Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, február 2., „Maria Liachtmeiss" alkalmával minden család gyertyát szenteltet. Régente úgynevezett „Wochssteikl"-t vettek. Ez tekercses viaszgyertyaféle volt. Ezt vitték megáldatni. Gondosan őrizték aztán otthon, mert ennek lángját szánták a szenvedő lelkeknek. Valahányszor gyászmisét mondatnak, a család és jelenlevő rokonok gyertyát visznek magukkal a templomba most is, és azt maguk előtt égetik a padokon egész mise alatt. Régente a Wochssteiklt égették így. Az eredetét már nehéz lenne kibogozni ennek a szokásnak, de bizonyára azzal van összefüggésben, hogy kérjük a jó Istent, adjon a meghalt rokonainknak örök üdvösséget, örök világosság fényeskedjék nekik. És ezt szemléltetik az égő gyertyával. És mivel ez pénzbe is kerül, ezt az áldozatot felajánlják a megholtakért. Bizonyára igen tetsző lehet ez a kedves hit és áldozatos lelkület a jó Isten színe előtt.
Forrás: a Várgesztesi Német Kisebbségi Önkormányzat által 2008-ban kiadott, Hartdégen Sándor által szerkesztett Várgesztes – Gestitz című könyv Weisz János által írt által írt A gesztesiek vallásos szokásai és hiedelmei című fejezete.
(Szólás-mondás: „Maria Liachtmeassn, spinna fakeiasn nochtmoipan Tog eiazn". Utalva arra, hogy a fonást erre az időszakra már be kell fejezni, es mivel a nappalok már hosszabbodnak, a vacsorát még nappali világosságnál lehet megenni. Nem kell a drága petróleummal világítani. Hartdégen Józsefné sz. Pillmann Anna - 1927- elmondása szerint. H. S.)
Forrás: a Várgesztesi Német Kisebbségi Önkormányzat által 2008-ban kiadott, Hartdégen Sándor által szerkesztett Várgesztes – Gestitz című könyv Weisz János által írt által írt A gesztesiek vallásos szokásai és hiedelmei című fejezete.