 |
| Forrás: Vas Népe |
Az évszázadokkal dacoló, a Vértes hegység északi csücskén magasodó, erdők ölelésében lévő vár, sajnos nem kap olyan figyelmet, mint a villapark, holott ezt is sokan látogatják, pedig turistaszállója, étterme évek óta zárva van.
A vár alá vezető völgyben, közvetlenül az egykori erődítmény alatt, szép pihenő parkot hozott létre a terület gazdája a Vértes Erdő Zrt. Oroszlányi Erdészete. A jókora tisztást ölelő erdők szélén esőbeállók, kiépített tűzrakók várják a kirándulókat, akik szép számmal érkeznek is ide, szalonnát sütnek, bográcsoznak az árnyas fák alatt. Az erdőről annak lakóiról mindent megtudhatunk az ízléses ismeretterjesztő táblákról. Nem mondható el azonban ez a várról, az oda vezető út mentén, majd fent az egykori erődítmény romjainál sem találunk arra utaló információkat, hogy mik történtek itt az elmúlt évszázadok alatt.
Öreg fák övezte hegyormon áll a romvár, ami évek óta be van kerítve, hogy a látogatók ne mehessenek be a kapuján,
s ne léphessenek közvetlenül a falai közelébe, nehogy rájuk essen egy-egy kő a magas falak tetejéről. A romosan is méltóságos épület azonban a védőkerítésen kívülről körbejárható, sőt az erdő szélén, a meredek lejtők tetején még néhol megtalálhatók a külső vár, szabadon álló falmaradványai is. A kaput ácsolattal erősítették meg, ezen egy tábla hirdeti, hogy ez a gesztesi vár, egy másikra meg azt írták: Zárva!
Egy kis történeti kutakodás után elmondhatjuk olvasóinknak, hogy a várat a Csák nemzetség emeltette a birtokai védelmére, s bár támogatták Károly Róbertet a trónért folytatott háborúban, a király később megszerezte az erődítményt. A későbbiekben
voltak itt lebontások, vadász kastéllyá alakítások, mígnem elérünk a török támadásokig.
Miután Szulejmán szultán hódításai már a Dunántúl középső részét is érintették, ennek természetes átjáróit Bécs irányában a Vértes hegyvonulatra épített királyi végvárak zárták le, s ezek egyike volt a gesztesi vár is.
Feljegyezték, hogy 1529-ben vissza is vertek egy rohamot, de 1543-ban kénytelen voltak feladni Gesztest a védői.
A török várőrség létszámát egy zsoldlista tartalmazza, miszerint a helyőrség 134 gyalogos katonából állt, akik nagyrészt, a törökök szolgálatában lévő szerbek voltak.
Az utolsó katonai akció 1683 őszén történt, a Bécs alatt katasztrofális vereséget szenvedő törökök kiürítették ezt az erődítményt is.
Tíz évvel később Esterházy József szerzete meg a várat, az ahhoz tartozó uradalmat, s a vár alatt található Gesztes falut is. A várra azonban nem volt igazán szüksége, ezért a gazdátlan védőműveit és épületeit a lakosság kezdte lebontani, sőt, a gróf engedélyével, a vár köveiből készítették el a közeli majki rendház épületegyüttesét is.
1730 körül az elpusztult Gesztes falut Duna-melléki katolikus németekkel telepítették be,
s Pusztagesztesnek nevezték el, a település csak 1917-ben lett Várgesztes.
A várat pedig már 1795-ben is romként említették.
A közelmúlt feljegyzéseiből annyit lehet megtudni a gesztesi várról, hogy állagmegóvást csak az 1960-as években végeztek rajta. A belső vár épülettömbjében turistaszálló és vendéglő is üzemelt, míg a külső vár falai szinte az alapokig lepusztultak. Az épület 1996-ig állami tulajdonban volt, ezt követően a megyei önkormányzat birtokába került, de 2012-től az önkormányzat ismét vissza adta állami tulajdonba a történelmi romokat.
A turistaszálló és vendéglő 2013-ban bezárt, mivel a vár állaga – az állami támogatás teljes hiánya miatt – életveszélyessé vált,
s azóta a várbelső nem látogatható. Állítólag készültek tervek a felújítására, sőt 2015-re munkálatokat is ígértek, de a helyszínen nem történik semmi azon túl, hogy néhány éve az egyik falon jelentős omlás történt. Amikor megérkeztünk a romokhoz, éppen egy népesebb, fiatalokból álló csoport távozott az ódon falak alól. Az emberek szívesen kirándulnak ide – tudtuk meg a völgyben piknikezőktől - kár, hogy csak a pusztulás nyomait lehet látni a hegyormon...
Forrás: Vas Népe, Győrffy István.
Köszönet a találatért Nemes Lászlónak.