


Iskola:

Pócsiné Gebhardt

Ágnes Nesztler Judit

 

Óvoda:

Pillmann Katalin

Wohl Józsefné

 

Falugondnok:

Pillmann Ferencné

 

Faluház vezető (2003-tól)

Geiszt Róbert


A templom és a Faluház


A községfenntartási teendők végzésére 1995-ben az önkormányzat céget alapított Késtic Kht. néven - kisebbségi tulajdonosként bevonva a Proton Gmk-t a szennyvíztelep üzemeltetése miatt. Feladataihoz tartozott a szennyvízrendszer üzemeltetése (a telep kezelője Tromposch Péter bácsi volt), kábeltévé üzemeltetése, parkgondozás és minden egyéb községfenntartási teendő. A Kht. cégként működött, és adott esetben kedvezőbb adózási helyzetben volt, mint az önkormányzat. Ezért az olyan dolgokat ahol „megérte" és mód volt rá, a Kht. rendezte, nem az önkormányzat. 
A falunak ezzel volt bejegyzett közhasznú társasága, bejegyzett, és nem bejegyzett egyesülete, kiegészítve az alapítvánnyal (Várgesztesért Alapítvány 1994. 01. 11.) gyakorlatilag minden olyan szervezete, amivel adott esetben pályázni lehetett. Az egyik helyre ezzel, a másikra azzal.
A Kht. ügyvezetője az alapítástól Pillmann Imre. Átvette az antennarendszer ügyeinek intézését, a szennyvíztelep felügyeletét a parkgondozást a közterületeken és később a tó ügyeit. Közel kilenc évig végezte ezt a nem kis munkát, nem egészen 10000,- Ft havi juttatásért, ami az elvégzett munkához viszonyítva társadalmi munkának számít. A Kht. felügyelő bizottsága: Hartdégen József (1952), Rösszer Károly és Schäffer Ferenc. A Kht. könyvelését egy könyvelőcég végezte, amelyet - az előírásoknak megfelelően - könyvvizsgáló rendszeresen ellenőrizött. 2002. 6v végén Pillmann Imre lemondott, és az iratokat és eszközöket leadta a hivatalnak egy pontos, mindenre kiterjedő'leltárral. Másnap, az egyik akkor megválasztott önkormányzati képviselő" önkéntes, egyszemélyes feltáró vizsgálatot tartott a hivatal különálló irodahelyiségében elhelyezett iratok között. Néhány óra múlva csendesen távozott. A később kinevezett ügyvezető részéről tartott szakszerű, alapos átadás-átvételi eljárás és ellenőrzés a Kht. addigi működésében mindent rendben talált.
2003-2004-ben a képviselő-testület nem talált megfelelő funkciót a cégnek, ezért azt felszámolta, ami mintegy egymillió - feleslegesen kiadott -forintjába került a falunak. Ezzel a Kht. története befejeződött.

