I.
1. AZ ŐSKOR, A NÉPVÁNDORLÁS ÉS A HONFOGLALÁS KORA.
Csák nemzetség.
A Csák nemzetség, melynek ősi birtokai a Vértes alján terültek el, Anonymus szerint Előd honfoglaló vezértől származik, kinek Árpád a Vérteserdőt adta. Ennek Szabolcs nevű fiától származó unokája, Csák, a róla elnevezett várat építette. Kézai krónikája szerint azonban a honfoglaló vezért Szabolcsnak hívták. Bármiként áll is a dolog, annyi kétségtelen, hogy a nemzetség szintén az első foglalás jogán szerzett birtokokat a vármegye területén. Csák fia, György az 1038-46. években Béla herczegnek, a későbbi I. Béla királynak, Lengyelországban kísérője és szolgája volt. Ősi birtokai a vármegye délkeleti sarkában Csákvár közelében terülnek el, itt volt a nemzetség ősi monostora Vértes-Szent-Kereszt Oroszlánytól délfelé, a mai szentkereszti puszta helyén, melynek kegyura 1146-ban az e nemzetségből származó Ugrin comes, a Kisfaludy és a Mihályi családok őse volt. Ősi jószágai közé tartoztak az itt emelkedő hegyeken épült Gesztes és Vitám várak is, melyek a XIV. század elején Trencsényi Csák Mátét uralták, továbbá Bokod és Ecser, mely utóbbi I. Miklós 1327-ben kelt végrendelete szerint megmaradt a nemzetség Kisfaludy-ága közös birtokának. (Fejér IV. 178. Hazai Okmt. I. 16.)
2. KOMÁROM VÁRMEGYE ALAKULÁSA ÉS A VÁRMEGYEI ÉLET A KÖZÉPKORBAN.
Tata.
Tata inkább várkastély jellegével birt, csupán a vármegye délkeleti sarkában, a Vértes-hegység északi lejtőinél emelkedett három vár: Gesztes, Oroszlánkő, és Vitám, míg a vármegye dunáninneni felében egyedül a perbetei vár létezéséről van tudomásunk.
Gesztes.
Gesztes várának létezéséről csak a XIV. század első feléből vannak adataink. Várnagyát 1332-ben említik első ízben az oklevelek. (Anjouk. Okmt. II. 581.) 1333-tól 1360-ig Csór Tamás volt a várnagya (Hazai Okmt. VII. 435. II. 68. Anjouk. Okmt. II. 1. III. 426. IV. 10.) 1379-től kimutathatólag a király birtokában találjuk. 1387-ben Zsigmond egyik tartozékát, Barátit (Győr vm.) Kanizsai Istvánnak adományozta. 1388. október havában Zsigmond és Mária királynő tartózkodtak falai között. (Fejér X. 1. 449. 418.) Gesztes Zsigmond uralkodása alatt megmaradt a király birtokában. 1417-ben Silstrang volt a várnagya. 1435-ben deczember 15-én Zsigmond veje, Albert osztrák herczeg is megfordult falai között. (Ráth Károly: A magyar királyok utazásai.) Albert király 1438-ban Gesztes várát Rozgonyi Istvánnak adta zálogba, s ez ügylet érvényét 1458-ban Mátyás király is elismerte. Mindamellett 1444-ben és 1446-ban Ujlaki Miklós mondja magáénak, sőt az utóbbi évben tényleg birtokában találjuk. 1460-ban Rozgonyi János kir. tárnokmester és fia, János, valamint testvérei, Rajnáld és Ozsvát Ujlaki Miklósra ruházzák e várban és tartozékaiban szerzett összes örök- és zálogjogaikat. 1464-ben a Rozgonyiak tartanak hozzá jogot. 1464-ben Veszprém, 1492-ben pedig Fejér vármegyéhez tartozott. 1494-ben Ujlaki Lőrinczé, a következő évben (1495.) II. Ulászló király, a ki szeptember havában Tata és Gesztes közt vadászott, október 4-én Gesztest is meglátogatta. 1517-ben Török Imre nándorfehérvári bán birtokában találjuk.
