Az idei emlékév jó alkalom arra, hogy helyére kerüljön a hazai köztudatban, mi történt azzal a mintegy 700 ezer, a második világháború végén vagy után a Szovjetunióba deportált honfitársunkkal, akik közül háromszázezer sosem tért vissza - mondta a kommunizmus áldozatainak szerdai (2015. február 25.) emléknapja előtt az MTI-nek Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója.
"A Vörös Hadsereg nem felszabadítani akarta Magyarországot, hanem elfoglalni" – mondta. A történész hozzátette: szintén kvótarendszerrel rendelték el a német nemzetiségűek kényszermunkára szállítását, majd jöttek a találomra összegyűjtött "málenkij robotosok", akikkel legtöbbször nem két-három napos kényszermunkát végeztettek saját lakókörzetükben, hanem szovjet gyűjtő-, majd koncentrációs táborokba, onnan a Gulag táboraiba kerültek több éves, esetleg évtizedes rabszolgamunkára.
Ezek a görcsök csak nagyon lassan oldódnak – tette hozzá. A főigazgató elmondta: "a Terror Háza Múzeum irányításával megvalósult Emlékpont projektünknek az volt a célja, hogy középiskolások kérdezzék meg a környezetükben, családjukban élő kortanúkat a második világháborúban és az utána történtekről. Ezzel kettős eredményre törekedtünk: egyrészt a generációk közötti párbeszéd fontosságára irányítottuk rá a figyelmet, másrészt tudatosítani akartuk a fiatalokkal, milyen nagy érték, hogy békében, nyugalomban és szabadon élhetünk".
Schmidt Mária kiemelte: "sok még a tennivalónk, mert a magyar társadalom még nem dolgozta fel, milyen pótolhatatlan veszteséget okozott ez a tragédia nemzetünk számára. Remélem, hogy ebben ez az emlékév áttörést fog hozni". A főigazgató szerint noha az évtizedes tiltás után ma már szabadon beszélhetünk az akkor történtekről, máig nem sikerült a hetven évvel ezelőtti események felé fordítani a közfigyelmet.
"Fontos, hogy a kommunizmus áldozataira emlékezzen a magyar társadalom, hiszen 1945 a magyar történelem igen tragikus esztendeje volt, amikor egy új, majdnem fél évszázadig tartó megszállás vette kezdetét. A berendezkedő új megszállók pedig az embereket szabad prédának tekintve százezreket deportáltak a győzteseknél végzendő rabszolgamunkára" - fogalmazott Schmidt Mária.
Hozzátette: erről a 700 ezer modern kori rabszolgáról, akik között voltak hadifoglyok, politikailag veszélyesnek tartottak és találomra összeszedett polgártársaink is, még nagyon keveset tud a magyar társadalom. Kiemelte: a megszállóknak a társadalom megfélemlítését célzó brutális magatartását - benne több százezer nő megbecstelenítését - az indokolta, hogy "pontosan megtanulja a magyar társadalom a legapróbb falvaktól a fővárosig, hogy ki az új úr a házban és mire számíthat".
Schmidt Mária emlékeztetett: 1944 végén már megszülettek azok a döntések, amelyek a tömeges deportálást lehetővé tették. A kvótaszemléletű szovjet gondolkodás alapján a Budapest ostrománál elfogott németekkel együtt is 40 ezernél kisebb hadifogolytömeget mintegy százezer magyar polgári lakossal pótolták ki, hogy kitöltsék a 130 ezres hivatalos létszámot.
Az emlékévvel kapcsolatos terveikről elmondta: hétfőn ül össze az emberi erőforrások minisztere által összehívott emlékbizottság, így akkor ismerhetik meg, milyen programokat, oktatási segédanyagokat készíthetnek el az emlékévhez kapcsolódva. Utóbbiak kapcsán Schmidt Mária arról beszélt: már az általános iskola hetedik, nyolcadik osztályának, illetve a középiskolák tananyagaiba is be lehet és be is kell emelni ezt a témát.
"Az is ennek az emlékévnek az egyik fontos feladata lehet, hogy minél több áldozatnak nevet adjunk" - fogalmazott az MTI-nek a főigazgató, utalva arra: nemzeti közösségünk kötelessége mindent megtenni azért, hogy mindenki megtudhassa, hol alussza örök álmát hozzátartozója.
"A Vörös Hadsereg nem felszabadítani akarta Magyarországot, hanem elfoglalni" – mondta. A történész hozzátette: szintén kvótarendszerrel rendelték el a német nemzetiségűek kényszermunkára szállítását, majd jöttek a találomra összegyűjtött "málenkij robotosok", akikkel legtöbbször nem két-három napos kényszermunkát végeztettek saját lakókörzetükben, hanem szovjet gyűjtő-, majd koncentrációs táborokba, onnan a Gulag táboraiba kerültek több éves, esetleg évtizedes rabszolgamunkára.