Csengőnap a Kultúrház udvarán - 1995






NÉMET KULTÚREGYESÜLET VÁRGESZTES 


Dalkör

Gesztesen 1985-től működött dalkör, melynek repertoárjába környékbeli német és kisebb részben magyar népdalok tartoztak. A dalkört Bányai Ferenc szervezte. A szakmai oldalt Molnár János tanító bácsi képviselte. Eljutottak - még a rendszerváltozás előtt - a hazai fellépéseken túl két alkalommal is az NSZK-beli Eschwegébe, ami akkoriban különlegességnek számított. Az utakat Neukum József szervezte az NSZK-ba. A II. világháború utáni - embertelen - kitelepítést követően sok vérteskozmai és gánti honfitársunk Eschwegében telepedett le. Ok örömmel vették fél a kapcsolatot a gesztesiekkel, mint itthon maradt „rokonaikkal", mivel Vérteskozma közben üdülőtelepüléssé vált, és nem találtak ott már régi ismerőst.
Ez a dalkör került fiatalabb tagokkal megerősítésre 1991-ben, és akkor egyesületet is alapított Német Kultúregyesület Várgesztes — Deutscher Kulturverein Gestitz - néven. Az egyesület hivatalos bejegyzésére később, 2003-ban került sor. Az egyesület elnöke annak megalakulásától Hartdégen Sándorne (Pillmann Erzsébet). A dalkör nagyszerű, ezt a zenét ízig-vérig átérző harmonikása, Mózer Józsi bácsi volt a haláláig. A dalokat átadók közül kiemelkednek: Schäffer Jánosné (Pillmann Mária) és Pillmann Jóné (Heck Erzsébet), valamint Pillmann Ferenc, aki néhány dalt is írt nekünk, melyek igen népszerűek a hallgatóság körében. A Kultúregyesület tun tos szerepet játszik szinte minden helyi közösségi kulturális rendezvényen. Évente tíz-húsz fellépése van, 1997-ben aranykoszorús minősítést ért el. A hazai fellépéseken túl többször szerepelt Németországban (Eschwege, Regen), járt Ausztriában (Innsbruck) a „Brixia" jóvoltából. Két kazettát és egy cd-felvételt készített eddig. Főként helyi és magyarországi német dalokat énekelnek. A falu kulturális életének egyik alappillére. Jó lenne megóvni.
A dalkör aktív tagjai 2009 januárjában: Hartdégen Sándorné dalkörvezető, Beck Ferencné (Hartdégen Anna), Eigner Tibor, Hartdégen Ignác, Hartdégen József, Hartdégen Sándor, Környei Ákosné (Mónika), Környei Dávid, Némethné Böhm Margit, Pillmann Ignácné (Schäffer Katalin), Schäffer János, Schärfer Ferenc, Pillmann József (1946), Pillmann József (1957), Pillmann Judit, Pillmann Tünde, Győriné Talabér Angéla, harmonikás: Németh Attila. „Új" tagok: Schweininger Károlyné (Kluber Julianna) és Schwei-ninger Károly.
A kulturális élet egy másik szereplője, az ifjúsági tánccsoport. A történet Leányfalun kezdődött, ahol a dalkör tagjaként részt vettem egy német nemzetiségi találkozón. A különböző csoportok fellépését szokás szerint „bál" követte. A táncolókat nézve, két népviseletbe öltözött 5-6 éves leánykára lettem figyelmes, akik együtt táncoltak a felnőttek között. Látszott a mozgásukon, hogy táncolni tanulnak, talán az óvodában. Amikor az „eladósorban levő ifjak és leányok tánc közben sikongattak (haums g'juhatzt hoidj), amint szokás volt. A két kicsi abbahagyva a táncot, teljes energiával ők is bekapcsolódtak. Olyan átéléssel sikítottak, hogy csak bámulni lehetett. Átérezték a fontosságát annak, amit csinálnak.
A leányvári találkozó utáni héten Pillmann Ferencnénck (Laub Margit), a kultúrház vezetőjének elmeséltem a történteket. Úgy gondoltuk, hogy ilyen élményről a mi gyerekeinknek nem kellene lemaradni, ezért keres egy tánctanárt, és megpróbálja összehozni a gyerekeinket táncolni. Egy-két héttel később mondja, hogy egy tánctanárt talált, a Krupánszkiné Marikát. Nagy szerencsénkre. Gyerekek is összejöttek egy tánccsoportra valóan. A megalakult csoport szervezési munkáit Gallai Edina végezte. (Aztán, hogy ne legyen ismeretlen a tánc az iskolásoknak, bevezettük az iskolában is a táncoktatást.) Az első helyi fellépést követően, kis idő-és szorgalmas gyakorlás - után Solymáron országos német gyermektánc-minősítőn a koreográfia különdíjat kapott, ami a tánctanárnőnket illette, de ehhez színvonalas előadásra is szűkség volt. Aztán 2001. január 13-án, fellépés Budapesten, a „Magyarországi Nemetek Napján" a Vígadóban. Büszke voltam rájuk nagyon. Két évvel korábban el sem tudtam képzelni, hogy nekünk ilyen tánccsoportunk legyen. 2002-ben léptek fel utoljára. 2006 év végén újraszerveződtek, mindnyájunk örömére.

A dalkör vendégekkel a kultúrházban. 1993.

Dalkör 2000.
Dalkör a vendégekkel a kultúrházban 1993.09.18.

