1810. január 14-én pattant ki, az egyik legjelentősebb magyarországi rengés Mór térségében, melynek mérete a Richter skálán 5,4-es volt. Ez az ijesztő esemény megmozgatta az emberek fantáziáját, és megváltoztatta az életüket.
A tavalyi földrengés mérete a Richter-skálán M4,7 volt. Ez csak kicsit volt gyengébb, mint a 202 évvel ezelőtti móri rengés. Ezen a skálán, 1 fok különbség 32-szoros energia különbséget jelent.
Az 1810-es rengés során néhányan megsérültek és három halálos áldozat s volt. Az épületek súlyosan megrongálódtak Mór és Isztimér térségében és a Móri-árok sávjában. A rengés Budán is pánikot okozott, de érezhető volt még Bécsben, Sopronban, Debrecenben, sőt még Prágában is.
Íme néhány korabeli beszámoló az 1810-es földrengésről:
„Többen, akik a szabadban voltak, látták, hogy a föld hullám módjára emelkedik és süllyed s érezték, hogy ők maguk is lábnyi vagy még nagyobb magasságban felemelkednek. Egyes móri emberek, akik az első földrengés ideje alatt éppen hazatérőben voltak a Csókahegyről, mikor hátuk mögött dörgést hallván hátranéztek, s azt hitték, utánuk jön a hegy, olyan hevesen mozgott. Többen, akik a dörgéstől és mozgástól megrettenve futásnak eredetek, visszahőköltek s úgy látták, hogy a falak feléjük mozognak. Néhány helység tornyában a harangok úgy meglódultak, hogy megszólaltak. Többen, akik a szabadban voltak, látták, hogy a föld hullám módjára emelkedik és süllyed s érezték, hogy ők maguk is lábnyi vagy még nagyobb magasságban felemelkednek, stb.”
„Az erdőkben és falvakon látták, mikor a fák nem csak ágaikat és koronáikat ütötték össze, hanem a földig hajoltak. Sárkányon, hol egyébként semmi kár sem esett, a torony olyan sebesen és erősen ingadozott erre is, arra is, hogy már-már ledőlni látszott. Bodajkon az épület szilárdítására bevert vaskapocs kampója úgy meggörbült, hogy mind a két végén körülbelül 30 fokos szögben kinyílott. Másutt eltört vasrudakat láttunk.”
„Nem csak a móri, hanem a földrengéstől sújtott helyek más lakosai is egyértelműen az állítják, hogy az első földrengés után egész éjjel hallatszott a zúgás, morajlás és recsegés s ezeket a győri csata alkalmával hallott ágyúdörgéshez hasonlítják. Sokan állították, hogy a morajláson és földalatti dörgésen kívül ismételten hallottak sustorgást a levegőben a nélkül, hogy szél lett volna, azok pedig, akik a Csóka-hegy közelében laknak, a kapucinus atyák közlése szerint hallották, hogy a hegy éjjel-nappal sustorgott és bőgött.”
A döngölt vastag agyag-falú házakon csak repedések mutatkoztak, viszont a téglából épült mészhabarccsal kötött házfalak többségében beomoltak. A boltívek rosszul viselték a rengést, és fagyok után tavasszal a megrepedt falú házak is összedőltek. Csókakő akkor 500 éves várromjai erősen inogtak de káruk nem esett. Velegen 113 méter hosszú olyan széles repedés keletkezett, amibe egy ember is beleférhetett volna, de Mór határában is sok helyen 3-4 cm-es fölszakadást találtak. A patakok és kutak vízhozama megváltoztak, sőt beszámoltak új források föltöréséről, vagy arról hogy a patakok vize agyaggal keveredve sárga színű és zavaros lett.
A károkat okozó földrengések 15-20 évente, míg jelentős károkat okozó földrengések (ML5,5–6), 40-50 évente fordulnak elő. A szeizmikus aktivitás területi eloszlása nem homogén, vannak az átlagnál egyértelműen aktívabbnak nevezhető területek. Ezek közül az egyik pont a Móri-árok környéke.
A földrengéshullámok terjedési sebessége mintegy 6 km/s. Budára 11 másodperc alatt jutottak el a rengéshullámok Mórról.
Forrás: Kiszely Márta A Vértes rázkódásai címmel az Élet és Tudomány 2010. március 5-i számában (304-307.) megjelent cikke a foldrenges.hu oldalon.