Gesztes török kori történetének megértéséhez ismernünk kell - ha csak nagy vonalakban is - az ország történetét. 1526-ban a török már az ország területén van, és a Mohács környékén lezajlott csatában megveri a király seregét. A szultán még nem sejti, hogy a fősereget győzte le. Ellenállás nélkül söpör végig hadaival az országon, majd pusztító, rabló csapatokat küld az országra, és rabolva kivonul innen. 1541-ben csellel elfoglalja Budát és megszállja az ország középső területeit. Az ország három részre szakad. Középen a török, a keleti országrész a töröknek adót fizető, de viszonylag szabad független, fejlődő része Magyarországnak Erdély fejedelemsége. A nyugati országrész a Királyi Magyarország, ahol az országrész birtoklásán Szapolyai János Ferdinánd királlyal tusakodik. Ez a tusakodás a Dunántúlon több pusztítást okozott, mint a török. Mária királyné - II. Lajos özvegye - így írt erről Ferdinándnak „...Hadai gonoszabbul dúlnak-fúlnak, mint a török".
A töröktől megszállt területeken az élet ennél elviselhetőbb. Hisz a szultáni városokban szabad a vallásgyakorlás, egy összegben fizetik az adót, maguk választják bíráikat. A szpáhik birtokain keményebb az élet. Hisz az új birtokos igyekszik minél több adót behajtani - kirabolják birtokaikat a törökök, ittlétük alatt akarnak minél nagyobb vagyonra szert tenni. Megjelennek adók behajtására a területek névleges magyar urai is! Érthető hát, hogy a török területeken megindul az ott lakók szultáni városokba való áramlása. így kialakul a védekezés eszközeként a tanyarendszer.
A legnagyobb megpróbáltatásokat a végek élik! Végekhez elsősorban a Királyi Magyarország és a török hódoltság határvonala, kisebb mértékben a hódoltság és Erdély határvonalán levő területek tartoznak. A végeknek el kell szenvedniük időről időre a gazdaváltást, az átvonuló seregek pusztításait, a seregek kegyetlenkedéseit, váraik megütését, jószágaik elhajtását, javaik adóterheit, a török-magyar egyszerre hajtja be tőlük az adót, a katonaállítást, a szolgáltatásért „se pénzt se posztót" nem juttató főkapitányok szorongatásait. Községünk e sanyarú sorsú végekhez tartozott.
Forrás: a Várgesztesi Német Kisebbségi Önkormányzat által 2008-ban kiadott Várgesztes – Gestitz című könyv Rabazzi Stepancsics Gusztáv által írt Várgesztes története című fejezete.