 
Hangulat a kultúrházban. 1993.09.18
Dalkör 2009. február
A 250 éves évforduló ünnepének másnapján
Tánccsoport 2000. Réde


   

DEUTSCHER KULTURVEREIN GESTITZ


In Gestitz gab es schon seit 1985 einen Sängergruppe, die damals hauptsächlich deutsche und Teils ungarische Volkslieder aus der Umgebung im Repertoire führte. Die Gruppe wurde von Ferenc Bányai organisiert und die fachliche Seite betreute János Molnár, der örtliche „Schulmeister". Nach mehreren Auftritten in Ungarn, kamen Sie auch zweimal nach Eschwege in der BRD, was damals als etwas besonders Außergewöhnliches galt. Die Reisen nach Eschwege organisierte József Neukum und die Auftritte in Ungarn. Nach der unmenschlichen Aussiedlung der Deutschen, unmittelbar nach dem zweiten Weltkrieg, ließen sich einige unserer Landsmänner aus „Vérteskozma" und „Gánt" in Eschwege nieder. Sie nahmen den Kontakt wieder mit den daheim gebliebenen „Verwandten", den Gestitzern mit Freuden auf, da „Vérteskozma" inzwischen sich zu einem Feriendorf wandelte und es dort keine Bekannte mehr gab.
Diese Gesangsgruppe, wurde dann in 1991 von jüngeren Mitgliedern gestärkt, die damals den Deutschen Kulturverein Gestitz gründeten. Die Vorsitzende (schon seit dem Anfang), Frau Elisabeth Hartdegen < Elisabeth Pillmann) ließ den Verein offiziell in 2003 eintragen.
Der unnachahmliche Ziehharmonikaspieler der Sängergruppe, -Josef Moser hat diese Musik bis zu seinem letzen Atemzug gelebt. Als Liederstifter ragen: Frau Johannes Schäffer (Maria Pillmann). Frau .Josef Pill mann (Elisabeth Beck) und Franz Pillmann heraus, der uns auch einige Lieder schrieb, die sehr volkstümlich beim Publikum ankamen.
Der Kulturverein mit jährlich 10—20 Auftritten spielt, fast bei jeder örtlichen kulturellen Veranstaltung eine bedeutende Rolle und erlangte in 1997. den goldenen Kranz. Über Auftritte in Ungarn Hinausgehen trat der Verein bereits in Deutschland (Eschwege, Regen) und zum Danke der Innsbrucker Akademischen Burschenschaft Brixia auch in Österreich (Innsbruck) auf. Bislang wurden zwei Tonbandkassetten und eine CD produziert. Im Mittelpunkt stehen, örtliche ungarndeutsche Lieder womit der Verein zugleich die Pfeiler des Kulturlebens bildet, die unbedingt bewahrt werden sollten.
Die aktiven Mitglieder im Jänner 2009: Leiterin Elisabeth Hartdégen (Pillmann), Anna Beck (Hartdegen), Tibor Eigner, Ignác Hartdégen, József Hartdégen, Sándor Hartdégen, Mónika Környei, Dávid Környei, Margit Németh (Böhm), Katherina Pillmann (Schäffer), János Schäffer, Ferenc Schäffer, József Pillmann (1946), József Pillmann (1957), Judit Pillmann, Tünde Pillmann, Angéla Győri (Talabér), an der Ziehharmonika begleitet, Attila Németh.
Die neuen Mitglieder: Julianne Schweininger (Kluber) und Károly Schwei-ninger.
Zum Kulturleben von Gestitz, wirkt auch die Jugendtanzgruppe aktiv bei. Ihre Geschichte begann in der Ortschaft „Leinwar", wo ich als Mitglied der Sängergruppe am Deutsch Nationalitätentreffen teilnahm. Dem Auftreten der Tanz- und Sängergruppen, folgte der übliche „Ball". Beim betrachten der Tanzgruppen, wurde ich auf zwei 5-6 jährige, in Volkstracht gekleidete Mädchen aufmerksam, die zusammen mit den erwachsenen tanzten. Man hat es an Ihrer Bewegung sehen können, dass Sie das tanzen irgendwo lernen, womöglich im Kindergarten. Während die „zum Verkauf stehenden" Buam und Madl, beim Tanz haums g'juhatzt hoidj, hörten die zwei Kleinen mit dem Tanzen auf und schließten sich mit voller Einsatz an. Die Kleinen juhatzt'n mit solch einer Begeisterung- woran man erkennen konnte, dass sie mit Herz und Seele dabei sind - dass man nur hat staunen können.
Nach dem Treffen in Leinwar, erzählte ich über die Ereignisse dem Leiter des Kulturhauses Frau Margit Pillmann (Laub). Wir meinten, solch ein Erlebnis sollte unseren Kindern nicht verwehrt bleiben, deshalb suchte Sie gleich eine kompetente Tanzlehrerin und versuchte die Kinder dafür zu begeistern. Ein bis zwei Wochen später, unterrichtet Sie mich darüber, dass Frau Marika Krupánszki - zu unserem Glück - den Unterricht übernehmen würde und auch bereits einige Kinder im Dorf zusagten, der Gruppe beitreten zu wollen.
So konnte die Tanzgruppe, unter der organisatorischen Führung von Frau Edina Gallai gegründet werden. (Damit der Tanz auch den Schülern nicht fremd vorkommt, führten wir die Tänze auch in der Schule ein). Nach viel Fleiß, Übung und dem ersten Auftritt in Gestitz, erhielt die Gruppe am landesweiten, deutschen Kindervolkstanzwettbewerb in „Schaumar" eine Sonderauszeichnung für Koreographie, die der Tanzlehrerin gebührte, bedingte aber eine niveauvolle Vorstellung der Kinder. Dann kam am 13. Jänner 2001. „Tag der Ungarndeutschen", der Auftritt im „Vigadó44 (Theater) in Budapest, wo ich wieder sehr Stolz auf unsere Kinder sein konnte.
Ein paar Jahre davor, hätte ich es mir gar nicht nt räumen können, so eine tatkräftige Tanzgruppe zu haben.
In 2002. sind Sie zum letzten Mal aufgetreten, landen sich jedoch Ende 2006. wieder, zur Freude uns Aller.