Tartozékai: Csákvára, Árki, Dabos, (Fejér vm.), Gerencsér, Hosszú és Egyházas-Váma (ma Ondód), Oroszlánkő, Bokod, Dad, Szacska, Kömlő, Kernye (Komárom vm.), Oz-Sáp és Sári-Sáp (Esztergom várm.). (Csánki Dezső i. m. III. 486. Komáromvárm. Tört. és Rég. gylet 1890. évi jelentése. 33. l.)
Oroszlánkő.
Oroszlánkő. E vár középkori szerepléséről csak nagyon hiányos adataink vannak. 1440-1446-ban, sőt még 1460-ban is mint possessio, Gesztes várának tartozéka. (Orsz. Levélt. Dl. 15498.)
Várát oláh Miklós említi elsőízben 1536-ban »Hungaria et Attila« czímű művében. Tehát az 1460. és 1536. közti években épülhetett. Az egykori vár romjai még a XVIII. század elején is fennállottak, köveit 1733-ban a majki zárda építésekor hordták szét. (Fényes, 186. l.)
3. EGYHÁZI VISZONYOK A KÖZÉPKORBAN.
A majki prépostság.
Vértesszentkereszttől északkeletre emelkedett a premontrei rend Boldogságos Szűz Máriáról czímzett majki prépostsága. Elsőízben a túróczi prépostság 1252. évi alapító levele említi a prépostságot, mint a csilizközi két Kulcsod és Negyven birtok szomszédát. (Hazai Okmt. VI. 72.) Egy 1268-ban kelt oklevél szerint Gadócz birtok a majki préposté volt. Egy másik, 1279-ben kelt oklevél szerint a prépostság a premontrei rendé. 1277-ben Csege falu mellett, 1278-ban Esztergomban a Kis-Duna mellett bizonyos terület szintén a prépostságé, mely, egy 1279. évi oklevél szerint, az esztergomi vásártér mellett is birt egy telket. 1281-ből maradt fenn hiteles helyi működésének legrégibb emléke. Ekkor János volt a prépost, a kit Ambrus követett. Az 1291. évi oklevél szerint a prépostság a veszprémi egyházmegyéhez tartozott. 1349-ben Szomold említtetik, mint a prépostság birtoka, 1383-ban a prépost Gadóczon földesúr. Zsigmond király alkalmasint akkor, mikor Mária királynővel együtt Gesztesen tartózkodott, Majkra is átrándult, hol 1388. november 4-én egyik oklevelét keltezi.
Kétségen kívül fennállott a XV. és XVI. századokban is, és csak a török hódoltság alatt szünt meg. (Ortvay i. m. II. 787. - Csánki Dezső i. m. III. 485. - Knauz i. m. I. 553. - Anj. Okmt. V. 290. - Rupp Magyarorsz. Helyr. Tört. II. 2. 495. - Balics Lajos: A Róm. Kath. Egyh. Tört. II. 2., 269.)
4. KOMÁROM VÁRMEGYE SZEREPE A NEMZETI TÖRTÉNETBEN. 997-1526.
Zsigmond.
Az uralomravágyó anyakirályné ekkor Mária férjével, Zsigmonddal igyekezett egyességre lépni; miután május 12-én Zsigmonddal az egyesség létrejött, a királynők, Komáromot útba ejtvén, visszatértek Budára, honnan a délvidéki lázadás lecsendesítése végett Gyakovár felé indultak. A lázadók azonban a királynőket megtámadván, miután kíséretüket felkonczolták, őket Novigrad várába hurczolták. E rémhírre Zsigmond ismét az országban termett, s miután a rendek őt Magyarország királyává választották, 1387. július 4-én találkozott a fogságból megmenekült Máriával, kivel együtt a délvidéki lázadás lecsendesülése után Székesfehérvárott megjelent az ország rendei előtt, mely alkalommal Mária átengedte neki a királyi hatalom gyakorlását. 1388. őszén Mária királyné Zsigmonddal együtt Gesztesre jött, hol hosszabb ideig tartózkodott. Zsigmond egyik oklevele október 24-én, Mária királynéé pedig október 30-án szintén Gesztes várában kelt. Csak november negyedike táján indultak haza, útba ejtve a majki zárdát, honnan Visegrádon át Budára utaztak. (Márki Sándor: Mária, Magyarország királynéja. 132. l.)
Albert.
