A Tatabánya és Oroszlány közötti Vitányvár régészeti feltárásainak anyagából nyílt kiállítás április 21-én a tatai Kuny Domokos Múzeumban. László János régész, a vitányvári ásatások vezetője az MTI-nek elmondta, az ásatások során előkerült a vár harangjának töredéke, valamint különböző ólomplombák, melyekkel a kereskedők pecsételték le zsákjaikat.
A plombák alapján Belgiumból, Hollandiából, Dél-Németországból is jutottak el áruk Vitányvárba.
A megtalált érmék közül I. János cseh király ezüstgarasa számít ritkaságnak, mert nemesfém tartalma miatt jó fizetőeszköz volt és kevés példánya maradt fent. A fegyverek között találtak rézzel bevont, számszeríjhoz használt nyílhegyet, ennek hadi alkalmazás helyett inkább díszítő értéke volt.
Jó állapotban maradt fent egy kandalló indákkal díszített felső párkánya. Ilyen állapotú lelet a Dunántúlon eddig még nem került elő - ismertette László János.
A június végéig látható tárlaton tablók mutatják be a vár megjelenését különböző térképeken.
Ezen túl számos fotón megjelenik az állagmegóvás eredménye.
A „Vithánvár omladékai” című tárlat mellett szintén június végéig tart nyitva az az időszaki kiállítás, amely
a 16. század hangulatát idézi meg, címe: Kultúrák határán – Étkezés megyénk végváraiban a török korban.
Itt megismerhetők a török és a magyar katonák étkezési szokásai, ételei, az étkezésekhez használt edényei, valamint korabeli recepteket is megismerhet a kiállítást megtekintő látogató.
A „Vithánvár omladékai” című tárlat mellett szintén június végéig tart nyitva az az időszaki kiállítás, amely
a 16. század hangulatát idézi meg, címe: Kultúrák határán – Étkezés megyénk végváraiban a török korban.
Itt megismerhetők a török és a magyar katonák étkezési szokásai, ételei, az étkezésekhez használt edényei, valamint korabeli recepteket is megismerhet a kiállítást megtekintő látogató.
 |
| Forrás: kunymuzeum.hu |
Vitányvárat 1598-ban felrobbantották, azóta nem használták.
A régészek a még most is a kétméteres magasságban álló falak omladékai között végezték a leletmentést.
Az esők a váron kívülre hordták a falak maradványait, ezekből a törmelékkúpokból edénytöredékek, köves gyűrű, ezüstpénz, díszes kés és rengeteg állatcsont kerül elő, utalva a vár eredeti funkciójára.
Vitányvárat feltehetően a XIII-XIV. század fordulója körül emelhették, első említése szerint 1324-ben királyi vár volt.
Zsigmond király 1410-ben Hohenzollern Frigyesnek zálogosította el. Várnagya, Silstrang Erik egy oklevél szerint 1417-ben azzal foglalatoskodott, hogy a Pozsony környékén garázdálkodó, majd a Vértes erdőségeiben meghúzódó rablókat kifüstölje rejtekhelyükről.
A várat a törökök négyszer is elfoglalták hosszabb-rövidebb időre,
utoljára Pálffy Miklós seregei űzték ki őket onnan 1597-ben. A következő évben Pálffy és vezértársa, Adolf Schwarzenberg döntése nyomán az elavult erősséget felrobbantották. A XVIII. századtól az Esterházy család birtokához tartozó romvár köveinek egy részét a környék építkezéseihez hordták el.