BRIXIA BURSCHENSCHAFT

(Alapítva 1876, Innsbruck)


Az innsbrucki Brixia Burschenschaft képviselői 1992-ben, egy helyi látogatást követően felajánlották segítségüket a helyi német nemzetiségi hagyományok, a nyelv megőrzésében, ápolásában. 10 éven át finanszírozták a német nyelv valamint a helyi hagyományok, versek oktatását az alsó tagozatosoknak, heti két-három különórában. Ennek nyomán indult be újra karácsodkor - a karácsonyi templomi énekek helyett - a régi betlehemes játékok éneklése német nyelven. Gyerekeink rendre nagyszerű eredményekkel tértek haza a területi német nyelvi versenyekről Ebben támogatásuknak - és Kati tanító néni színvonalas munkájának - nagy szerepe volt.
Akikkel személyesen a leggyakrabban találkoztunk: Herwig Nachtmann, dr. Walter Rüsch, dr. Jörg Frey.
Vendégül látták az alsó tagozatosokat valamint szüleiket Innsbruckban, egy másik alkalommal pedig, a dalkört teljes létszámmal.
Kaptunk tólük technikai eszközöket is, pl.: a zeneoktatáshoz szükséges elektromos zongora - amelyik jelenleg a faluházban van - árának egyik felét pályázaton nyertük, másik felét óTí adták. Az ő közvetítésükkel kapott az óvoda mosógépet és szárítót, ami szintén a faluházban mindenki hasznára működik.
Együtt örültek velünk ünnepeinken, biztattak, erősítettek, ha gondjaink voltak. Mindig öröm találkozni velük, önzetlenül segítettek. A Barátaink. Illik rájuk a jelmondatuk:
„Dem Freund das Herz, dem Feind die Stirn." (Barátnak a szívet, ellenségnek a homlokot.)

A Dalkör Innsbruckban a „Brixia" vendégeként - 2001

  

DIE INNSBRUCKER AKADEMISCHE BURSCHENSCHAFT BRIXIA

(Gegründet im Jahre 1876 in Brixen)


