Az Éva magazin honlapján a legszuperebb célpontok közé került be a Malom-út. A martonvásári kastélypark, az alcsúti arborétum, a kőszegi Szabó-hegy és az Óbánya-Kisújbánya közötti erdei túra szerepel még a szuper hazai kirándulóhelyek között.
A Malom-útról ezt írják:
A Malom-út Várgesztes és Vérteskozma között
Tatabányáig mehetünk vonattal, onnan a vasútállomás melletti autóbuszpályaudvarról indul a gesztesi buszjárat. A falu közepén tesz le a busz, onnan sétáljunk el a falu vége felé, de ne kanyarodjunk el a vár felé vezető útra, hanem menjünk tovább egyenesen, amíg ki nem értünk a faluból az erdőbe. Már rá is értünk a Vérteskozma felé vezető erdei útra. Másfél egyáltalán nem megterhelő kilométert gyalogolunk a fák között, amíg kiérünk Vérteskozmára. A kis falu természetvédelmi területen fekszik. Ha kigyönyörködtük magunkat fehér parasztházaiban (hagyományos jellegű épületen kívül más nem is emelhető itt), akkor felfrissülve vághatunk neki a visszaútnak Várgesztes és a tömegközlekedés felé. (Masszívabb, terepre alkalmas kerekű babakocsival vagy háti hordozóval egészen kicsikkel is abszolválhatjuk a túrát.)
Szöveg: Lovászi Ildikó
Forrás: Éva magazin
A Malom-útról ezt írják:
A Malom-út Várgesztes és Vérteskozma között
Tatabányáig mehetünk vonattal, onnan a vasútállomás melletti autóbuszpályaudvarról indul a gesztesi buszjárat. A falu közepén tesz le a busz, onnan sétáljunk el a falu vége felé, de ne kanyarodjunk el a vár felé vezető útra, hanem menjünk tovább egyenesen, amíg ki nem értünk a faluból az erdőbe. Már rá is értünk a Vérteskozma felé vezető erdei útra. Másfél egyáltalán nem megterhelő kilométert gyalogolunk a fák között, amíg kiérünk Vérteskozmára. A kis falu természetvédelmi területen fekszik. Ha kigyönyörködtük magunkat fehér parasztházaiban (hagyományos jellegű épületen kívül más nem is emelhető itt), akkor felfrissülve vághatunk neki a visszaútnak Várgesztes és a tömegközlekedés felé. (Masszívabb, terepre alkalmas kerekű babakocsival vagy háti hordozóval egészen kicsikkel is abszolválhatjuk a túrát.)
Szöveg: Lovászi Ildikó
Forrás: Éva magazin