Fényes Elek a honismereti szemlélet hazai megteremtője volt


Fényes Elek (Csokaj, 1807. július 7. – Újpest, 1876. július 23.) közgazdasági statisztikai és földrajzi író, a honismereti szemlélet és munkálkodás hazai megteremtője, a magyarországi közgazdasági statisztika első jelentős képviselője, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja 1837-től, rendes tagja (1858-1867).

1848-ban jelentette meg Pesten A magyar birodalom statistikai, geographiai és történeti tekintetben. I. Komárom vármegye című kötetét. 
Ebben olvasható rövid leírás Gesztesről is. Reprint kiadásban 1992-ben Tatabányán jelent meg a kötet. 

Érdeklődése a statisztikai adatgyűjtésre irányult, és a gazdaságát elhanyagolta. Első munkájának nyomdába adását követően felszámolta a sárosfai birtokát, miután 1835-ben Pestre, a reformkor egyik legfontosabb helyszínére érkezett.
Reform volt a jelszó, haladás a zászló, amely köré legjobbaink sorakoztak”. Ez a légkör volt hatással Fényes Elekre is, amikor a maga eszközeivel szerette volna a haladást elősegíteni. Ehhez hozzájárult az a felismerés, hogy az ország akkori helyzetéről senkinek nem volt átfogó kézikönyve, adattára. Mindenki, aki az adminisztrációban dolgozott, a maga megyéjéről bírt részletes tudással, míg a szomszédos vármegyéről alig rendelkezett ismerettel.
Ezt a hiányt jelezte Komárom vármegye leírása című munkájának előszavában: „És midőn mindezen előszámlált tárgyakat őszintén meg akarnánk indítani, megdöbbenve vettük észre, hogy legjobb szándékkal is keveset tehetünk, mert nem ismerjük hazánkat, adataink, melyek biztos vezérfonalul szolgálhatnának, csonkák vagy épen teljességgel nincsenek.”
Fényes Elek nagy szorgalommal, „le nem győzhető szívóssággal” nekilátott a hiány pótlásának. Legelső nagy műve a hatkötetes Magyar országnak, s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja, statistikai és geographiai tekintetben című, 1836–40 között, Pesten megjelent munkája volt.
Munkájában „részrehajlatlanság” vezérelte, amellyel el szerette volna érni, hogy az országot úgy fesse le, „mint az valódilag áll, nem pedig, mint állani kellene”. Kitűzött céljait elérte, és az ország közigazgatási egységeit ma is felhasználható módon írta le az ország kerületéről kiindulva a legkisebb településig.
Jelentős művet siker koronázta, és az akkori Magyar Tudós Társaság levelező taggá választotta, munkáját jutalommal díjazta. Az első nagy művet gyorsan követte a második, a Magyarország statistikája című munka.
Az 1848-as első magyar felelős kormány belügyminisztere érdemei és szakmai felkészültsége alapján Fényes Eleket osztálytanácsossá nevezte ki, és megbízta az Országos Statisztikai Hivatal szervezésével, vezetésével.
Rövid hivatali ténykedését követően 1849-ben mint vészbíróság elnöke tevékenykedett.
Az elvesztett szabadságharcot követően először Bihar vármegyében testvérénél Csokajon, később Gödöllőn bujdosott Haynau haragja elől, majd önként jelentkezett.
A büntetést Galgóczy barátja és munkatársa segítségével megúszta. Az új körülmények között ismét nagy szorgalommal látott neki a munkának, és 1851-ben egy újabb jelentős művét adták ki, Magyarország geographiai szótárát.
A több kiadásban és reprint változatban is megjelent mű a mai napig forrásul szolgálhat a történelem és a földrajztudomány művelőinek. Talán csak Erdély helységnévtárhiánya csökkentette a munka érdemét.

Forrás: Wikipédia és fenyeselek.hu