Im Jahre 1992 baten die Vertreter der Insrbucker Akadämischen Burschenschaft Brixia nach einem Besuch in Gestitz, ihre Unterstützung, zur Bewahrung und Pflege der deutschen Sprache bzw. örtlichen Bräuche an.
Sie finanzierten 10 Jahre lang den Unterricht des Deutschen, der örtlichen Bräuche, Gedichte für die unteren Klassen mit zwei bis drei Extrastunden pro Woche. Im Zusammenhang dieser, ist das Krippenspiel - anstatt der kirchlichen Weihnachtslieder - wiederbelebt worden. Unsere Kinder kehrten von den regionalen Deutschwettbewerben mit grandiosen Ergebnissen Heim, zu welchen die Unterstützung der Brixia - und die niveauvolle Arbeit der Deutschlehrerin, Frau Kestler - einen großen Teil beitrug.
Am häufigsten konnten wir uns persönlich mit Herwig Nachtmann, Dr. Walter Rüsch und Dr. Jörg Frey treffen.
Um ihren Einladungen nachzukommen, bewirteten Sie die Unterklässler und später zu einem ähnlichen Anlass den Deutschen Kulturverein Gestitz in Innsbruck.
Wir erhielten auch technische Instrumente, z. B.: für den Musikunterricht eine elektrische Orgel, die heute im Dorfhaus genutzt wird. Die Hälfte finanzierten wir von einem Ausschreiben, die andere Hälfte gaben sie dazu. Durch sie erhielt auch der Kindergarten eine Wasch- und eine Trockenmaschinc, die ebenfalls im Dorfhaus zu Nutzen Aller, im Betrieb stehen.
Sie freuten sich und Feierten mit uns bei Festen, doch vertrauten und stärkten uns wenn Sorgen kamen. Es ist immer ein Erlebnis, wenn wir unsere selbstlosen Freunde wieder sehen. Sie führen mit Recht den Wahlspruch:
„Dem Freund das Herz, dem Feind die Stirn."

SPORTKÖR


1989-ben Sport és Faluvédő Egyesület néven sportkör alakul Járfás József elnökletével. Kezdetben Vértessomlón játszottak, mert a pálya mérete nem volt megfelelő és az infrastruktúra sem volt kiépítve. A pálya felett húzódó villamos vezetéket is át kellett helyezni. 1991-ben ezért egy elkerülő vezetéket építtetett az önkormányzat.
A sportkör nagyon szép eredményeket ért el az évek során. Előtte nem volt nálunk szervezett sportélet. Jó hatását a fiatalokra nem lehet eléggé hangsúlyozni. Az egyesület jelenlegi elnöke az, akin a teher mindvégig nyugodott, Pillmann Ferenc (1961). 2001-ben, munkájáért - az Önkormányzati Képviselő-testület előterjesztésére - sportminiszteri dicséretben részesült.
A sportéletről egy külön kiadványt kellene készíteni, olyan mozgalmas a története.
Ide tartozik az öregfiúk csapatának története is, amelyik 1990-ben alakult többek között a Schäffer fivérek, János és Ferenc szervezésében. A csapat saját kedvtelésére sportolt, nagyon szerény önkormányzati támogatással. A csapat tekintélyes kapitánya a kezdetektől Schäffer János. Jelentős létszámot mozgattak meg és komoly tényezője volt a falu társadalmi életének. Rendszeresen kirándultak. Külföldi sport kapcsolataik is kialakultak. Jártak Szlovákiában (Szentpéteri) és Hollandiában is.

CSENGŐ-NAP


1993. 09. 15.: a testület döntött, hogy 1994. évben megünnepeljük őseink betelepedésének 250. évfordulóját. Az ünnepen felszenteljük a falu címerét és zászlaját. A testület két tagja vállalta a rendezvény előkészítését, megszervezését: Hartdégen József (1952) és Pillmann József (1957). Ajándékokkal (korsó, tányér, csengő, címer plakett) készültünk az alkalomra. A motívumokat (címer, vár) az ügyes kezű Hartdégen József rajzolta le a fazekasnak.
A rendezvény kétnapos volt (1994. 06. 11-12., szombat-vasárnap), helyszín a Várrét. Szombaton 14 órakor a Templom téren gyülekeztünk mi, gesztesiek (iskolások, óvodások, dalkör és mindenki, aki élt és mozgott), Vértessomló és Szár nemzetiségi ének- és tánccsoportjai a meghívott vendégekkel, többek között Hambuch Géza, a hazai németség vezetője, Kurt Alt-huber és Thomas Seger az osztrák T.-andesmannschaft képviseletében, a Bri-xia Burschenschaft vezetői és tagjai, a megye és Vértessomló közéleti és német nemzetiségi vezetői. Harangszó kísérte a menetet a Várrétre: elöl a tehenes fogat (Tarjánból béreltük.), a bakon Hartdégen Ignác dalkörös és felesége, kisgyerekek, néhány szerszám. Egy kicsit a 250 évvel ezelőttieket próbáltuk ismételni. Akkor a legenda szerint csengettyűszóval érkeztek meg az őseink.
Az ünnepi beszédet Rieder Antal iskolaigazgató bácsi mondta. Pillmann Ferenc az alkalomra írt egy dalt, melyet ekkor énekelt el először a dalkör, és azóta nem marad ki évente a Csengő-napi programból. 18 órakor a kultúr
házban a meghívott vendégek megvacsoráztak. A nagyterem falain kis kiállítás a kor emlékeiből, melyet a tatai Német Nemzetiségi Múzeum részérói Fatuska János állított össze. A vacsora előtti köszöntések során, falunk német nemzetiségi hagyományainak megőrzése érdekében végzett munkájuk elismeréseként Mózer József harmonikás, Pillmann Ferenc (1933), Schäffer Jánosné (Pillmann Mária) dalkörtagok és Schalkammer József - volt tanácselnök - részére átadásra került a Magyarországi Németek Szövetségének elismerő' oklevele, és a falu részéről egy-egy Edelweiss-karóra. Este bál a Várréten. A felállított jókora sátorban (20x20 m) az italt Kluber János kocsmáros mérte ki.

