A gesztesiek még a II. világháborút követően is főleg falun belül házasodtak, csak elvétve választottak más településekről házastársat. Az eljegyzéseket szerény körülmények között, szűk családi körben tartották, ajándékot nem kapott a jegyespár. Az eljegyzési gyűrű aranyból készült, ezt a házasságkötésig a bal kezükön viselték. Az esküvőket többnyire búcsú előtt, vagy farsang táján tartották, vasárnapokon. Az a mondás járta, „ha rövid a farsang, a csúnya lányok is elkelnek, mert a fiúknak nincs idejük válogatni. Ha hosszú, akkor csak a szép lányoknak akad párjuk."
A lakodalmat mindig háznál rendezték, a fiúnál vagy a lánynál attól függően, hogy hol volt több hely. Ilyenkor a teljes házat kipakolták. Csak kevesen fogadtak fel teljes zenekart, többnyire csak egy-két harmonikás, esetleg még egy dobos szórakoztatta a vendégeket. A násznépet a menyasszony és a vőlegény személyesen hívta meg három héttel az esküvő előtt. Általában 40-50 főről volt szó, de később már nem volt ritka, a 100-120 személyes lakodalom sem. Ebben a faluban minden fontos dolgot együtt, közös összefogással végeztek. Nem volt ez másképp az esküvővel sem. A rokonság komoly segítséget nyújtott a családnak az előkészületek során. Lagzi előtt egy héttel az örömszülők házában összehordtak a sütés-főzéshez való legfontosabb dolgokat (tojás, liszt, cukor, vaj, dió, mák). Az asszonyok egy sütőasszony irányításával 4-5 napig készítették az édességeket. A háziak erre az a alkalomra disznót hizlaltak, amit pénteken vágtak le. E napon este a meghívott családok egy-egy tyúkot hoztak, amit szombaton közösen vágtak le. Bor volt minden háznál, de a vőlegény apja gyakran Mórról vagy Pusztavámról is hozott. A gyerekek házi készítésű szörpöt ittak. Szombaton délután 10 koszorúslány kosárral felkereste a meghívottakat, es összegyűjtötték a tálalóedényeket. Ha a templomi esküvő vasárnap délelőtt volt, akkor már szombaton délután ment a jegyespár a tanúkkal a polgári házasságkötésre, ami Kecskéden volt, mivel ott volt a Hivatal. Ha vasárnap délután volt a lakodalom, akkor délelőtt esküdtek az anyakönyvezető előtt.
Az esküvő napján a vőlegény rokonai a vőlegény házánál, a menyasszony rokonai a menyasszony házánál gyülekeztek. Mind a menyasszonyt, mind a vőlegényt az első vőfély kérte ki a szülőktől. A vőlegény, rokonai kíséretében elment a menyasszonyért. (A menyasszony mindig otthon varrt fekete selyemszoknyát és joppalt, fehér slingelt kötényt, fehér harisnyát és fekete spanglis cipőt viselt. A díszes koszorút készen vásárolták.) A menet a lányos háztól a templomba vonult. Elöl ment a zenekar, majd a kisebb gyerekek. Őket követte a menyasszony az első és a második vőféllyel, majd a vőlegény két koszorúslánnyal. Ekkor következett a fiatalság, a koszorúslányok vőfélyeikkel, majd a keresztszülők (akik egyben a tanúk voltak), s a többi vendég. A sort a nagyszülők és a szülők zárták.
 |
| Nagymamák - 1976 |
A templomi szertartás a mostanihoz hasonlóan, de németül folyt. Visszafelé az újdonsült férj már jobbján kísérhette ifjú feleségét. A menet a lakodalmas házhoz vonult, ahol a bejárati küszöb jobb felén a menyasszony, baloldalt a vőlegény fogadta a rokonok, meghívottak jókívánságait. Egy pohárka frissítő után mindenki hazament átöltözni. Visszafelé jövet fehér konyharuhába csavarva hozták az evőeszközt. A vőfélyekről a koszorúslányok gondoskodtak. Az esküvői ebédet a közeli rokonok és a testvérek szolgálták fel közös imádkozás után. A menü általában azonos volt minden lakodalomban: tyúkleves, főtt hús, paradicsommártás, húsos káposzta, pecsenye, rántott hús, savanyúság, torták és sütemények. Ebéd után következtek a szellemes, vidám pohárköszöntők s a komoly, tartalmas jókívánságok. A sort az első vőfély kezdte, majd egy nagy tállal körbement a vendégek között. A férfiak a mondókájuk után pénzt dobtak a tálba, az asszonyok ilyenkor adták oda az ajándékokat (edényt, ruhát, ágyneműt). A fiatalság, sőt a gyerekek is mondhattak pohárköszöntőt. Ezután jelent meg a szakácsnő bekötött kézzel - mert „leforrázta" azt - nagy merőkanállal, s ő is körbejárt egy kis orvosságra valóért. Csak ezután következett a tánc, amit szintén az első vőfély kezdett, három számot táncolt a menyasszonnyal. Ha esetleg ebéd közben ellopták annak a cipőjét, most a vőfély visszavásárolhatta. Éjfélkor kezdődött a menyasszonyi tánc. A két első vőfély, a fiatalság, a násznagyok, a többi vendég, majd a szülők táncoltak a menyasszonnyal. Végül az első koszorúslány mondóka kíséretében levette a menyasszony fejéről a koszorút (melléklet), aki ezután félrevonult, hogy menyecske ruhába, piros szoknyába bújjon. Ekkor szolgálták fel a vacsorát, paprikás csirkét és mindenféle finomságot, ami az ebédről maradt. A mulatság reggelig tartott. Másnap a háziakra s a nekik segítő közeli rokonokra nagy munka várt. Elmosogattak, az egész házat kitakarították. A koszorúslányok délután visszahordták az edényeket. A háziasszony szétosztotta a megmaradt süteményt, s kóstolót küldött a rokonságnak.
Forrás: a Várgesztesi Német Kisebbségi Önkormányzat által 2008-ban kiadott, Várgesztes – Gestitz című könyv Hétköznapok és ünnepek nagyszüleink korában című fejezete. Az anyagot Kesztler Mátyásné a Várgesztesi Általános Iskola vezetője által szervezett csoport (az iskola, óvoda munkatársai és a dalkör hölgy tagjai) gyűjtötte.