Halálának hirére (1437. deczember 9.) a rendek vejét, Albert osztrák herczeget választották királylyá, a ki Zsigmond uralomra vágyó nejét, Borbálát, Komárom várával kárpótolta. (Fejér XI. 141.) Albert uralkodása azonban csak rövid ideig tartott. A törökök elleni táborozás alatt szerzett gyilkos kórt magával hozta, azonban betegségének nem tulajdonítván nagyobb jelentőséget, Budáról, hol rövid ideig megpihent, Bécs felé vette útját, de már halálos betegen érkezett Neszmélyre, hol 1439. október 27-én elhalálozott. (Millenn. Tört. III. 624-625.) Váratlan halála nagy zavart okozott az országban. Erzsébet férje halála után kísérletet tett a korona elnyerésére, s várandós állapotban levén, elég jogczíme volt arra, hogy az uralmat magához ragadja. De Erzsébetnek elsősorban pénzre volt szüksége. Miután a kincstár nem nyujtott elég fedezetet, Tatát, Új-Tatát, Gesztest, Vitámot és Essegvárt Rozgonyi István, Fejér és Győr vármegyék főispánjának elzálogosította.
Erzsébet fiának születéséről futárral értesítette a Krakkóban tartózkodó országgyűlési kiküldötteket, de e hír csak siettette az egyezkedések befejezését, melynek eredményekép Ulászlót magyar királylyá választották.
Erzsébet azonban nem tudott beletörődni az új helyzetbe és súlyosan éreztette haragját az előtte Komáromban megjelenő országos biztosokkal, Thallóczi Mátéval és Marczali Imrével, kiket, mert utasítása ellen cselekedtek, azonnal fogságba vettetett, sőt kijelentette, hogy Ulászló megválasztását érvénytelennek tekinti. Április 10-én Komáromban kelt levelével értesítette Bécs városát, hogy László fiának gyámságát tizenhat éves korának betöltéséig Albert osztrák herczegre bizza. (Tört. és Régészeti Egylet 1891. évi jel. 12-13. l. Millenn. Tört. IV. 13-17.)
Erzsébet magatartása megosztotta az országot. A vármegyében birtokos főurak közül Rozgonyi István és fia, János, Tata, Vitám és Gesztes zálogos urai, továbbá a Széchyek, köztük Tamás, Komárom vármegye főispánja a csecsemő László pártjára állottak, de Erzsébet pártja nem bírta megakadályozni Ulászló királylyá választását és megkoronáztatását, mely után Ulászló hívei léptek fel támadólag.
Hunyadi János.
Mátyás trónraléptével ifj. Rozgonyi János még 1458. márczius 4-én kieszközölte a Tata, Gesztes, Essegvár és Gerencsér várakra nézve Erzsébet királyné által kiállított záloglevél megerősítését, mely ügyben alighanem Rozgonyi Sebestyén pártfogását vette igénybe, a ki Budán az ifjú Mátyással együtt volt elfogva, majd Szilágyi Mihály oldala mellett hathatósan közreműködött 436a Hunyadiak ellenségei s az özvegy Hunyadi Jánosné közötti béke létesítésében.
II.
1. A VÁRMEGYE TÖRTÉNETE, AZ ORSZÁG HÁROM RÉSZRE SZAKADÁSÁNAK IDEJÉN, A SZABADSÁG ÉS A VALLÁSHARCZOK KORÁBAN.
Törökvilág.
1549-ben a törökök Komárom mellől 25 lovat és 103 ökröt hajtottak el, 1551 nyarán pedig Tatáról, melyet időközben helyreállítottak és megszállottak, továbbá Gesztesről támadást intéztek Komárom ellen, de a naszádosok, kiket Tarnóczy lesbe állított és a vár ágyui visszaűzték őket. (Takáts Sándor: Thelekesy Imre mint komáromi naszádos kapitány. 1905.) 1551 őszén azonban már magyar kézen van Tata, hova Ferdinánd király Garai Jánost nevezte ki várkapitánynyá és őrségül 100 katonát rendelt. Garait Aly Máté követte a tatai kapitányságban, a ki gyakori kirohanásaival zavarta a budai basát. (Komárom Várm. T. Egyl. 1891. évi jel.) 1551-ben Castaldo jött Komáromba, hogy a város és a vár megerősítését ellenőrizze.
Tata eleste.
