Fényes Elek Komárom vármegyéről megjelentett statisztikai munkájában, 1848-ban ezt írja a településről:
Gesztes, majorsági telken népesített pusztai falu, Tatához 1 5/16 állomásra, regényes vidéken, hegyek közt kies völgyben, keletről szántóföldei terülnek, délről felette a Mészárszék-hely emelkedik. Határai keletről Kozma, délről Kő-hányás és a bíborkai puszta, nyugot és északról a zsemlyéi határ s hová Bíborkától kisarkallik 3011 holdnyi földterületének 3/4 része erdőség; szántófölde meglehetős, rété kevés. Északról a falu felett a rétszélben van kis halastava, mellyből egy ér folyik át a majki alsó tóba. A tó felett égetni való mészkőbánya van, melly több mészkemenczékben használtatik fel; keletre a falutól 1/4 órányira magas hegyek közt alacsony hegyen romban állnak hajdani földsánczokkal körülvéve a régi gesztesi vár falai. A lakosok általában majorsági zsellérek, főkép szén és mészégetésből élnek, továbbá favágással, bognársággal és kádársággal foglalkoznak. Számok 351 r. kath. főre megyén, kiknek leányegyházuk helyben lévén sz. Miklós tiszteletére szentelt templomuk a zsömléi anyaegyházhoz tartok. F. u. gr. Esterházy Miklós, s e puszta nevet ad egy urodalomnak.
Forrás: a Várgesztesi Német Kisebbségi Önkormányzat által 2008-ban kiadott, Hartdégen Sándor szerkesztette Várgesztes – Gestitz című könyv Fatuska János által írt Várgesztes története a 19. században című fejezete.