1994-ben ünnepeltük őseink betelepülésének 250 éves évfordulóját

A 250 éves évforduló egyik ünnepi beszéde



Vasárnap 11 órakor a falu zászlajának felszentelésével kezdődött a program a Templom téren. A zászlóra a megyei elnök, Kovács Gy. Zoltán kötött szalagot, melyet Resch Ottó plébános urunk szentelt fel. Zeneszóval mentünk a Várrétre a megyei nemzetiségi tánccsoportok és dalkörök szereplőivel, akik ott léptek fel. 35 csoport, összesen mintegy 800 fő. Ezen a programon Németország nagykövete, a köztársasági elnök képviselője és a megyei önkormányzat elnöke és a Brixia B! tagjai is jelen voltak. A program este sötétedéskor ért véget, amikor az eső is lassan megeredt. A somlói dalkörrel léptünk fel a legvégén. Az eső miatt már a sátorban. Meghatódottan, együtt énekeltünk. Felemelő érzés volt.
Az ünnep nagyon szépre sikerült, talán a legszebb volt 13 éves működésem alatt. Sokan vettek részt a szervezésben. A végére nagyon elfáradtunk.
Azóta évente megtartjuk ezt az ünnepet, a falunapot, amit hivatalosan „Csengő-nap"-nak hívunk. A hagyomány szerint őseink annak idején csengettyűszóval jöttek az új lakóhelyükre. Az ünnep az általános iskolai tanítási év utolsó szombatjára esik, ezért egyben kicsengetnek a diákoknak is. Az utolsóévesek ekkor ballagnak, és elkerülnek valamilyen középfokú iskolába, vagy szakmát tanulnak. A Csengő-napi program részévé vált, hogy a ballagok a falutól „útravalóul" egy-egy Bibliát kapnak. Jutalmat kapnak még a nyelvvizsgát tevők is. Csengő-napon így a betelepülő őseinkre emlékezünk, a tanév befejezésére, és búcsúztatjuk a nyolcadikosokat. Tükrözi ezt a program is, amelyen diákjaink és nemzetiségi csoportok szerepelnek.
A Csengő-nap jó alkalom más eseményekkel való összekapcsolásra:
2000.06.17.

Milleniumi zászlóátadás.

Átadó: Tóthné dr.Menczel Zsuzsanna.

Zászlóanya: Kluber Józsefné (Hetzl Teréz, 1910).

Kopjafaátadás. Átadó: Lázár Mózes

A kopjafa melletti emléktáblát Hernádi László készíttette, a betűsablonokat, Hartdégen József (1952) faragta az öntéshez.

2001.01.16.

Tóavatás.

Felavatta: Ruchti Róbert országgyűlési képviselő.

2002. 06.15.

Faluház átadás.

Átadta: Ruchti Róbert országgyűlési képviselő.

Felszentelte: Bedy Sándor plébános.

 

2000. január elseje, egy különleges nap. Emlékére minden gesztesi polgár - a karonülőtől az aggastyánig - egy-egy kisüveg tokajit kapott és egy füzetet, benne a falu lakosainak nevével.
Az 1990-es évek elejétől karácsonykor az idősebbek egy-egy kis ajándékcsomagot kaptak egészen 2002-ig. Az idős emberek nagyon meghatódtak, ha nem is volt az olyan nagy érték. 2003-tól vásárlási utalványt adott az önkormányzat ajándékcsomag helyett, majd azt készpénzre változtatták.