Miksa trónraléptétől kezdve a törökkel szemben egyre jobban kiélesedett az ellentét, különösen a mióta az évi adó is elmaradt. A török hadikészülődéseinek hírére Miksa 1566 nyarán Győr közelében vonta össze hadait, mialatt Salm Gyula gróf Helfenstein gróffal együtt előbb Veszprémet (június 24.), majd Pápát (július 9.) megvevén, július végén Tata alá csapott, melynek őrsége megtagadván a vár feladását, heves ostrom után csakhamar kapitulálni volt kénytelen. Tata bevétele után a gesztesi vár őrsége Esztergomba futott, a mely vár szintén Salm birtokába jutott, míg Oroszlánkő és Vitám várakat, Tatának előerődeit, felgyujtották.
Zrinyi Miklós.
Az 1566. évi hadjárat sikere csak fokozta a törökök harczi kedvét. A következő években is folytonos támadásokról értesülünk. Gesztes várát még 1566-ban visszaszerezték a törökök, az 1567. évi pedig folytonos csete-patékkal telt el. Különösen az esztergomi törökök ingerelték folyton a komáromi őrséget, sőt augusztus havában Komárom és Győr között egy gabonás hajót is megtámadtak s a hajósokat foglyul ejtették. A télen át, mivel tartani lehetett attól, hogy a törökök a befagyott Dunán is átmennek, a csallóközi jobbágyságot a Duna jegének felvágására rendelték ki, majd a dunai töltéseket javították ki.
Rabutin Lajos.
Az 1707 október havában beállott rendkívüli nagy esőzések és vízáradások a hadjárat folytatását lehetetlenné tevén, Bottyán három-négyszáz hajdút rendelt portyázásra a Vértes hegységbe. Az év végén Bottyán megvált a dunántúli hadak parancsnokságától, helyébe az érsekújvári tábornokságot foglalta el. Még mielőtt elhagyta Dunántúlt, Szekerest ezredével Komárom és Tata elé rendelte, az év vége felé pedig Szekeres és Goda István lovasezreit rendelte Komárom vármegye tatai és gesztesi járásaiba, melyek Győr, Komárom és Tata közt portyáztak. Bottyán csak 1708. január közepén kelt át Karvánál a Dunán, útközben bátorkeszi kastélyában nehány hétre megpihenvén; február elején átvette Nyitrán a vezérletet báró Andrássy Istvántól. (Thaly Kálmán: i. h. 156. l.)
2. A VÁRMEGYEI ÖNKORMÁNYZAT FEJLŐDÉSE ÉS A VÁRMEGYEI ÉLET. (1526-1711.)
Közigazgatási beosztás.
Pilis megye egy része már 1592-ben Komárom vármegyéhez tartozott, Fejér megye egy része valószínűleg Tata és Gesztes 1598. évi visszafoglalása után csatoltatott a vármegyéhez, míg Esztergom vármegye egy részének idetartozásáról csak az 1643. évi közgyűlési jegyzőkönyvekben történik említés, a mennyiben a megye területén lakó földesurak közt 26 érsekújvári, illetőleg esztergommegyei nemes van felsorolva. (Gyulai Rudolf i. m. 7. l.)
1960-ban a járások a következőleg neveztettek el: csallóközi, újvárpusztai (mai udvardi), győri vagy felsőpusztai (tatai és gesztesi) és a vértesaljai (Fejér vármegye) járások.
A porták.
A XVII. századból fenmaradt összeírások sem tüntetnek fel kedvezőbb viszonyokat. Az 1610. évi adójegyzék szerint 74 szabad és 51 hódolt, 1618-19-ben 70 szabad és 116 hódolt, 1622-ben 53 szabad és 81 hódolt portát írtak össze. Ekkor a mai udvardi járás is török kézen volt, így csupán a Csallóköz és néhány fejérvármegyei helység fizetett adót. 1623-ban 48 szabad és 91 hódolt porta találtatott. 1644-ben 24 szabad és 88 hódolt porta. 1669-ben a csallóközi járásban 20, a sári járásban 46, a behódolt udvardi járásban 24, a behódolt tataiban és gesztesiben 70 és 1/2 porta volt. Érsekújvár eleste után a Csallóköz is pusztulásnak volt kitéve. Az 1669. évi összeírás szerint Keszegfalva, Vízvár, Bálvány-Szakállas, Szőlős, Gyalla, Jászfalu, Kürt, Für, Csúz, Udvard, Anyala, Csehi, Baromlak és Kerekszállás mint elpusztult falvak szerepelnek. A pusztulás szomorú képét még élénkebben tárják fel az 1690., 1694. és 1698. évi összeírások. Magában Komáromban 1690-ben csupán 130 nemesi kúriát, 1692-ben 131 polgári házat és 74 zsellér-háztartást találtak. A Csallóközben 1690-ben 103 nemest és 493 gazdát, a győri pusztai járásban ugyanez évben 16 nemest és 328 gazdát, az ujvári (udvardi) járásban 1698-ban csupán 695 gazdát írtak össze, nemes egy sem fordul elő az összeírásban. (Gyulai Rudolf i. m. 13. l.)