A deportáltakat a szovjet lágerek felé szállító szerelvény Forrás: Wikipédia |
Várgesztesen 1945-ben az egybegyűlt 15-55 éves fiatal és felnőtt férfiakat, ötös sorokba állítva, gyalog Vértessomlóra, Lovasberénybe majd Bajára kísérték az oroszok "malenkij robotra". Hatvanhat gesztesit hurcoltak el, összesen huszonhatan haltak meg.A témában keletkezett irattömeg viszonylag jól feldolgozott, de amivel még tartozunk, az az, hogy feldolgozzuk a visszaemlékezéseket, és nevet adjunk a lehető legtöbb áldozatnak - hangsúlyozta Schmidt Mária. A Terror Háza Múzeum főigazgatója úgy fogalmazott: tudjuk, hogy mi történt, de még nem tudatosult bennünk, milyen súlyos következményei voltak ennek a hatalmas emberveszteségnek és ennek a tömeges megfélemlítésnek, amit nemzetünk elszenvedett. Sokan vannak még ma is, akik elzárkóznak ezektől a történetektől, hiszen az egykori túlélők nem merték megosztani emlékeiket és megfélemlített családjaik is hosszú időn keresztül kerülték ezt a témát.
Ezek a görcsök csak nagyon lassan oldódnak – tette hozzá. A főigazgató elmondta: "a Terror Háza Múzeum irányításával megvalósult Emlékpont projektünknek az volt a célja, hogy középiskolások kérdezzék meg a környezetükben, családjukban élő kortanúkat a második világháborúban és az utána történtekről. Ezzel kettős eredményre törekedtünk: egyrészt a generációk közötti párbeszéd fontosságára irányítottuk rá a figyelmet, másrészt tudatosítani akartuk a fiatalokkal, milyen nagy érték, hogy békében, nyugalomban és szabadon élhetünk".
Schmidt Mária kiemelte: "sok még a tennivalónk, mert a magyar társadalom még nem dolgozta fel, milyen pótolhatatlan veszteséget okozott ez a tragédia nemzetünk számára. Remélem, hogy ebben ez az emlékév áttörést fog hozni". A főigazgató szerint noha az évtizedes tiltás után ma már szabadon beszélhetünk az akkor történtekről, máig nem sikerült a hetven évvel ezelőtti események felé fordítani a közfigyelmet.
"Fontos, hogy a kommunizmus áldozataira emlékezzen a magyar társadalom, hiszen 1945 a magyar történelem igen tragikus esztendeje volt, amikor egy új, majdnem fél évszázadig tartó megszállás vette kezdetét. A berendezkedő új megszállók pedig az embereket szabad prédának tekintve százezreket deportáltak a győzteseknél végzendő rabszolgamunkára" - fogalmazott Schmidt Mária.
Hozzátette: erről a 700 ezer modern kori rabszolgáról, akik között voltak hadifoglyok, politikailag veszélyesnek tartottak és találomra összeszedett polgártársaink is, még nagyon keveset tud a magyar társadalom. Kiemelte: a megszállóknak a társadalom megfélemlítését célzó brutális magatartását - benne több százezer nő megbecstelenítését - az indokolta, hogy "pontosan megtanulja a magyar társadalom a legapróbb falvaktól a fővárosig, hogy ki az új úr a házban és mire számíthat".
Schmidt Mária emlékeztetett: 1944 végén már megszülettek azok a döntések, amelyek a tömeges deportálást lehetővé tették. A kvótaszemléletű szovjet gondolkodás alapján a Budapest ostrománál elfogott németekkel együtt is 40 ezernél kisebb hadifogolytömeget mintegy százezer magyar polgári lakossal pótolták ki, hogy kitöltsék a 130 ezres hivatalos létszámot.
Az emlékévvel kapcsolatos terveikről elmondta: hétfőn ül össze az emberi erőforrások minisztere által összehívott emlékbizottság, így akkor ismerhetik meg, milyen programokat, oktatási segédanyagokat készíthetnek el az emlékévhez kapcsolódva. Utóbbiak kapcsán Schmidt Mária arról beszélt: már az általános iskola hetedik, nyolcadik osztályának, illetve a középiskolák tananyagaiba is be lehet és be is kell emelni ezt a témát.
"Az is ennek az emlékévnek az egyik fontos feladata lehet, hogy minél több áldozatnak nevet adjunk" - fogalmazott az MTI-nek a főigazgató, utalva arra: nemzeti közösségünk kötelessége mindent megtenni azért, hogy mindenki megtudhassa, hol alussza örök álmát hozzátartozója.