A majki kamalduli remeteség rövid története


A kamalduli remeteséget 1733-ban a vidék birtokosa, Esterházy József alapította. Az épületeket a Rákóczihoz hű dunántúli nemesi családok adományaiból emelték, erre a szerzetesi lakok homlokzatán elhelyezett nemesi címerek emlékeztetnek.
Az 1770-ben befejeződött építkezéssel tizenhét remetelak épült meg. A cellaházakban egy-egy szerzetes élt, aki az imákat hangosan mondhatta el, de a nap többi részében tartózkodnia kellett a beszédtől. Beszélniük évente két alkalommal három-három napig lehetett. Küldetésük, hogy imádkozzanak mindenkiért a világon, azokért és azok helyett is, akik maguk sohasem fordulnak Istenhez.
A rend önfenntartó volt, a földművelésből és jótékonysági adományokból élt. A gazdálkodással, halászattal, földműveléssel a némasági fogadalmat tett, de fel nem szentelt laikus barátok foglalkoztak. A néma barátok csak rövid ideig élhettek Majk-pusztán, mivel 1782-ben II. József császár feloszlatta a rendek többségét.
Az Esterházy család 1860-ban a konventépületet vadász- és lakókastéllyá alakíttatta. A II. világháború idején a kastély keleti mellékszárnya és a főszárny csatlakozó része leégett, ekkor pusztult el a családi levéltár, számos könyvritkaság, újság és értékes bútordarab. A háborút követően az épületegyüttes kórházként működött, majd az államosítás után középiskola és kollégium, majd munkásszálló költözött falai közé. 
Majk az 1980-as évektől turisztikai látványosság. Az utóbbi években a műemlék kezelői több koncertet rendeztek a falak között, csatlakoztak a múzeumok éjszakája programjaihoz és az egészséges életmódot népszerűsítő fesztiválokat tartottak. A remeteség 17 cellaháza közül hét apartmanházként rendszeresen fogad látogatókat.
Forrás: MTI