Mezőgazdaság.
1691-ben a csallóközi járásban 2085, 1694-ben a mai tatai és gesztesi járásban 5447, 1698-ban az ujváriban (mai udvardi járás) 1610 mérő alá való mívelt föld volt. A gabonaneműeken kívül termesztettek dohányt is, bár ennek termelését Komárom városa 1703-ban eltiltotta. A szőlőt csakis a dunántúli részben mívelték. Az 1694. évi összeírás szerint a következő helyeken termesztették: Lábatlan, Almás, Mocsa, Neszmély, Naszály, Tata, Kocs és Komárom, de az utóbbi helyen kevés termett.
3. A RÓM. KATH. EGYHÁZ. (1526-1848.)
A kamalduliak.
Majkon, a premontrei rend elpusztult monostorának helyén, a XVIII. század elején kamalduli szerzetesek telepednek meg, a kiknek eltartására Esterházy József horvát bán a gesztesi uradalmához tartozó majki pusztát, gróf Draskovich Lipót pedig a Farkaserdőben egy és a Fejérvíz patakon épült két másik malmot adományozta, melyet III. Károly király 1738-ban jóváhagyott. A szerzetesek már 1731-ben letelepedtek Majkon, hol a kolostor délkeleti oldalán nagy kiterjedésű kertnek vetették meg alapját, melyben Korabinszky szerint a legszebb aloék és más mindenféle délszaki növények virultak. Nagyobb pénzbeli adományokat tettek Draskovich-Sinzendorf grófnő, Schmidegg Frigyesné született Széchenyi grófnő, Neuhauser József, gróf Zichy Miklós és neje, Berényi Éva grófnő, Dietrichstein született Salm herczegnő és gróf Zichy Adám, a ki több fekvőséget is adott a monostornak.
Plébániák.
Alább közöljük a győri egyházmegyéhez tartozó plébániákat zárjelben megemlítvén az évet, a melytől fogva az anyakönyvek kezdetüket veszik. 1. Kisbéri alesperesi kerület: Ács (1751.), Ászár (1803.), Bana (1785.), Bábolna, alapíttatott 1881-ben (1882.), Bokod, alapíttatott 1870-ben, Császár (1724.), Dad (1748.), Kisbér (1722.), Kocs (1748.), Mocsa (1700.), Nagyigmánd (1724.), Ószőny (1741.), Szend (1772.), 2. tatai alesperesi kerület: Alsógalla (1800.), Bánhida (1635.), Dunaalmás (1715.), Felsőgalla (1742.), Gesztes, 1900-ban létesült (1851.), Kecskéd (1750.), Környe (1746.), Szomód (1763.), Szőlős (1866.), Tata (1690.), Tolna (1742.), Vértessomló (1787.).
III. A XVIII. SZÁZAD ÉS A FRANCZIA HÁBORÚK KORA.
Gróf Nádasdy Lipót.
Esterházy József halála után (1748.) Nádasdy Boldizsár királyi biztosi minőségben kormányozta a vármegyét. Őt gróf Nádasdy Lipót Flórián követte, a ki 1751. szeptember 26-án iktattatott be a főispáni méltóságba, melyet Mária Terézia királynő örökössé tett a Nádasdy családban. Gróf Nádasdy Lipót Flórián főispánsága alatt az 1753. július 23-án tartott közgyűlésben az eddigi győri járást két részre (tatai és gesztesi) osztották; ezzel a szolgabírói állások száma négyre emelkedett.
