A szakirodalomban nem alakult ki egységes vélemény Gesztes benépesülésének pontos idejéről. Mohi Adolf szerint a vár alján 1735-ben keletkezik a német bevándorlókkal népesesített kisközség.175 Rogerius Schilling szintén azt írja, hogy „1735-ben Jöttek frankok és elzásziak Alsógallára, Vértessomlóra és Pusztagesztesre."176 Már Weisz János rámutatott arra, hogy az 1735-ös betelepülési évszám hibás fordítás eredménye, mely Kolinovics Gábor Esterházy József életéről szóló 1754-ben megjelent adatának félreértéséből ered. Kolinovics ugyanis a következőket írta: ...novas tarnen iterum e Germania Colonias, in Praedia Galyam inferiorem Tatensis Jurisdictionis, ac Somle Gesztesiae arci proximum admittit.. .177 Az idézett szövegrészben tehát Gesztes csak földrajzi megjelölésként szerepel és szó sincs a helység benépesüléséről. A két világháború között megjelent megyei monográfia csak annyit közöl, hogy a 18. század elején népesült be a falu, ugyanakkor - mint látni fogjuk hibásan - 1734-re teszi a római katolikus egyházközség megalapítását, mely a monográfia szerint 1850-ig Vértessomló leányegyháza volt.178 A megye helytörténeti kalauza szerint 1730 körül telepítettek német nyelvű lakosokat Várgesztesre.179 Ezzel megegyezően 1730 körül adja meg a betelepülés időpontját a megyei kézikönyv is.180 Weisz János és Payer Gábor kéziratos munkájukban 1737-et, illetőleg az 1735-1740 közötti időszakot jelölik meg.181
Az időpont körüli bizonytalanság érthető. A tatai és a gesztesi uradalom 1729-1745 között újranépesített pusztái jobbágyközséggé alakultak, telepítési szerződésükből egyértelműen kiderül a betelepülés éve, és többnyire a telepesek neve is. Az 1737-ben készült uradalmi összeírás, több más adat mellett, az új lakos nevén kívül annak származási helyét, érkezésének napra pontos idejét, gyermekei számát, kézműves esetén a foglalkozását, juttatott telke nagyságát és a birtokában lévő állatállományt is megadja.182
Gesztes ezzel szemben nem alakult községgé. A mai települést a 18-19. században esetenként pusztaként, preadiumként emlegetik, a források többségében azonban csak Gesztes váraként (Castrum Gesztes) fordul elő, illetve az itt lakók mint a vár alatt élő zsellérek (Inquilini Subarcenses).183 A települést ugyanis úgy tekintették, mint az uradalom allodiumát, azaz a jobbágytelekkel ellentétben saját kezelésében tartott földjét, majorságát. Az itt élők kezdetben az uradalom, majd hosszabb ideig a majort bérlő svájcer egyszerű „alkalmazottai" voltak. Nevükre, számukra, egyéb körülményeikre vonatkozó írásos dokumentum így érthetően nem került elő. Számuk mindenesetre nem lehetett egészen alacsony, hiszen a többszáz szarvasmarha őrzése, gondozása, fejese, a nyert tej földolgozása, az ehhez szükséges munkaerő így már az 1730-as években is meglehetős lakosságszámot feltételez. Az uradalom számára a gesztesi lakosok az erdei munkák, elsősorban a favágás elvégzése szempontjából voltak fontosak. Időközben nagyarányú fakitermelő munkát s azt végző favágókat kell látnunk a gesztesi hamuzsírfőző működésével kapcsolatban is.
Jegyzetek:
Forrás: a Várgesztesi Német Kisebbségi Önkormányzat által 2008-ban kiadott, Hartdégen Sándor által szerkesztett Várgesztes – Gestitz című könyv Fatuska János által írt Várgesztes története a 18. században című fejezete.