Gróf Esterházy Móric pert kezdeményezett 174 gesztesi lakossal szemben. Jellemző módon fogalmaz a Királyi Törvényszéknek benyújtott földesúri kereset: „Várgesztes község elöljáróságával 1933. évi október hó 1. napján az ide A./ alatt egyszeri másolatban csatolt vadászati haszonbérleti szerződést kötöttem. Ezen szerződés 5. pontja szerint Várgesztes község elöljárósága Várgesztes képviseletében szavatosságot vállalt aziránt, hogy a község lakosai a haszonbérlet tartalma alatt velem szemben vadkárból kifolyólag kártérítési igényt nem támasztanak. Várgesztes község a fentebb hivatkozott szerződési pontra való figyelemmel hosszú időn keresztül nem is léptek fel velem szemben vadkártérítési igénnyel, 1939. év tavaszán azonban igényeiket bejelentették. Várgesztes község elöljárósága pedig a becslési eljárást lefolytatta. A községi elöljáróság becslése szerint a kár kitett: 2092,92 mázsa rozsot, 517,30 mázsa rozsszalmát, 5787 mázsa búzát, 104,74 mázsa búzaszalmát és 392,67 mázsa takarmányherét, amely terményeknek értéke cca. 13,300,- P-nek felel meg..." Ezt a kárigényt a földesúr nem ismerte el, mire Pillmann Imre várgesztesi lakos indított keresetet ellene — a maga kárának érdekében, de a falu lakóinak példát mutatva. A móri Járási Bíróság helyt adott a károsult követelésének, de a gróf úr az ítélet ellen fellebbezett. Az ügy a Székesfehérvári Törvényszékhez került, ahol az alperes egyezkedni próbált Pillmann Imre jogi képviselőjével. Ajánlata szerint megfizet 8650,- P kárt, „minek fejében" (a gesztesiek) magukat teljesen kielégítettnek ismerik el". Legfelsőbb fokon a M. Kúria ezt a megállapodást is elutasította. A végső határozat ismeretében és saját igazuk tudatában a címzettek nem fogadták el azt az összeget, amelyet a gróf a gesztesi lakosok jogi képviselőjének befizetett. Az így folytatódó huza-vona végül oda vezetett, hogy a falubeliek elestek a kártérítéstói, a tetejében bosszúból megtiltották nekik, hogy az erdőn át vezető ösvényt használják, amikor aratást vagy idénymunkát vállalnak a környező községekben. Az indok: zavarják a vadak nyugalmát.
A trianoni békeszerződés következtében országunk elveszítette erdeinek jelentős hányadát, így a megmaradt erdők gazdasági jelentősége megnőtt. (Ekkor bizonyosodott be, hogy a MAK említett birtokvásárlása jó befektetés volt, így az azonos körülmények miatt új erőre kapó bányavállalat a saját erdejéből, kedvező gazdasági feltételekkel jutott a munkafolyamatban nélkülözhetetlen bányafához.)
Forrás: a Várgesztesi Német Kisebbségi Önkormányzat által 2008-ban kiadott, Hartdégen Sándor által szerkesztett Várgesztes – Gestitz című könyv Rabazzi Stepancsics Gusztáv által írt Várgesztes 20. századi története című fejezete.