IV. PROTESTÁNS EGYHÁZAK.
a) A református egyház.
A Komárom megyében levő legtöbb ev. reformált egyházban tehát az 1673. évtől 1783. évig szünetelt a nyilvános vallásgyakorlat hosszabb-rövidebb ideig. A gesztesi járásban fekvő egyházak még a legtöbb sikerrel tudták magukat védeni. Mindazáltal az üldözések és szorongattatások e nehéz napjaiban a reformátusság mindenütt hű maradt vallásához és öt-hat falu népe is eljárt egy-egy olyan templomba, a melyet nem foglaltak el és a hol valami czímen biztosítani tudták a hívek a nyilvános vallásgyakorlatot. Azok a községek, a melyek a tilalom miatt lelkészt nem tarthattak, legalább arra törekedtek, hogy református jegyzőt válaszszanak, a ki azután egyúttal iskolamester is volt és gyermekeiket az ev. ref. hitelvek szerint elemi oktatásban részesítette.
Szervezet.
Komárom megye területe, igazgatás tekintetében, akkor is, mint ma, négy járásra: az udvardira, a csallóközire, a gesztesire és a tataira oszlott, mégis azzal a különbséggel, hogy Komárom sz. kir. város kuriális telkei és nemesei is, a csallóközi járásba beosztva, a vármegye joghatósága körébe tartoztak.
A megye fő útjai voltak a gesztesi járásban: 1. bécsi posta-út; 2. győr-fehérvári út; 3. komárom-tatai út; 4. komárom-fejérvári út; 5. komárom-veszprémi kereskedelmi út; 6. mészárosok útja; az udvardi járásban: 1. a sóhordó út (Hetényszentpéter); 2. a bányavárosokba vezető út (Perbete-Koltha-út); 3. bagossa-perbetei út; 4. komárom-érsekújvári út; 5. udvard-bessenyői út; 6. udvard-érsekújvári út; 6. komárom-zsitvatoroki út; a tatai járásban: 1. a tata-komáromi út; 2. tata-fejérvári út; 3. tata-almádi út; 4. füzitő-nyergesújfalusi út; 5. a mészárosok útja; a csallóközi járásban: 1. a pozsonyi országút; 2. a Nádszeg felé vezető sóhordó út; 3. öreg dunai út; Győr és Pozsony megyékbe vezető út.
Forrás: Országos Széchényi Könyvtár
KOMÁROM VÁRMEGYE ÉS KOMÁROM SZ. KIR. VÁROS
MAGYARORSZÁG VÁRMEGYÉI ÉS VÁROSAI
MAGYARORSZÁG MONOGRAFIÁJA
A MAGYAR KORONA ORSZÁGAI TÖRTÉNETÉNEK, FÖLDRAJZI, KÉPZŐMŰVÉSZETI, NÉPRAJZI, HADÜGYI ÉS TERMÉSZETI VISZONYAINAK, KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÁLLAPOTÁNAK ENCZIKLOPÉDIÁJA
A MAGYARORSZÁG VÁRMEGYÉI ÉS VÁROSAI KÖZPONTI SZERKESZTŐBIZOTTSÁGÁNAK KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTI
DR. BOROVSZKY SAMU
A M. TUD. AKADÉMIA TAGJA, A M. TÖRTÉNELMI, A M. HERALDIKAI ÉS GENEALOGIAI ÉS A M. NÉPRAJZI TÁRSASÁGOK VÁLASZTMÁNYI TAGJA
A MAGYARORSZÁG VÁRMEGYÉI ÉS VÁROSAI KÖZPONTI SZERKESZTŐBIZOTTSÁGÁNAK FELÜGYELETE ALATT IRTÁK A KOMÁROMMEGYEI HELYI MUNKATÁRSAK
104 MŰMELLÉKLET, 227 KÉPPEL, EZEK KÖZÖTT 2 TÉRKÉP, 78 EGÉSZ OLDALAS AUTOTIPIA ÉS 2 SZINNYOMAT TOVÁBBÁ 7 SZÖVEGKÉP ÉS KIMERITŐ NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ
BUDAPEST
ORSZÁGOS MONOGRAFIA TÁRSASÁG
V., Arany János utcza 1.
a Magyar Tudományos Akadémia épületében.