Budaörsön január 19-én megemlékezést tartottak a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapján – közölte az MTI. Orbán Viktor miniszterelnök a Nepomuki Szent János-plébániatemplomban tartott beszédében úgy fogalmazott:
hetven éve egy kitelepítésnek álcázott deportálás zajlott le Magyarországon és Európa más országaiban,
és nem akadt egyetlen józanul gondolkodó felelős személy, beleértve a győztes hatalmak képviselőit is, aki szembeszállt volna ezzel.
a 200 ezer kitelepített magyarországi német között alig voltak olyanok, akik ne úgy érezték volna, hogy Magyarország a hazájuk.
Nem értették, hogyan tehetett velük ilyet az ország, amelyet szerettek és otthonuknak tartottak.
A témával a „Mi svábok, jó magyarok voltunk" című cikkében az Index.hu is foglalkozott. Ebben a szerző, Kolozsi Ádám rámutat, hogy a németek embertelen kitelepítése után „svábul még lélegezni sem volt szabad”,
a kollektív bűnösség jegyében végrehajtott akciókról sokáig beszélni sem lehetett,
és még most is hamis mítoszok lengik körül a koalíciós évek marhavagonos tömegdeportálásait.
Várgesztesen több jegyzék is készült a tervezett kitelepítésekről, de az egyes iratok dátumai azt sugallják, hogy
mire Várgesztes sorra került volna, addigra az amerikai hatóságok (1946. júniusában) leállították a kitelepítettek fogadását Németországban,
illetve a további kitelepítéseket zömmel technikai és anyagi feltételekhez kötötték – derül ki a Várgesztesi Német Kisebbségi Önkormányzat által 2008-ban kiadott, Hartdégen Sándor által szerkesztett Várgesztes – Gestitz című könyv Haraszti Mihály által írt Várgesztes 20. századi története című fejezetéből.
---
Részletek az Index „Mi svábok, jó magyarok voltunk" című cikkéből:
Magyarország többpárti egyetértéssel, a sajtóban folytatott hecckampány fanfárjaitól kísérve, nagyrészt saját elhatározásból űzte el negyedmillió saját polgárát hetven évvel ezelőtt. Vagyonrablás, Kelet-Európa újraszabása és a mostaninál tízszer súlyosabb menekültválság: 1946. január 19-én indult el az első sváb vonat – írta az Index.
A német közösség felét, 220-230 ezer embert telepítettek ki 1946 és 1948 között akarata és tiltakozása ellenére Magyarországról arra hivatkozva, hogy a német kisebbség felelős a nemzeti szocializmusért.
A törvény szerint mindenkit áttelepítettek, aki az utolsó, 1941-es népszámláláson németnek vallotta magát vagy német volt az anyanyelve, esetleg ha németes hangzásúra változtatta vissza a nevét, netán a Volksbund vagy az SS tagja volt.
A Waffen-SS-be a közhiedelemmel ellentétben a besorozottak kétharmada nem önként jelentkezett, hanem 1944-ben behívták őket;
erről ugyanúgy nem tehetett, mint a közkatonák máshol sem.
A Volksbund-tagság önmagában szintén nem sokat jelentett: a svábok többsége nem azért lépett be, mert akkora náci volt, hanem például azért, mert ez volt az államilag elismert szerveződésük, és mondjuk ők szervezték a falusi bált is mellesleg – de ez ‘46-ban elegendő volt az elűzéshez.
Régi legenda, hogy a nagyhatalmak kényszerítették Magyarországot a kitelepítésre, mert hogy a Potsdami konferencia rendelkezett erről. Már Rákosiék is ezzel védekeztek, de a valóságban a dokumentumokból az derül ki, hogy a szovjet és a magyar állítással ellentétben Potsdamban nem előírták, csak jóváhagyták a kitelepítéseket.
Id. Antall József (a miniszterelnök zsidómentőként kitüntetett apja) miniszterként felügyelte a kitelepítéseket,
de nem játszott szép szerepet: „Nemzetpolitikai szempontból nem kétséges, hogy Magyarországnak érdeke, hogy minél nagyobb számban hagyják el a németek az országot. Soha nem lesz ilyen alkalom, hogy megszabaduljunk a németektől” – jelentette ki.
Forrás: MTI, Index.hu, Gesztes.hu