MIRE JUTOTTUNK?


2002-re elértük, hogy napközis iskola, óvoda működik Várgesztesen. Az alsó tagozatos első három osztálya mellett, most már a negyedik osztály is itt tanulhat helyben. Tanulóink az önkormányzat támogatásával külön zene, tánc- és németnyelv-órára járhatnak díjmentesen. A fiataloknak színvonalas sportcsarnok áll rendelkezésre. Az idősebbek részére, egyebek mellett napi étkeztetést biztosítunk.
Működik a falugondnok intézménye. Erre a célra kisbuszt is vásároltunk. A hagyományosak mellett szép, új ünnepeket is tartunk: Csengő-nap (kiegészítve Biblia-átadással, nyelvvizsga-támogatással), Adventi est az idősebbeknek, (Idősek napját a korábbi időkben is tartott a Vöröskereszt).
Az 1990—2002 közötti időszakban az önkormányzat általános szemlélete az volt, hogy a lakosoktól nem kell elvenni a pénzt. Magyarországon, az állam eladósodottsága miatt úgyis magas az elvonások aránya a jövedelmekből. A lakosságtól elvett pénztől nem lesz a falu gazdagabb, annyi csak a különbség, hogy a pénzt nem a lakos, hanem az önkormányzat költi el. A mi dolgunk a minél több külső forrás bevonása volt, illetve a befolyt pénzt jól, hatékonyan felhasználni. A lakosságnak elég gond, hogy egyáltalán megéljen. Alacsonyan tartottuk a különböző díjakat, amíg azok ténylegesen a hatáskörünkben voltak (csatornadíj, szemétdíj, kábel-tv-díj). Helyi adómentességet biztosítottunk a lakosainknak, olcsó építési teleket adtunk a fiataloknak, ingyenes nyelv-, zene-, táncoktatás, ingyenes füzet, tankönyv az alsó tagozatos gyerekeknek. Remélem, mindez segített az embereknek napi gondjaik leküzdésében. A nagyobb beruházásoknál a lakosság is részt vállalt (szennyvíz és földgázhálózat kiépítése). Közben nem adósodtunk el, és -mint láthattuk - fejlődtünk. Van egy csinos kis tavunk a falu bejáratánál, amelyik szelíden int, ha elmegyünk, és üdvözöl, ha hazatérünk.
Az 1950-es, 1960-as években ide, Várgesztesre száműzték azokat akiket a rendszer el akart zárni a nyilvánosság elől, az „Isten háta mögé", pl.: Magyar Dezső ezredes. Böck János plébános úr is „száműzetésben" volt nálunk 1963 és 1984 között. Amennyit veszített az egyház és a nagyobb közösség azzal, hogy nem az őt megillető' helyen tevékenykedhetett az emberekért, nekünk áldás volt, hogy velünk élt. Remélem a jövő „száműzöttei" pihenésként, felfrissülésként élik meg az itt eltöltött időt, ahol szívesen látott vendégként fogadják őket.
A polgármesteri tevékenységem alatt (1990-2003) sok értékes embert ismertem meg, nagyszerű dolgok megvalósításában vehettem részt. Örülök, hogy részese lehettem mindezeknek. Jól tudom, hogy ezt elsősorban a gesztesi embereknek köszönhetem, hálával tartozom nekik.

Böck János plébános úr

A falu lakosai nevében megköszönöm mindazoknak, munkáját, akik segítségével közös „álmaink" egy részét megvalósítottuk: a képviselő-testületi tagoknak, a hivatal vezetőjének és dolgozóinak, az intézmények munkatársainak, alkalmazottaknak, gesztesi és nem gesztesi polgároknak. A személyenkénti nyilvános elismeréssel adósa maradtam sokaknak, de bízom benne, hogy az utódok azt pótolni fogják.
Megköszönöm családomnak, hogy megértettek és segítettek munkámban. Elviselték türelmetlenségemet, az esetenkénti kritikát, mely valójában engem illetett. Hálás vagyok, hogy biztos hátteret nyújtottak a munkámhoz, így figyelmemet és energiámat a falu szolgálatára, a falu lakosai javára tudtam fordítani.